GAETANO DONIZETTI
SZERELMI BÁJITAL

FORDÍTOTTA: BLUM TAMÁS

SZEREPLŐK:
ADINA, fiatal leány    -     koloratúrszoprán
NEMORINO, földműves     -     tenor
BELCORE, káplár     -     bariton
DULCAMARA, kuruzsló     -     basszus
GIANETTA, Adina barátnője    -    szoprán
A falucska lakói, katonák
Történik: egy olasz falucskában a 19. század elején


ELSŐ FELVONÁS

(Férfiak és nők munkából jövet egy téren találkoznak. Köztük Gianetta, majd Adina és Nemorino)

GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Mikor véget ér a munka,
És a nap ragyog az égen,
Fa alatt a domb tövében
Lepihenni jólesik,
Akit felhevít a napfény,
Lecsitítja víz, meg árnyék.
Ám mikor a szívekben vágy ég,
Víz, meg árny nem csillapítja azt.

NEMORINO
(egyre Adinát bámulja)
Ó mi bájos, ó mi gyöngéd,
Bárhogy nézem, csodásnak látom,
Ámde őrá mindhiába vágyom,
Célhoz érni nem fogok.
Mindig tanul, bújja a könyvét,
Benne szépség és bölcsesség megfér.
Én meg állok, mint egy öszvér,
És csak bámulni tudok.
Ki tanít meg arra engem,
Amitől szeretnek majd.
És mitől egyszer
Ő is rám tekint.
Ó jaj, ez hogy lesz?

GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Akit felhevít a napfény,
Lecsitítja víz meg árnyék,
Amikor a szívben vágy ég,
Víz meg árnyék nem segít stb.

ADINA
(eddig elmerülten olvasott egy könyvben)
Ej, de nagyszerű egy könyv ez!
Mennyi furcsaság és szépség.

GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar; Adinához)
Mit nevettél, azt meséld el,
Csak a legvidámabb részét.

ADINA
Íme egy víg szerelmi krónika,
Trisztán vitézről szól.

GIANETTA
(Adinát kérlelve)
Olvasd, olvasd, olvasd, olvasd!

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Olvasd!

NEMORINO
(magában)
Most hozzá surranok,
Közelről látni jól.

ADINA
(felolvas)
A kegyetlen Izoldát
A szép Trisztán szerette,
De nem volt remény egy csepp se,
Hogy viszontszeresse őt.
Ám ekkor felkereste
A nagyszerű varázslót,
S kapott egy zöld üvegben
Szerelmi bájitalt,
Mely által a szép Izolda
Nem úgy bánt vele, mint azelőtt.
(elgondolkozva)
Mily csodás varázsital,
Mely minden bánat ellen jó.
Az ki nékem ilyet főzni tudna
Hol található?

NEMORINO, GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Mily csodás varázsital,
Mely minden bánat ellen jó,
Az ki nékem ilyet főzni tudna
Hol található, található?
(Adinához)
Folytasd, kérlek, folytasd!

ADINA
(folytatja a felolvasást)
Alighogy elérte torkát
Egy korty a bájitalból,
A jégszívű Izoldát
Szelídség fogta el.
Vidámabb lett a lelke,
Trisztánt is megszerette.
Boldogan élnek most is,
Hogyha még meg nem haltak,
És áldva áldják ők
Azt a doktort
És azt a bájitalt.
(újból elgondolkozva)
Mily csodás varázsital,
Mely minden bánat ellen jó.
Az ki nékem ilyet főzni tudna
Hol található?

ADINA, NEMORINO, GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Mily csodás varázsital stb.

(Megérkezik a helyőrség Belcore vezetésével.
A káplár azonnal udvarolni kezd Adinának)

BELCORE
(Adinához)
Élt egy nagy királyfi, Páris,
Ő csak egy almát adott a hölgynek,
Nála én hadd adjak többet,
(egy csokrot nyújt át)
Mind tied a szép virág.
Ámde Páris úr a hölgytől
Semmit se kapott cserébe,
Én meg tőled megkapom érte,
Én megkapom érte hű szerelmedet,
A szíved szavát.

ADINA
Ej, de roppant nagy szerénység.

GIANETTA
Semmi kétség.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Semmi kétség.

NEMORINO
(elkeseredve)
Jaj, most végem!

BELCORE
Szíved majd meghasad értem,
Én azt látom, és megértem
Nagyhatású minden lánynál,
Az, ki gáláns, és az, ki káplár;
Nincs a földön oly leányzó,
Ki ily hősnek ellenállna,
Mert mi épp a lányok álma,
Benne mindaz található.

ADINA
Nagy szerénység!

GIANETTA
Semmi kétség!

BELCORE
Mert mi épp a lányok álma,
Bennem megtalálható.

NEMORINO
Ez borzasztó.

BELCORE
Látom, kedvelsz,
Én is téged,
Kár ez ügyben
Egy szót vesztegetni,
Azt az egyet mondd,
Melyik nap kívánsz
Velem egybekelni?

ADINA
Én azt mondom, nem olyan sürgős,
Egy kicsit hadd várjunk még.

NEMORINO
Hogyha ő most elfogadja,
Nekem itt a gyászos vég.

BELCORE
Kapituláljunk,
Le a fegyvert, le a fegyvert,
Kapitulálj!

ADINA
Nem oly sürgős, nem oly sürgős.

NEMORINO
Nekem akkor itt a vég.

ADINA
Én azt mondom,
Egy kicsit hadd várjunk még.

BELCORE
A percek szállnak sürgetőn,
Légy hát enyém te drága,
A csóknál és a harcmezőn,
Ha vársz, az nagy hiba.
Hogy győztem rajtad,
Ismerd el,
Nem hagyhatsz engem el soha.

ADINA
Ej, nézzék milyen hencegő,
Mily szörnyen jár a szája,
Mert harc nélkül is győzne ő,
Ha itt nem volnék én.
Nem vajból van az én szívem,
Nem olvad könnyedén.

NEMORINO
(magában)
Ha bátorságom volna
Csak feleannyi, mint néki,
A lába előtt sírnék,
Míg bánatom megérti.

BELCORE
No hát, kapituláljunk.

ADINA
Uram, nem olyan sürgős,
Még várunk egy kicsit.

GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
De mulatságos lenne az,
Ha lépre menne mégis,
De nem, ez nem lehet,
Mert ravasz, mint a róka,
Csapdába nem hull ő.

ADINA
Uram, nem olyan sürgős,
Még várunk egy kicsit.
Nem olvad meg az én szívem,
Egy kicsit várjunk még.

NEMORINO
Ha bátorságom volna,
Csak feleannyi, mint néki,
A lába előtt sírnék,
Míg egyszer csak megért,
De borzasztóan félek én,
Semmit nem mondok el.

BELCORE
Mért nem teszed le a fegyvert?
No, hát kapituláljunk,
Hát mért nem teszed le a fegyvert?
Ismerd csak el, hogy győztem én,
Nem hagyhatsz el engem soha.
(Adina faképnél hagyja Belcorét, a falusiak szétszélednek, Nemorino Adina után siet)

NEMORINO
Egyetlen szóra, Adina.

ADINA
(visszafordul)
A százszor hallott nóta!
A régi sóhajtás!
Okosabb lenne,
Ha a városba mennél bácsikádhoz,
Hiszen azt mondtad róla,
Hogy nagyon beteg.

NEMORINO
De az ő baja semmi,
Enyémhez képest.
Már megpróbáltam százszor…
Elmenni nem tudtam mégse.

ADINA
De hogyha meghal
És másra hagyja pénzét?

NEMORINO
Kell is az nékem!

ADINA
Elpusztulsz éhen,
A faluban nincs senkid.

NEMORINO
Éhség vagy szerelem…
Meghalok úgyis.

ADINA
Hallgass rám,
Hisz te jó vagy,
Szelíd és szerény,
És mégis, mint a káplár,
Azt hiszed, hogy meghódíthatsz engem.
De én mondom nyíltan a szemedbe,
Hogy ne is remélj ilyet,
Csapongó az én lelkem,
Hűséget nem ismer,
Ahogy feltámad benne,
Elszáll az érzés.

NEMORINO
Adina, de mondd, hogy miért!

ADINA
Ó, furcsa kérdés!
Mintha kérdeznéd a széltől,
Mely a szárnyait kibontja,
Mért csapong hol völgybe, hol dombra,
Mért száll erdőn és réteken;
Mert e földön egy a gondja,
Az, hogy mindig víg legyen,
Mert a földön egy a gondja:
Az, hogy változó és víg legyen.

NEMORINO
Mit tegyek hát?

ADINA
Mondjál le rólam
És kerüld a házamat!

NEMORINO
Ezt, Adina, nem tudnám tenni.

ADINA
Mért ne tudnád?
Miért, miért, miért?

NEMORINO
Miért, miért?
Mintha kérdeznéd az értől,
Mely az erdőnek mélyén támad,
Mért a tengervízbe árad,
Hisz a tenger neki halál;
Mert e földön egy érzés vonzza,
Melynek senki ellen nem áll,
Melynek senki ellen nem áll.

ADINA
Furcsa példa.

NEMORINO
Meghalok én is,
S hozzád sírig hű leszek.

ADINA
Hagyj el engem,
Légy mással boldog!

NEMORINO
Jól tudod, hogy nem lehet,
Nem, nem lehet,
Nem, nem lehet.

ADINA
Gyógyulásodat kívánom,
Hagyd, hogy jó tanácsot adjak,
Mert a hűség úgyis álom,
Kár, hogy szíved egynek adjad,
Hogyha nem törődve mással,
Minden perc kalandra hív,
Akkor nevetve telik az élet,
Akkor vígan dobog a szív.

NEMORINO
Rajtad kívül nincsen senkim,
Meg se látok mást, csak téged,
Hogy tudnálak elfeledni,
Szívem mélyén őrzöm képed.
Hogyha szíved változékony,
S minden perc kalandra hív,
Úgy sem érted, mennyire fájhat,
Mikor először csalódik a szív.

ADINA
Így van jól.

NEMORINO
Nem, nem, nem, nem.

ADINA
Így van, így van jól.

NEMORINO
Mikor először fáj a szív.

ADINA
Így az élet nem fáj.
(mindketten távoznak)

NŐK
(sietve jönnek mindenfelől, kar)
Honnan jött ez a hang,
Ez a lárma?

FÉRFIAK
(jönnek, kar)
Csoda történt, csak gyertek,
Csak gyertek mind, és lássuk,
Aranyhintón érkezett egy úr,
Akit még sose láttunk,
Szép a köntöse,
Délceg a termete,
Finom az arca.
És mily fényes a hintaja,
Táncol a nap tüze rajta.
Biztos országos hírű e férfi,
Fontos útja, mi hozzánk vezérli.

NŐK, FÉRFIAK
(kar)
Biztos országos hírű e férfi,
Fontos útja, mi hozzánk vezérli.
Tán egy báró, egy gróf, vagy egy márki…
Tán egy herceg, vagy annál is több.
Nézzed, nézzed,
Közelget a hintó,
Vedd le gyorsan a kalpagodat,
Mind a sapkát le, mind a sapkát
Le, le, le, le, le!
(Dulcamara megérkezik)

DULCAMARA
(a falusiakhoz)
Ti népség,
E szózat ím néktek szól,
(egyesek elnevetik magukat)
Egy szót se, csönd, ha mondom,
Mivel a hírem már messze szállt,
Így tudnotok kell róla,
Hogy én volnék a medikus,
A híres enciklopedikus,
A doktor Dulcamara,
A bölcsességek tára,
Senki nem gyógyít, mint én,
Ezt tudja minden élő…
(hirtelen elakad)
és… és… a többi szintén.
Az embereknek jótevője,
Doktorok közt doktor,
Ki megkímélek népeket
A bajtól és a gondtól,
A boldog élet kulcsa nálam olcsón kapható,
A gyógyszer, melyet feltaláltam, minden bajra jó.
(elővesz egy üveget)
E csodagyógyszer tartalmaz
Egy lila színű nedvet,
Mely gyógyítja a kolerát
És megöli a tetvet,
De nem tartalmaz mérget,
Mert törvényesen védett,
A hatásáról két szemével
Meggyőződhetik.
Egy hetvenéves agglegény,
Ki éjjelente mindhiába
Nyekergette ágyát,
Hogy teljesítse vágyát,
Gyógyszerem által
Tíz gyereknek nagypapája lett,
És most is él, ha meg nem halt,
Mert gyógyszeremből vett.
Az íze jobb a méznél,
És itt van éppen kéznél,
Hát vásárolják gyógyszerem,
Mely minden bajra jó,
Ha házassága vérszegény,
És öröme nincs semmi,
Csak kínálja meg férjurát,
Ha anya akar lenni.
A himlő és a szeplő,
Mind elmúlik egy-kettő.
Ha bárhol támad görcse,
A pénzét erre költse,
Mert minden kínja elröpül,
Ha gyógyszeremből vesz.
Ti özvegyek és szüzek,
Ti legények és férjek,
Még néhány üveg kapható,
Hát ne hagyjátok itt.
Kit elnyelt már a sírverem,
Még meggyógyítja gyógyszerem,
Mert ettől nyomban távozik
Az epekő és a vesekő,
A hasmenésed rendbejön,
A fogfájásod elköszön,
Még születendő gyermeked is
Egészséges lesz,
De felfordul a svábbogár,
S a poloskákra döghalál,
És meggyógyítja asszonyod,
Ha nem tud szülni magzatot.
Hát itt a legjobb alkalom,
Ti özvegyek és szüzek,
A csodatévő gyógyszert
Most próbálja meg mind.
Csak rajta, rajta, özvegyek,
Csak rajta, rajta, gyermekek,
Ha megveszitek gyógyszerem,
Elmúlik minden baj.
Bizony, elmúlik minden baj,
Bizony és nem lesz többé kopasz fej,
Csak földig érő haj.
Csupa külföldről jött fűből van,
Mely egyenként is drága.
No, de most az a kérdés,
Mi a bűvös szer ára?
Ötven tallér? Nem…
Harminc? Nem… mennyi?
Most tessék jól figyelni!
Hogyha lesz majd egy kis részem
Némi közmegbecsülésben,
Akkor megszámítom nektek
Szinte ingyen gyógyszerem.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Szinte ingyen,
Ilyen nincsen,
Ezt már el sem hihetem,
Nem hihetem, nem hihetem.

DULCAMARA
Itt van ím: csodák csodája,
Indiáknak mágiája,
S mint ezt fél Európa tudja,
Kilenc líra volt az ára,
De mert itt születtem én is,
Innen húsz mérfölddel délre,
Három líra lesz az ára,
Három lírát kérek érte…
Három líra, bizony annyi,
Ilyen olcsón lehet kapni.
Három líra ilyen bűvös cseppekért
Az semmiség.
Három líra ilyen bűvös cseppekért,
Bizony, az csak semmiség.
Tessék… csak tessék…
Csak rajta! Csak rajta!
(mindenki vásárol)

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Így van, így van, én is kérek!
Erre, erre, kérve kérlek!
Érkezésed fényes napját
Nem felejtjük el soha.
Milyen csodás nap ez nekünk,
Végre megvan a csodaszerünk!

DULCAMARA
Bennem honfi szíve dobban,
Nagy csodákra képes az.
(a falusiak távoznak. Dulcamara egyedül marad)

NEMORINO
(besiet)
Csak bátran, hátha az egek
Az én kedvemért küldték a faluba
E csodálatos nagy tudású férfit.
Megtudom, mit rejt nekem nagy tudománya.
(Dulcamarához)
Ó, uram, megbocsásson,
Én azt hiszem, ön tudja
Minden titoknak kulcsát.

DULCAMARA
Ahogy mondod.
Itt van a zsákom,
Ez Pandora szelencéje.

NEMORINO
Nincs benne véletlenül
Abból a bájitalból,
Melyet Izolda használt?

DULCAMARA
Hogy? Mit… mit mondtál?

NEMORINO
Kérem szépen, az egy gyógyszer,
Mely szerelmet kelt a lánynál.

DULCAMARA
Ó, úgy van,
Hát persze, már értem…
(felvesz egy keze ügyébe eső üveget)
Itt a gyógyszer, melyet vártál.

NEMORINO
Hű, de pompás.

DULCAMARA
Elmondhatom, ebből rengeteget
Adtam eddig el.

NEMORINO
Nagyszerű ez…
Kaphatok én is?

DULCAMARA
Éppen úgy te is, mint bárki.

NEMORINO
Szabad tudnom, mi az ára?

DULCAMARA
Roppant olcsó!

NEMORINO
Olcsó?

DULCAMARA
Hát úgy… Ha vesszük.

NEMORINO
Egy garas… csak annyim van.

DULCAMARA
Annyiért kapod, fiam.

NEMORINO
Fogja, fogja, drága doktor,
Fogja, fogja, drága doktor!
(pénzt ad át)

DULCAMARA
(mutatja az üveget)
Íme, itt a bűvös gyógyszer.

NEMORINO
Örök hálám, ó, örök hálám,
Mind a sírig áldom érte…
Szívem boldog, a szemem könnyes…
Nem találok szót se rá…

DULCAMARA
(magában)
Itt is jártam, ott is jártam,
És már sok tinót találtam,
De még ilyen szamarat
Nem leltem a nap alatt.

NEMORINO
Drága doktor, még egy percre,
Még egy percre:
Hogyan kell e szerrel bánni?

DULCAMARA
Hogy kell bánni, hogy kell bánni,
Az üvegben föl kell rázni…
Aztán nyitni hátradőlve,
Nehogy elszálljon a gőze…

NEMORINO
Jó…

DULCAMARA
Tedd a szélét rá a szádra.

NEMORINO
Jó…

DULCAMARA
S ahogy mondtam,
Csak dőljél hátra,

NEMORINO
Jó…

DULCAMARA
És majd meglátod,
Hogy csodálatos hatással lesz rád.

NEMORINO
Abban a percben?

DULCAMARA
Igazat szólva,
Kell még jó huszonnégy óra.
(magában)
Addig megszököm és
Kergethetik lábam nyomát.

NEMORINO
És az íze?

DULCAMARA
Jobb a méznél…

NEMORINO
Jobb a méznél?

DULCAMARA
Jobb a méznél…
(magában)
Muskotály, nem bájital.

NEMORINO
Örök hálám, ó, örök hálám,
Mind a sírig áldom érte.
Szívem boldog, szemem könnyes,
Nem találok szót se rá stb.

DULCAMARA
De még ilyen szamarat
Nem leltem a nap alatt stb.
(Nemorino el akar szaladni, de Dulcamara utána kiált)
Ifjú ember, hé!

NEMORINO
(visszaszalad)
Mit kíván?

DULCAMARA
Egyet még… hogy erről,
Érted, egy szót se…
Egy szót se,
Mert az ilyenfajta gyógyszert
Manapság a törvény tiltja!

NEMORINO
Ó!

DULCAMARA
Effélét eladni is veszélyes dolog,
És a hatósággal ujjat húzni mégse akarok,
Így tehát csöndet!

NEMORINO
Íme, megesküszöm önnek,
Hogy egy szót se szólok én.

DULCAMARA
Csak csöndet!

NEMORINO
Íme, megesküszöm önnek.

DULCAMARA
Csak csöndet!

NEMORINO
Íme, megesküszöm önnek:
Senkinek se szólok én.

DULCAMARA
Menj tehát, te gyarló lélek:
Boldogságot adtam neked,
Az, ki nőnemű a földön,
Holnap érted sóhajt mind.

NEMORINO
Drága doktor, ígérem önnek,
Hogy csak egyért iszom e csöppet,
Senki másért a nagyvilágon,
Nem nyelnék le egy kortyot sem,
Most már látom, hogy jó szerencse
Hozta el e tájra őt.

DULCAMARA
Ámde holnap jókor reggel,
Messze leszek innen én.

NEMORINO
Mit se féljen!

DULCAMARA
Ezt nem engedi a törvény.

NEMORINO
Én ígérem.
Most már látom, jó szerencse
Hozta el e tájra őt.

DULCAMARA
Ámde holnap jókor reggel
Messze leszek innen én
(távozik)

NEMORINO
(forgatja az üveget)
Ó itt vagy hát, bájital!
Itt van most nálam.
Mily nagyszerű lehet bűvös erőd,
Hogy bár még nem is ittam,
A nagy örömtől megdobog a szívem!
De vajon mért kell várni,
Míg a hatása megjön,
Egy teljes napot még,
Csak azt nem értem?
Rajta hát!
(iszik)
Te finom, te remek,
No, még egy kortyot.
(újból iszik)
Mily forró, édes érzés
Járja most át a vérem!
Talán, ha ő is…
Hogyha majd ő is érzi
Ezt az édes lángolást;
Biztos, hogy érzi…
Rossz kedvem máris elszállt,
És ez a mámor, mely nyomban elfogott,
Nagyszerű érzés.
(táncolni kezd)
La-la-la-la-la-la-la-la

ADINA
(kinéz az erkélyen)
Ki az, aki dalol?
Mit látok? Ez Nemorino?
Milyen vidám, de miért?

NEMORINO
(tovább táncol)
La-la-la…
(elakad)
Ördögbe! Ha ő majd…
De nem, csak várjunk még,
A régi sóhajt most
Ne hallja tőlem ő.
Bizony… mert holnap
Szíve lángolni fog,
Mégpedig értem!

ADINA
(csodálkozik Nemorino jókedvén)
Hiszen rám se tekint.
Sehogy se értem!

NEMORINO
(újból táncolni kezd)
La-la-la-la…

ADINA
Valóság vagy csak tréfa,
Hogy ily nagyon vidám.

NEMORINO
La-la-la-la…
(figyeli Adinát)
Még eddig nem szerelmes.
(folytatja a táncot)
La-la-la-la…

ADINA
(lejön a házból, magában)
Nem jókedvű, csak játszik.

NEMORINO
(figyeli Adinát)
Még közömbösnek látszik.

ADINA
(hangosan felnevet)
Ha-ha-ha…

NEMORINO
(magában)
Csak gúnyolódj kínom láttán,
Már úgyse tart sokáig!
Mert kínom holnap véget ér,
S te már szeretni fogsz.

ADINA
(magában)
Ha bárhogy téped láncodat,
Még fogva tart sokáig,
És napról-napra súlyosabb,
Ha még szeretni fogsz.

NEMORINO
La-la-la-la…

ADINA
Ez nagyszerű!
Lám tanultál a szóból!
A válaszomat érted.

NEMORINO
A jó tanácsért hála jár,
Hát megköszönöm néked.

ADINA
Hol van a régi bánat?

NEMORINO
Azt elfelejtem, várj csak!

ADINA
Már nem kínoznak a lángok.

NEMORINO
Kialszanak, meglátod.
Csak egy napig kell várnod
És szívem rendbejön.

ADINA
Jó-jó, azt még meglátjuk;
Ha így lesz… kitűnő!

NEMORINO
Egy napot várjunk!

ADINA
Kitűnő, kitűnő!

NEMORINO
Csak gúnyolj kínom láttán,
Hisz úgyse tart sokáig stb.

ADINA
Ha bárhogy téped láncodat,
Még fogva tart sokáig stb.

BELCORE
(megjelenik)
Tram, tram, tram, tram,
Tram, tram, tram, tram,
A harcok mezején
Nem jó sokáig várni;

ADINA
(magában)
Épp jókor jön Belcore!

BELCORE
És megmondhatja bárki,
Hogy frissen jó a csók.

NEMORINO
Az ellenségem az.

BELCORE
És megmondhatja bárki,
Hogy frissen jó a csók,
Tram, tram, tram, tram.

ADINA
(Belcoréhez)
Én híres hadvezérem,
A harcot kezdjük újra.

BELCORE
Ha ön csatázna vélem,
Veszítenék, hisz tudja.

ADINA
Nem súgja azt a szíve,
Hogy mégis győzni fog?

BELCORE
Nékem szerelmes szív kell!

ADINA
Meglátjuk, hisz nem fából vagyok.

BELCORE
Pompás, hát mégis így vagyunk!

NEMORINO
Ez nem lehet; ez álom.

BELCORE
Mondd meg hát szép angyalom,
Meddig kell rád még várnom?

ADINA
Már nem soká.

NEMORINO
Mit hallok?

BELCORE
S a lagzi?

ADINA
(közben Nemorinót figyeli)
Hat nap múlva.

BELCORE
Ó, hát győztem, éljen, éljen!
Hát győztem, éljen, éljen,
Hat nap még, nagyon jól van.

NEMORINO
(felszabadultan kacagni kezd)
Ah! Ah! Ah!
Ha-ha-ha-ha,
Ez nagyszerű, ez nagyszerű!
Ah! Ah! Ez nagyszerű!

BELCORE
Csak tudnám, hogy mit nevet?
A tökfilkó, a bamba?
Még kaphat is egy nagy pofont,
Ha nem takarodik.

NEMORINO
Ah! Ez jó!

BELCORE
Még kaphat is egy nagy pofont.

NEMORINO
Ha-ha-ha-ha!

BELCORE
Ha nem takarodik.

ADINA
Ki tudja, tán azért olyan víg,
Mert máshoz megyek férjhez,
De titkolom előtte,
Hogy a méreg majd megesz.

NEMORINO
Már azt hiszi, hogy célhoz ér
És azért ilyen boldog.
De várja már a csapda őt
És holnap sírni fog.

GIANETTA
(a katonákkal besiet)
Káplár úr, kérem,
Káplár úr, kérem,
Keressük ám mindenütt már régen.

BELCORE
Mi az? Mi történt?
Mi az a sürgős?

KATONÁK
(kar)
Itt van az írás,
Egy futár hozta,
Mondta, hogy most azonnal
Adjuk át.

BELCORE
(átvesz egy iratot és belenéz)
A kapitány úr…
Ah!
Hát így is jól van,
Hát így is jól van.
Készüljünk útra,
Elválunk holnap.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Ó jaj, már holnap!

BELCORE
És jókor reggel.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Ó jaj, ilyen gyorsan!

NEMORINO
Mily bús lett Adina.

BELCORE
A parancs mondja ezt,
Kár minden szó.

KATONÁK
(kar)
Micsoda átkozott parancsok vannak!
Maradni minket sehol se hagynak.
Keresni kell most újra egy lányt.

BELCORE
(Adinához)
Ó, drágám, most hallod,
Hogy válnunk kell holnap,
De elfeledni, esküszöm,
Sehol se foglak.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
De kár, de kár,
Hogy el kell válni!

NEMORINO
Eljő a holnap,
Én vígan várom.

ADINA
(Belcoréhez)
Én szavamat állom;
Azt, mit ígértem,
Megtartom én.

NEMORINO
Ha-ha-ha-ha!

BELCORE
(Adinához)
Drágám!

NEMORINO
(magában)
Holnap derül majd sorsomra fény.

BELCORE
Ha szeretsz úgy is és néked mindegy,
Kössük ma este össze szívünket,
Tartsuk meg rögtön a kézfogónkat.

NEMORINO
Ó jaj, mit hallok!

ADINA
(magában)
Most mégse boldog.
(Belcoréhez)
No jó; ma este.

NEMORINO
(Adinához)
Ma este? Ó, Adina!
Csak ne ma este!

ADINA
Hát aztán miért?

NEMORINO
Ó, várjál, kérlek…

ADINA
Miért?

BELCORE
(Nemorinóhoz)
Mi dolgod néked,
Te szemtelen, te szemtelen!

NEMORINO
Várd meg a reggelt,
Várd meg a reggelt,
Adina! Ma este ne!
Adina, higgy nekem,
Én sírva kérlek…
Nem tarthatsz kézfogót,
Esküszöm néked…
Egy napot várj még,
Egyetlenegyet…
Hidd, amit mondok;
Tudom, hogy mért.
Tán holnap reggel
Magad is bánnád
És fájna a szíved a vétkedért,
Tán holnap reggel magad is bánnád,
És fájna a szíved a vétkedért.

BELCORE
(Nemorinóhoz)
Te mamlasz, adj hálát az égnek,
Hogy részegnek, hogy tébolyodottnak nézlek!
Nem tűrném ostobaságodat másképp,
Szétvágná tökfejedet e kard.
Türelmem fogytán, eredj,
Mit vársz még,
Egy, kettő, három,
Ne lássalak,
Egy, kettő, három,
Ne lássalak!

NEMORINO
(kétségbeesetten)
Drága doktor!

ADINA
(Belcoréhez)
Ne bántsa, kérem, nem tehet róla,
Nincs minden rendben,
Úgy köztünk szólva.
Fejébe vette, hogy én szeressem,
Mivelhogy engem ő is szeret.
(magában)
Most bosszút állok,
Itt vagy kezemben,
Míg sírva kéred,
Bocsássak meg.
(a falu népe kíváncsian közeledik)

BELCORE
No kotródj… te mafla…
Most kotródj! Mafla fráter!
Most menj, míg nem vág szét a kardom,
No, gyorsan kotródj; ne lássalak.

NEMORINO
Ó, Adina!
Ó, a doktor!
Jaj, most végem,
Tán holnap reggel
A szíved fájna a vétkedért,
Magad is bánnád, akárcsak én.

GIANETTA
Lármázik itt a mafla fráter,
Amíg a végén Belcore ráver,
Nézzük, mit képzel
Egy káplárról ő.

NŐK
(kar)
Nézzük most, mi lesz,
Mit kíván még a mafla.

FÉRFIAK
(kar)
Lármázik itt a mafla fráter,
Amíg a végén Belcore ráver.

GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Lármázik itt a mafla fráter,
Végül még Belcore ráver.
Ilyet egy nagyvilági úriember
Szótlanul úgyse tűr.
A bamba mégse hihette azt,
Hogy a szép Adina szerethetné.
No, most mi lesz?

ADINA
Menjünk, Belcore,
A jegyzőhöz gyorsan!

NEMORINO
Ó, doktor, ó, doktor!
No jöjjön, itt baj van!

ADINA, GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Ez részeg vagy őrült.

ADINA
(Nemorinóhoz)
Megtáncoltatlak én.

NEMORINO
Ó doktor, ó doktor!

ADINA
Mind jöjjetek este,
Lesz tánc is a kertben.

BELCORE
Csak gyertek és kaptok
Majd jó vacsorát.

GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Mind ott mulatunk mi
Egy éjjelen át.
Mind, mind ott leszünk.

ADINA
Csak gyertek, csak gyertek,
Lesz tánc is a kertben,
Álljon ott a bál.

NEMORINO
Ó doktor, segítsen,
Doktor, doktor, doktor!

BELCORE
Elvárlak, elvárlak.

ADINA
(Nemorinóhoz)
Megtáncoltatlak én!

ADINA, GIANETTA, BELCORE, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Jó borral és tánccal
Hadd töltsük az éjet,
Kiáltsunk ezerszer
Vidám hangú éljent.
Így lesz szép az ünnep,
Így lesz víg a nász.
Már azt se tudja, mit tegyen,
De furcsa helyzet ez…
De mulattató.
Jó borral és tánccal
Hadd töltsük az éjet,
Kiáltsunk ezerszer
Vidám hangú éljent.
A lagzi vár, a lagzi vár.

NEMORINO
Kigúnyol a káplár,
És csúfol az álnok,
Csak bámulnak engem
S megvetnek a lányok.
Reménységem elszáll,
A szívem úgy fáj…
Doktor, doktor,
Ó, segítsen már,
Doktor úr, jöjjön már,
Doktor úr, jöjjön már,
Szívem úgy fáj, úgy fáj!

MÁSODIK FELVONÁS

(A kocsmában Adina és Belcore kézfogóját ünneplik)

BELCORE, DULCAMARA, GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Hadd szóljon a dal!
Hát zengjen vidám nótaszó,
Hogy százhúsz évig éljenek,
Sok vígat és sok édeset
Kívánunk nekik mind…

BELCORE
Csak ki ne fogyjunk többé
A borból és a csókból,
Mert megvéd minden gondtól
Az asszony és a bor.

ADINA
(magában)
Bár látná Nemorino,
A jókedvem hogy forr.

DULCAMARA, GIANETTA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Hát zengjen vidám nótaszó,
Hogy százhúsz évig éljenek,
Sok vígat és sok édeset
Kívánunk nekik mind.
Éljenek, kívánjuk nekik mind,
Kívánjuk nekik mind!

DULCAMARA
Ha szeretnek dalolni,
Figyeljenek most rám is,
Egy külföldről jött nóta,
Dalolja Bécs és Párizs,
Hát hallgassák meg kérem,
Fogadják szívesen,
A kis Gianettát kérem,
Dalolja el velem.

BELCORE, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Egy külföldről jött nóta,
Ezt várjuk évek óta,
Ha Dulcamara mondja,
Úgy biztos gyönyörű,
Úgy egész biztos gyönyörű.

DULCAMARA
„Nina a gondoláslány
És Tredenti a szenátor”
Barcarola, két hangra,
Figyeljünk!

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Hát rajta!

DULCAMARA
Gazdag volnék, te meg szép vagy,
Nálam pénz van, nálad báj,
Mért vagy hozzám mint a jégcsap,
Hisz a szívem érted fáj.

GIANETTA
Ó, mily érdem, meg se értem,
Mért épp én és mért nem más.
Szívem egyszerű és jámbor,
S várja már egy gondolás.

DULCAMARA
Roppant rossz elgondolás,
Roppant rossz elgondolás.

GIANETTA
Bármily nagy e tisztesség,
Úrihölgynek nem mennék.

FÉRFIAK
(kar)
Gyönyörű!

DULCAMARA
Még nincs kész… csöndet!
Minden érzés mulandóság,
Érték az, mi színarany,
Mert a szív az könnyű jószág,
Ám a pénznek súlya van.

GIANETTA
Ó, mily érdem, meg sem értem.
Mért épp én és mért nem más,
Újfent mondom, szívem jámbor,
S várja már egy gondolás.

DULCAMARA
Roppant rossz elgondolás,
Roppant rossz elgondolás.

GIANETTA
Bármily nagy e tisztesség,
Úrihölgynek nem mennék.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Éljen, éljen Dulcamara!
Ilyen dalnak nincs is párja,
És ily elsőrendű dalnok
Nincs is több a föld színén.

DULCAMARA
Minden művészethez persze
Nagyszerűen értek én.

DULCAMARA, NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Ilyen elsőrendű dalnok
Nincs is több a föld színén.

BELCORE
(megpillantja a belépő jegyzőt)
Most csöndet!
Itt van a jegyző
És hozza már az írást,
Mely minket egybeköt!

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Adj’ Isten, jegyző úr!

DULCAMARA
(a jegyzőhöz)
Légy üdvöz, keblemre vonlak
Bölcs férfiú, Ámor tisztviselője.

ADINA
(magában)
Itt van a jegyző
És Nemorino nem jön!

BELCORE
(Adinához)
Hát induljunk, szép kedvesem,
De a te arcod bánatos
És a szemed is könnyes.

ADINA
Semmi, semmi.
(magában)
Jaj nekem, ha ő nincs itt.
Az egész bosszútervem
Nem ér semmit.

BELCORE
Hát menjünk aláírni,
Nos gyertek mindnyájan.
(Dulcamara kivételével valamennyien távoznak)

DULCAMARA
Az ilyesféle ünnep önmagában is kedves,
De ami engem még jobban megvigasztal,
Az az étellel megrakott teli asztal.

NEMORINO
(megjelenik)
Erre láttam a jegyzőt,
Igen, erre láttam…
Nincsen már reményem,
Mindennek vége van.
Szakadj meg szívem.

DULCAMARA
(miközben eszik, dúdolgat)
Hajajaj! Egy gondolás,
Roppant rossz elgondolás.

NEMORINO
(meglátja Dulcamarát)
Ó, hát ön itt van!

DULCAMARA
Itt. Meghívott vacsorára
Ez a kedves jegyespár,
És én pusztítom a maradékot.

NEMORINO
De szükségem van önre,
Mert máskülönben végem,
Ó, doktor.
Nem holnap kell hogy szeressen,
Hanem még ma este…
Most rögtön, most és itt.

DULCAMARA
(magában)
Esküszöm, hogy bolond!
(Nemorinóhoz)
Hát adok még bájitalt
És rendben a dolog.

NEMORINO
Biztos, hogy ettől rögtön megszeret engem?

DULCAMARA
Ígérem, megszeret rögtön.
Ám, ha a hatás oly rettenetesen sürgős,
Igyál meg rögtön dupla adaggal…
(magában)
Egy félóra és megyek.

NEMORINO
Ó, doktor úr, tudna adni még annyit?

DULCAMARA
Tudok, bizony.
Segítek a rászorulókon mindig.
Mennyi a pénzed?

NEMORINO
Jaj, nincsen több.

DULCAMARA
Ej, drágám, így mindjárt más a helyzet,
Gyere el akkor, amikor pénzt szereztél.
Megtalálhatsz a kocsma udvarán engem.
Egy negyedórát várok.
(távozik)

NEMORINO
Jaj, mit kell tennem?

BELCORE
(elgondolkozva visszajön)
Nem érti meg a nőket
Senki épeszű ember!
Adina szeret,
Hozzám is akar jönni;
Most mégis kéri,
Hogy várjunk még a kézfogóval.

NEMORINO
(észreveszi Belcorét)
Itt van a káplár,
A hajam tudnám mérgemben kitépni.

BELCORE
(meglátja Nemorinót)
No nézd csak, minek jött ide a mamlasz?
(Nemorinóhoz)
Hé, hé! Mondd csak, te fickó,
Mitől nyúzott a képed?

NEMORINO
Csak az a bajom.. hogy nincs…
(elakad)
Hogy nincsen semmi pénzem
És nem tudok szerezni.

BELCORE
Ejnye, te szamár!
Csapjál fel katonának,
Ha nincsen pénzed,
Kapsz húsz aranytallért azonnal.

NEMORINO
Húsz tallért?

BELCORE
És színaranyban.

NEMORINO
Mikor? Most rögtön?

BELCORE
Itt e percben.

NEMORINO
Mit tegyek most?

BELCORE
Terád még nagy dicsőség vár a hadseregben.

NEMORINO
Ó, de nem a rang, a hírnév,
Más vezérli szívemet.

BELCORE
Hogyha nő kell, katonaféle
Annyi lányt kap, amennyi csak kell,
Hej, majd meglátod,
Hogy lesz annyi lány, amennyi kell!

NEMORINO
Ó nem, ó nem!
Harci tűzre, hősi névre,
Jól tudom, nem születtem.

BELCORE
Hát a pénzed?

NEMORINO
El kell válnom szülőhazámtól,
S bácsikámtól, kit úgy szerettem.

BELCORE
Húsz aranytallér!

NEMORINO
Ámde itt miért is várnék,
Úgyse teljesülhet másképp,
Hogy Adina jégszívében
Lángot gyújtsak egyszer még.

BELCORE
Nálunk mindig víg az élet,
Míg a nagyvilágot járod,
Várnak rád a csókot osztó
Tűzrőlpattant hetyke lányok.
Ott az ember mindig boldog,
Könnyen mennek ott a dolgok,
Sóhajtozni, sápítozni
Lányok végett nem szokás.
Hidd el, hogy az élet célja
Csakis a katonaság,
Hidd el nekem,
Csakis a katonaság.

NEMORINO
Ó, ha az ő szívét elérem,
Ez nékem épp elég.
Ha szerelmét majd én elérem,
Nékem épp elég
Húsz tallér!

BELCORE
És itt nyomban.

NEMORINO
No jó… megyek;
Itt a markom.

BELCORE
Ám az írást most először
Itt e helyben írd alá.
(egy írást tesz Nemorino elé)
Ide a keresztet!

NEMORINO
Dulcamara, drága doktor,
Megvan a pénz, megvan a pénz,
A pénz, a pénz!

BELCORE
Csapj a kézbe, meg ne gondold,
Hogyha férfi és derék vagy;
Most hogy nézlek jobbról-balról,
Úgy találom, kemény legény vagy.
Engem válassz példaképednek
És akkor egykettőre őrmester lehetsz, az.
(magában)
Azt is számold hozzá pajtás,
Hogy az útból félreállsz most.

NEMORINO
Nem tudod, mily cél vezérelt,
Hogy most ilyen útra lépek.
Lángol bennem egy édes érzés,
Bármily sorsot tűrök érte.
És azért, mit így elérek,
Bármily sorsot vállalok.
Százszor ennyi kínt megér ez,
Hogyha engem szeretni fog.

BELCORE
Ott az ember mindig boldog,
Könnyen mennek ott a dolgok,
Sóhajtozni, sápítozni
Lányokért, nálunk nem szokás.

Változás

(Gianetta beszalad és összehívja a falubeli asszonyokat és lányokat)

NŐK
(kar)
Talán csak szóbeszéd.

GIANETTA
Ha mondom, színigaz.

NŐK
(kar)
Talán csak pletyka lesz!

GIANETTA
Ígérem, így van ez!

NŐK
(kar)
Ki mondta hát,
Te honnan tudod?
Halljuk, ki mondta,
Beszélj, beszélj!

GIANETTA
Halkan.
Egy szót se szóljatok,
Azt, amit mondok itt,
Felejtsd el máris.
Mert ez még nagy titok,
S megtudná más is,
A részeg ószeres
Legfrissebb híre ez.
Ő súgta bizalmasan nékem ezt.

NŐK
(kar)
Hogyha ő mondta, az ószeres,
Akkor már színigaz,
Ó, de remek,
Halkan, halkan!

GIANETTA
Halkan, halkan, csendben!
Tehát mi történt, ma éjszaka
Meghalt Nemorino nagybácsija,
Ráhagyta pénzét és földjét bizony
És az pedig hatalmas kincseket ér.

NŐK
(kar)
Ó!

GIANETTA
De halkan, halkan, az Istenért!
Egy szót se szóljunk.

NŐK
(kar)
Mi hallgatunk.

GIANETTA, NŐK
(kar)
Most Nemorino dúsgazdag ember,
Van pénze annyi, akár a tenger,
És tarthat hintót és fényes házat,
Szerencsés lány, kit magának választ.

GIANETTA
De halkan, csendben…

NŐK
(kar)
De halkan, csendben,
Egy szót se szólj.
Tőlünk ne tudja ezt senki sem.

GIANETTA, NŐK
(kar)
Most Nemorino dúsgazdag ember,
De erről tudni a nem lehet.

GIANETTA
Halkan… halkan…

NŐK
(kar)
Még nem lehet,
Még nem lehet.
(elszaladnak, de a közelben maradnak és titokban figyelik Nemorinót)

NEMORINO
(megjelenik)
Ittam, amennyit bírtam én
A bűvös bájitalból,
S megígérte a doktor úr,
Hogy kedves lesz minden lány.
A jó reményem visszatért,
Nem félek semmilyen bajtól,
Mert érzem, hogy a bájital
Hatással lesz majd rám.

NŐK
(kar)
Nem tudja még,
Mily gazdag ő,
Azért oly bús, szegény.

NEMORINO
Nos hát!

GIANETTA
(előjön)
Üdvözlöm, jó uram.

NEMORINO
(csodálkozva)
Gianetta!…

NŐK
(kar; szintén előjönnek)
Hozta az Isten,
Hozta az Isten.

GIANETTA
Szép ez a Nemorino,
A külseje mily megnyerő…
Épp olyan, mint egy úr.

NEMORINO
Ej mi lelte itt a lányokat?
Mi lehet, mi lehet?
Ó, már értem,
A gyógyszer műve ez,
Az tette ezt velem,
Már értem, már értem,
A gyógyszer műve ez,
Úgy bizony, úgy bizony.
(nevetni kezd)

NŐK
(kar)
Szép ez a Nemorino!
A külseje mily megnyerő,
Épp olyan, mint egy úr.
(a lányok tülekednek Nemorino körül)

ADINA
(megjelenik)
Mit látok!

DULCAMARA
(megjelenik)
Mit látok!

NEMORINO
(Dulcamarához)
Hát ez nagyszerű!
Mert színigaz, mit mondott,
Láthatja itt, e lányokat
Meghódítottam én.

ADINA
Mit hallok?

DULCAMARA
No, ez meg hogy lehet?
(a nőkhöz)
Hát tetszik?

GIANETTA, NŐK
(kar)
Persze, hogy tetszik,
Mert tudja, hogy mi illik
És jóképű legény!

ADINA
Én azt hittem, zokogni látom őt,
És íme, hogy nevet és játszik;
Ó, azt hiszem, hogy én már
Eszébe se jutok neki.

GIANETTA
Egy szépreményű ifjú ő
És éppen hozzám illik,
Mi tőlem telik, megteszem,
Hogy meghódítsam őt.

NEMORINO
Ó, szavakat nem találok én,
Hogy mondjam, most mit érzek,
Hogyha most értem lángol mind,
Majd ő is még szeretni fog.

DULCAMARA
Még híres ember leszek én!
És elhiszem a végén,
Hogy van egy bűvös gyógyszerem,
Amit nem tudtam én.

NŐK
(kar)
Egy szépreményű ifjú ő!
És éppen hozzám való,
Mi tőlem telik, megteszem,
Hogy meghódítsam őt.

GIANETTA
(Nemorinóhoz)
Szól még a tánczene,
Menjünk hát innen.
Eljössz e vélem?

NEMORINO
Ó, hogyne, kérem!

NŐK
(kar)
Táncoljunk együtt!

GIANETTA
Velem?

NEMORINO
Jó!

NŐK
(kar)
Velem!

NEMORINO
Jó!

GIANETTA
Én előbb mondtam.

NŐK
(kar)
Igen, csak sorban.

GIANETTA
Zálogot adnék.

NŐK
(kar)
Azt én is, én is!

GIANETTA
No menjünk!

NEMORINO
Lassan!

NŐK
(kar)
Hát válassz!

NEMORINO
Hadd nézzem.
(nézegeti a lányokat)
Először te jössz,
Meg te, meg te…

DULCAMARA
Atyám az égben!
Szét fogják tépni!
Ily pompás gyógyszer a földön nincs.
Nem, nincs, nem, nincs.

ADINA
(előrelép)
Várj, Nemorino!

NEMORINO
(meglepetve)
Nagy ég, hát ő is.

DULCAMARA
(magában)
Ezt mégse hittem.

ADINA
(Nemorinóhoz)
Hallgass a szóra,
Belcore mondta,
Azt, amit tettél,
Hogy egy kis pénzért
Katona lettél.

GIANETTA, NŐK
(kar)
Mit hallok, jaj, Istenem!

ADINA
Nagy hiba volt ez,
Beszéljünk erről egynéhány szót.

NEMORINO
Beszélj, ha tetszik,
Beszélj, ha tetszik.

GIANETTA, NŐK
(kar)
A táncba, a táncba, a táncba.

NEMORINO
Táncolok, rögtön figyelek rád,
Szólj csak, szólj csak!

DULCAMARA
Még híres ember leszek én,
Ilyen csodás ital nincs.

ADINA
Hát hallgass,
Hát hallgass rám!

NEMORINO
(magában)
Már szinte képzelem,
Mit tőlem kíván,
Úgy hat a gyógyszerem,
Hogy féltékeny énrám,
Megtudja most talán,
Mi az a bánat,
Ez a kis szenvedés
Néki nem árt,
E fájdalom őnéki nem árt.

ADINA
(magában)
Ó, mily hirtelen
Csalt meg az élet,
Most ő lett szívtelen
S én szerelmet érzek.
Ámor most bosszút áll,
Bűnhődnöm kell most,
És azt, ki rám se néz,
Szeretnem kell.

DULCAMARA
Szerelmes mindegyik,
Itt csoda történt,
Lássátok bennem
A varázslók gyöngyét!
Micsoda drága kincs,
Amit én főzök.
Zsákomba berepül
Sok arany tallér,
A végén Krőzussá
Válok én.

GIANETTA, NŐK
(kar)
Persze, azt képzeli, hogy minden férfi
Őérte sírni fog, ő meg csak nézi.
De ezt az egy legényt nem adjuk néki,
Ezzel az eggyel nem bánik el.

ADINA
Ámor most bosszút áll,
Mert gonosz voltam,
És őt, ki rám se néz,
Szeretnem kell.
(Adina és Dulcamara kivételével távoznak)
Milyen boldognak látszik.

DULCAMARA
Enyém az érdem.

ADINA
Miért, doktor úr?

DULCAMARA
Figyelj rám,
A szerelmet én gyártom.
Csodás gyógyszeremtől
Úgy nő az érzés,
Mint esőtől a virág.
Én mindent tudok,
Hogy szeretik azt a nagyszerű legényt,
Az is miattam van.
Hidd el, ha mondom.

ADINA
Bolondság!

DULCAMARA
Bolondság, mondod te, hitetlen!
Bolondság? Honnan is tudnád,
Milyen hatalma van a kémiának?
Tudsz-e a bájitalról,
Melyet Izolda használt?

ADINA
Izolda?

DULCAMARA
Izolda.
Azt én készítem.
Többféle kivitelben.

ADINA
(magában)
Mit hallok!
(Dulcamarához)
És Nemorino kapott ilyen bájitalt?

DULCAMARA
Kapott, mert kérte,
Szerelmes volt az árva
Valami jégcsap lányba.

ADINA
Lám, lám, mit hallok?

DULCAMARA
Bánkódott remény nélkül,
Aztán hozzám fordult,
S hogy vehessen a csodaszerből,
Mely fölkelti vágyát,
Eladta önmagát
S beállt katonának.

ADINA
Mennyi jóság!
És én kegyetlen
Hagytam fájni hű szívét!
Úgy bánom, úgy bánom!

DULCAMARA
(magában)
Látom, ő is elég sápadt,
Neki is kell bájital.

ADINA
Én is hallom, hogy Nemorino
Most már ránéz egy-egy lányra.

DULCAMARA
Még hogy ránéz egy-egy lányra,
Azok futnak őutána.

ADINA
Ó, és hogy hívják, szabadna tudnom,
Azt a hölgyet, kit ő választ?

DULCAMARA
Ő nem választ, néki mindegy,
Megkaphatja úgyis mindet.

ADINA
Én, csak én vagyok a balga,
Hagytam veszni hű szívét.
Ó, én balga, ó, én balga!
Hagytam elveszni hű szívét.

DULCAMARA
Látom, ő is elég sápadt,
Néki is kell bájital,
Ő nem választ, néki mindegy,
Megkaphatja úgyis mindet.
Szép Adina, gyere szépen…
Még egy lépést… föl a fejjel!
Én már mindent jól tudtam régen
És azt mondtam, bánkódnod nem kell!
Ha kívánod…!

ADINA
Hogy én kívánom?

DULCAMARA
Föl a fejjel, kis galambom!
Hogyha kéred, kapsz egy gyógyszert,
Amely mindent rendbe hoz.

ADINA
Ó, az ilyenfajta gyógyszer
Sajnos, rajtam nem segít.

DULCAMARA
Lábaidnál fog heverni
Haldokolva minden férfi.

ADINA
Nem kell nékem tőlük semmi,
Egy kell csak, ki szívem érti.

DULCAMARA
Féltékeny lesz valamennyi asszony,
Hogyha meglát téged.

ADINA
Nem szeretnék tönkretenni
Semmiféle békességet.

DULCAMARA
Talán egy gazdag ember kéne?

ADINA
Soha nem vágyódtam pénzre.

DULCAMARA
Vagy egy gróf kell,
Vagy egy báró?

ADINA
Csakis ő kell, Nemorino.

DULCAMARA
Gyere, vedd az én receptem!

ADINA
De az ilyenfajta gyógyszer…

DULCAMARA
Amely biztos rendbe hoz.

ADINA
Sajnos rajtam nem segít,
Nem, nem, nem, nem.

DULCAMARA
No csak vedd, no csak vedd,
És biztos ez majd rendbe hoz.
Így hát nem hiszed el nékem,
Mennyit ér a híres gyógyszer?

ADINA
Mindent elhiszek én, kérem,
Ámde van egy régi módszer,
Melytől meggyógyul majd számomra,
Ki értem lett beteg.

DULCAMARA
Manapság a tudományhoz
Már a nők is értenek,
Bizony, a nők is értenek.

ADINA
Akit elbűvölt egy szempár,
Kit egy gyöngéd szó elámít,
Csodabalzsamra az nem vár,
Ilyen gyógyszerre nem áhít.
Van a földön férfi annyi,
Kit az asszony csókja gyógyít,
Nemorino is fog kapni
Ilyen édes balzsamot,
Patikába járni nem kell,
Ilyet úgyse mérnek ott.

DULCAMARA
Ó, én látom, képed huncut,
Érted ám, ami furfang van a földön.
(mindketten távoznak)

NEMORINO
(megjelenik)
Úgy tűnt, hogy arca elborult,
Szemébe könny szökött,
Bánkódva állt ő egymaga
Sok vidám lány között.
Kell-e még nékem több?
Látom, ó, látom, enyém lett a szíve,
Érzem, hogy minden dobbanás
Szívéből hozzám száll!
Oly régen vártam őreá,
De tudtam, hogy rám talál…
Oly régen, olyan régen vártam rá,
De éreztem, hogy nem tart már soká!
Éreztem rám talál, többre nem vágyom!
(Adina megjelenik)
Itt jön ő…
Ó, még szebbé teszi a nyíló szerelem!
Én maradok közömbös, ahogy eddig voltam,
Míg be nem vallja azt, amit érez.

ADINA
Nemorino… mi újság?

NEMORINO
Nem tudom, hova bújjak,
Asszonyok és lányok,
Szépek és csúnyák,
Mind célba vettek engem.

ADINA
És te?

NEMORINO
Nem döntöttem eddig,
Mert a választék túl nagy,
Várok egy kissé a boldogságra,
(magában)
Mely nincsen messze…

ADINA
Hallgass rám!

NEMORINO
(magában)
Helyben vagyunk!
(Adinához)
Hallgatlak Adina.

ADINA
Mondd csak, mért kell, hogy elmenj,
Mire jó az, hogy beállsz katonának?

NEMORINO
Mert én… mert én így próbálom meg
Sorsomnak útját boldoggá tenni,
Mondják, vidám élet az.

ADINA
De hiszen tudod, hogy az élet nem játék.
Én visszavettem azt a végzetes írást Belcorétól…

NEMORINO
Ezt tetted?
(magában)
Az első jele a szerelemnek.

ADINA
(átnyújtja Nemorinónak a Belcorétól visszaváltott írást)
Vedd hát,
Vedd hát, és most légy szabad;
Nem kell csatába menned,
Szíved, mely annyit szenved,
Párjára majd rátalál,
Vedd hát!
Itt minden ember úgy szeret,
Tudják, hogy kedves, hogy jó vagy,
Tudják, hogy jó vagy.
Bús vagy ma még tán,
De holnap bánatod elszáll,
Ah, elszáll.
(Nemorino átveszi az írást)
Ég áldjon!

NEMORINO
Mit, hát elhagysz?

ADINA
Én el.

NEMORINO
És semmi mást nem mondasz?

ADINA
Mást semmit.

NEMORINO
Igen, hát fogd ezt!
(eldobja az írást)
Ha nem szeretnek engem,
El kell a harcban vesznem,
Ha nem szeretnek engem,
El kell a harcban vesznem
És nem, és nincs szívemben béke,
A doktor rászedett,
A doktor rászedett,
Meghalok én a harcban,
A doktor rászedett.

ADINA
Nem ámított a doktor,
Ő téged nem csalt meg.
Tudd meg hát, igen…
Tudd meg hát:
Téged szeretlek.

NEMORINO
Engem?

ADINA
Téged szeretlek,
Szeretlek téged.

NEMORINO
Szeretsz hát.

ADINA
Bántottalak sok éven át,
Boldoggá teszlek érte.

NEMORINO
Be szép lesz.
A doktor mégse csalt.

ADINA
Nem.

NEMORINO
Ó, mily csodás e boldogság!

ADINA
Boldogságra vágyom én is!

NEMORINO
Én drágám!

ADINA
Felejtsd el a bánatot,
A szívem téged vár,
Csak téged vár,
A szívem téged vár.

NEMORINO
A doktor mégsem csalt,
A doktor mégsem csalt.
(a falu népe beszalad, körülveszi Adinát és Nemorinót)

BELCORE
(bevonul katonái élén)
Megállj! Pihenj!
(megpillantja Adinát és Nemorinót)
Mit látok?
A vetélytársam,
Megölöm rögtön!

ADINA
Csak nyugalom, Belcore,
Vége lett most a harcnak,
Békét kell kötni.
(Nemorinóra mutat)
Ő vőlegényem,
S az mi történt…

BELCORE
(közbevág)
Megtörtént.
Légy boldog hát, te huncut,
Bánom is én.
Annyi a lány a földön,
Ezer meg ezer jut még Belcorének.

DULCAMARA
(előlép)
Bölcsebb, ha vesz ebből a bájitalból.

NEMORINO
(Dulcamarához boldogan)
Ó, doktor úr, a gyógyszer
Csodát művelt.

FÉRFIAK
(kar)
A gyógyszer!

DULCAMARA
Úgy van.
És tudják meg,
Hogy Nemorino egyazon nap lett vőlegény
És a legmódosabb ember a vidéken,
Mert a bácsikája meghalt…

ADINA, NEMORINO
Meghalt a bácsi!

GIANETTA
Én tudtam régen.

DULCAMARA
Én is tudtam, ha mondom.
De az, mit nem tud senki,
Nem is tudhatja még,
Hogy ez a csodás emberfölötti szer
Egyszerre képes,
Hogy lángot gyújtson minden emberszívben,
És megtömje az erszényt.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Ez ám a bájital!

DULCAMARA
Nincs oly bánat itt e földön,
Mit ez meg nem gyógyít rögtön,
Vigaszt adván minden búra,
Szép lesz ettől, ami csúnya,
Újra szólnak mind a némák,
Újra táncolnak a bénák,
Az, mi fáj és az, mi viszket,
Mind elmúlik, egykettő.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Kérek én is, kedves doktor,
Gyorsan minden pénzt elő!

DULCAMARA
Az, kit féltékenység bántott,
Ettől meggyógyul a lelke,
Ettől lát majd édes álmot,
Kinek álmodni van kedve,
Egymagában bátran hálhat,
Oly erőt ád minden lánynak,
És az íze, mint a manna,
Még a kávénál is jobb.

FÉRFIAK
(kar)
Gyorsan, gyorsan kedves doktor…

NŐK
(kar)
Ugye én is kaphatok…

DULCAMARA
Jámbor istenfélő népek,
Én most néktek búcsút mondok,
Hoztam néktek békességet,
Tőlem lett itt minden boldog.
Sokasodjatok és hízzatok
És ússzatok a pénzben,
Elmegy innen Dulcamara,
Egyszer visszatér majd ő.

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Éljen, éljen Dulcamara,
Bárcsak visszatérne ő.

ADINA, NEMORINO
Sorsom általa lett boldog,
El nem feledem se emlékét,
Se csodagyógyszerét,
Nem feledem gyógyszerét.
Ég áldjon! Ég áldjon!

NŐK ÉS FÉRFIAK
(kar)
Bárcsak visszatérne ő,
Ó, bárcsak visszatérne ő.
Ég áldjon! Ég áldjon!

DULCAMARA
Ég áldjon! Ég áldjon!

BELCORE
Ó, te kuruzsló, te tolvaj,
Hogy a fene egyen meg!

VÉGE