Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból NYITÁNY ELSŐ FELVONÁS BELMONTE Kit híven visszavártam, Konstanze, itt van ő. Nagy Isten, add, hogy lássam! És régi kedvem visszajő. Hogy fáj e szív s mi régtől, Kialszik már a hit. Egy fénysugár az égről . . . Csak arra várok itt. OSMIN Oh, mi boldog az a férfi, Aki hű kis nőre lelt, Csókra álljon mindig szája, Nyájas szemmel nézzen rája. Az ily nőcske drága kincs. Trallala! Trallala! BELMONTE Talán ettől az öregtől megtudhatok egyet-mást. Hé, barátocskám, mondja, ez a Szelim basa nyaralója? OSMIN De hogy rútul meg ne csalja, Zárja el jó gondosan! Néki alkalmat ne adjon! Furcsa szerzet ám az asszony. Annyiféle módja van. Trallala! Trallala! BELMONTE Hé, öreg, hát nem hallod? Ez a Szelim basa palotája? OSMIN Legkivált szép holdas éjjel Zárd be jól az ajtaját, Ott lenn lesben áll az ifjú, Édes szóval kéri, hívja, S akkor, hűség, jójcakát! Trallala! Trallala! BELMONTE Ej, ördögadta, furcsa nóta. Meguntam már egy óra óta, Hadd szólok én, de hallja meg! OSMIN Hát ki az ördög készti rája. Hogy itten áll és jár a szája? No mi kell? Gyorsan, mert megyek. BELMONTE A Szelim basa háza ez? OSMIN He? BELMONTE A Szelim basa háza ez? OSMIN A Szelim basa háza ez. BELMONTE Ej, hát megállj! OSMIN Én rá nem érek. BELMONTE Egy szót! OSMIN De gyorsan, mert lekésem. BELMONTE S te itt vagy nála, cimborám? OSMIN He? BELMONTE Te itt vagy nála, cimborám? OSMIN He? BELMONTE Te itt vagy nála, cimborám? OSMIN Itt vagyok nála, cimborám. BELMONTE Nem szónál, hogy Pedrillo kijönne, Az is itt szolgál, ugye bár? OSMIN A hitvány, bár a nyakát törné! Én nem tudom, mit bánom én; ha itt, ha ott, mit bánom én. Csak menne már! BELMONTE Az öreg szörnyen neki lendült. OSMIN Ez véle itt egy húron pendül. BELMONTE Hohó! Ez mégis csúnya szó! OSMIN Hohó! Csak nyársra húzni jó. BELMONTE Pedrillót én sokért nem adnám. OSMIN Jaj, hogyha egyszer kézbe kapnám! BELMONTE Oly jó gyerek, én mondom azt! OSMIN Karóba húznám én a gazt. BELMONTE Ne menj már el! OSMIN Szólj, még mi kell? BELMONTE Csak annyit mondok . . . OSMIN Mit el kell hinnem, Egy szende leánnyal elszökne innen. Ej! Ilyen úrnak nincs helye itt. BELMONTE Oh milyen zsémbes és milyen mérges És milyen érdes e sült bolond. Csak űzze-fűzze! OSMIN Ne jöjjön tűzbe! BELMONTE Hiába szól! OSMIN Ismerem jól! BELMONTE Hiába szól! OSMIN Óh, hogy az ördög vinné el innen! Óh drága gyermek, itt rája vernek. BELMONTE De ha siet, még elmehet. Ez megbolondult, nem tudja mit tesz Csak szédül-bódul S nem ért a szóbul! OSMIN Óh drága gyermek, itt rája vernek. OSMIN Az ily jött-ment csúnya fráter, Ég a nőért, mint a kráter, Én az ilyet gyűlölöm. Mert csak lesben áll a léha, hogy Hátha tán alszunk néha. De már nem vagyok szamár. Bármily álnok, bármily sanda, Bármily huncut, bármily csalfa, Nem szed rá bizony. Engem lóvá tenni, Jókor kéne kelni. Van itt egy kis ész. Allah üstökére mondom, Fő a tervem, jó ravasz, Megfizet majd, rontom-bontom, Bárhogy résen áll a gaz. Nyaktiló, aztán dárda, puskapor, utána máglya, Hosszú nyárs, szöges ostor, Vaskerék, meg tüzes bocskor. Megsütünk, meg is nyúzunk, azután karóba húzunk. BELMONTE Konstanze! Meglátlak ma téged! Ó mi kéjjel ó mi hévvel, Ver e szív, hogy vár, be fél. Milyen fájó volt a válás, Újra látni őt mi kéj. Hogy reszket, hogy lobban, Hogy ájul, hogy dobban! Majd szétvet e tűz, ez a láng. ó susog itten, Mit már nem is hittem. A hangját hallom, Úgy ég, lángol az arcom, Nem csal-e szívem? Nem álom tán? Ó mi kéjjel, stb. KÓRUS Fel hát, várja hangos ének, Őt, a hőst, ki erre tart! Szálljon könnyű szárnyon égnek, Zengje vissza künn a part! Bármerre jár is, tűnjön a felhő, Lengjen a szellő, szűnjön a vész, Ünnepi ének, szálljon az égnek Hő szerelemre keltsen a dal! Fel hát stb. KONSTANZE Ó mi rég volt, óh mi szép volt, Ó mi jó a szerelem. Érte lobbant, érte dobbant Ó e szív csak érte vert, Boldog volt, hogy rája lelt. Ámde gyorsan jött a válás, Ó a sors nagy átka ver, Hull a könnyem, mint a zápor És a bánat nem hagy el. OSMIN Mars, mars, mars, arra tarts! Mert suhog itt a pálca És táncol itt a bot. BELMONTE, PEDRILLO Ej, ej, ej, mi gondom rája, Én meg sem mozdulok. OSMIN Odébb egy házzal! BELMONTE, PEDRILLO Csak ne olyan lázzal! OSMIN Én rád verek! BELMONTE De benn leszek! stb. MÁSODIK FELVONÁS BLONDE Ha kedves, jó a férfi, Az asszonyt mindig érti S így őket bármi éri, Csak könnyű ott a tánc. De ha a férfi támad, Ha fölveri a házat, A nő se tűr, de lázad És jő a cifra tánc. OSMIN Hát elmegyek, ám az a fő, Hogy Pedrillo ide ne jöjjön, A gaz kölyök ide ne járjon. BLONDE A nagy fejed hiába fő, Ha tetszik, hát meginvitálom. OSMIN No, mondj le! BLONDE Csak menj szépen el! OSMIN No mondj le! BLONDE Csak menj szépen el! OSMIN Biz'Isten, én elbánok véled, Lásd be már, ki itten az úr! BLONDE Csak azt lesd! No várj csak! Lennél bár a nagy mogul. OSMIN Ó angolok, ostoba népek, Ti mindent megadtok a nőnek. BLONDE Az angol föld független lánya, Az szolgai sorban nem élhet És bármerre űzi a végzet, Nem tűri el a rabigát. OSMIN Mit szóljanak akkor a férjek? A nő mindig talál hibát. Óh angolok stb. BLONDE No, lódulj! OSMIN Mi durva e szó! BLONDE Csak ez jó! OSMIN De nem megyek el! BLONDE Majd máskor, de most eredj szépen! OSMIN Jaj, hogyha más szólna így vélem. BLONDE Te, mind a két szemed kitépem! OSMIN Ne lármázz, hisz elmegyek szépen! KONSTANZE Szívem egyre zajlik, mint a tenger, Aznap óta, hogy az utunk elvált. Óh Belmonte! Az öröm elszállt. S ah, e szív nyugtot úgysem lelhet. Nincsen napja, éje... Óh e szív hogy fáj, a múltba visszatér. Árva lett a szívem, lelkem... hisz a kedves messze jár, oly távol jár. Mint ha rózsán rág a féreg, mint a fű, ha fagyra ébred, hervad... éltem sírban már, hogy fáj, hogy sír, hogy fáj. Féltem én a fúvó széltől. Lelkem titkos bánatát soha senki meg ne hallja, soha ajkam ki ne vallja, míg a sír majd nyugtot ád. KONSTANZE Álljon bár a máglya, Várjon hóhér bárdja, Azt se bánom, bármi jő. Ne fájjon szívem, Ha kell, tűrök híven, Sose lennék hűtlen, csalfa nő, Ím esdve várom egy szódat még. Törd szét a láncom, s megáld az ég! Már a szó itt gyönge, Bárha összetörve: Lelkem bizton, bátran áll! Lányszívet nem érsz el, Tűzzel, tőrrel, vérrel. Megvált az édes, jó halál. BLONDE Ó mi édes, drága hír, Gyönge szívre balzsamír, Tudja meg, hisz alig várja, Járja át az öröm árja! Most a bánat tova szálljon, Gyönge szíve már ne fájjon, Mert új élet várja őt! PEDRILLO Síkra szállok, meg sem állok, Mindig az nyer, aki mer. Mért ne merjek, mire várnék? Hisz az élet kockajáték. Fel, ma bátran harcra fel, Győzelemre, fel! Síkra szállok, stb. Harcra várok. Mindig az nyer stb. PEDRILLO Vivát Bacchus, éljen! Gondot, bajt ő eltemet. OSMIN Jaj, ha mernék, jaj, ha innám! Lát-e Allah engemet? PEDRILLO No, nyúljon érte, Ne nézze, le véle, Ej, hát sose nézze a bort! OSMIN Jaj, már is ittam, Ez aztán a baj. EGYÜTT Hadd éljen a lányka, Ha szőke, ha barna, Hadd éljen mind! Ej, be jó bor! Már ez isteni! OSMIN Vivát Bacchus stb. KONSTANZE Ó, Belmonte! Drága szívem! BELMONTE Ó, Konstanze! Drága szívem! KONSTANZE Hát nem álom, ó mi édes, Mit e szív e percben érez? Gond és bánat messzejár. BELMONTE Óh mi kéj, hogy újra látlak! Messze száll a gond, a bánat. Tiszta ég ragyog le ránk. KONSTANZE Lám az öröm könnye perdül. BELMONTE Én lecsókolom e szemrül. KONSTANZE Ám ne sírjon már e szem! BELMONTE Még ma éjjel jössz velem. PEDRILLO Blonde, édes, ó ne vétsd el! Szökni kéne még ma éjjel, Pont éjfélre itt leszünk. BLONDE Ó ne félj, ha itt az óra, Készen állunk minden jóra, Jönne már a pillanat. NÉGYEN EGYÜTT Már a bősz, a gyászos égen, Tiszta napfény újra kél, Búnak, bajnak végelészen. Árva szívem újra kél. BELMONTE De bár kigyúl a fény, S kihajt sok új remény, Csak egyet kíván szívem! KONSTANZE Ó mi az édes, mondd! Ó szólj, miért e gond, Ó tárj föl mindent híven! BELMONTE A hír... a szó... te tán... KONSTANZE Ó kérdezz! Csak kérdezz! PEDRILLO Ha létra kell, no már az szép lesz. De érdemes-e mondd? BLONDE No még ilyet nem értem, Hogy érdemes-e nékem, Ezt kérded te bolond. PEDRILLO De Osmin úr! BLONDE No, végezz! KONSTANZE Ó Belmonte, bátran kérdezz! BELMONTE A hír... a szó... stb. No jó. A hír, a szó Itt súg, itt búg, mily átok. Én csak egy szóra várok. E szív, hogy hű-e még? KONSTANZE Ó halljad ezt nagy ég! PEDRILLO De hátha Osmin úr, Föltette, hogy engem kitúr. Ha szólt, a szava törvény. Nem nyelt-e el az örvény, Rossz vásár lenne ám. BLONDE Ezt felelem babám! PEDRILLO Értem a dolgot már! BELMONTE Konstanze megbocsát. BLONDE Nem kellesz már nékem! KONSTANZE Ó milyen szörnyű vád! BLONDE Még kérdi a szamár, Megcsaltam-e a nyáron. KONSTANZE Úgy látszik, híre jár, Hogy a basa a párom. PEDRILLO Hogy Blonde várt reám, Nagy Belzebubra mondom. BELMONTE Konstanze hű leány, Ezért a vérem ontom. KONSTANZE és BLONDE Ha attól tart a férfi, Hogy tőlünk szégyen éri, És sandán néz mi ránk, Ah, ez csak bajba ránt. BELMONTE, PEDRILLO Ha nődet marja, bántja, Hogy féltve gondolsz rája, Úgy többé már ne félj, Nem csal meg, amíg él! PEDRILLO Édes Blonde, lelkem rajta, Vallom, hogy te nem vagy csalfa. BLONDE Nem, ez mégis furcsa szólam. Mért is hittél ilyet rólam. Osmin egy vén vaskalap. BELMONTE Én Konstanzám, ez a kérdés, Jól tudom, hogy durva sértés. Elfelejted, ugyebár? KONSTANZE Belmonte, ó hogy hihetted, Hogy a szívem elfeledhet, Tudtad jól, hogy kire vár, PEDRILLO, BELMONTE Szánom-bánom. Szódat várom. KONSTANZE, BLONDE Jó, nem bánom, édes párom. EGYÜTT És ne essék szó se több! Hadd éljen a hűség, A féltés ne bántson, Jön angyali szárnyon A hő szerelem! HARMADIK FELVONÁS BELMONTE Hogyha könnyet ont a kedves, Míg a szív nagy örömben ég, Ámor néked akkor kedvez, Csókold hévvel könnyes, szép szemét! Ah, Konstanze, hogyha látlak, Árva szívem újra éled. És egy csókkal várni téged Többet ér akárminél. Ó bármily szörnyű volt a válás, A viszontlátás égi áldás, Szívem boldog s újra él. PEDRILLO Hej Afrikában fogva volt Egy édes, barna lány, Oly szende, bájos, mint a hold. De éjjel-nappal, könnye folyt, Egy hősre várva-vár. És messzi földről egy napon Egy szép levente jő A lányért szíve fájt nagyon, Azt mondta, én biz nem hagyom, Oly bájos szép e nő. BELMONTE Pedrillo, végezz már. PEDRILLO Nem lehet édes gazdám, még két strófa van hátra. Ha majd az éj a földre száll, Nyiss ajtót és ne félj, Nem rémít őrség, dupla zár, Hahó, hej, föl, ma éjjel már A rabság véget ér. És úgy is lett, a terve kész. És jött a hős maga, Kezében volt bársony kéz, Az ifjú pár az éjbe vész, Volt és nincs, hoppszasza! OSMIN Ó, az lesz a kéjes óra, Majd ha áll az akasztófa. És a gége megszorul. Jaj be jó lesz, jaj be szép lesz. Osmin égi üdvöt érez. Mert csak ő lesz itt az úr. Ó, az lesz stb. Járj csak finom, álnok módra! Drága lesz itt minden móka, Meg nem csaltok engemet. Már nem használ semmi itten, Nektek én csak egyszer hittem Szökni többé nem lehet. Ó, az lesz a kéjes stb. BELMONTE Hogy sújt a sors, elgyötri lelkem. Hát immár minden szívem ellen lázad? Ah Konstanze, a sírba viszlek téged, Nem bírom el! KONSTANZE Ó ezt ne mondjad, ez ne tépje lelked! Hát rossz a sír? Ott megpihen a szív. S ha két szív együtt porlad, a nagy ég Kitárja kapuját. BELMONTE Angyali lélek! Ah ritka jóság, Mint balzsamír, úgy enyhít ez a szó. Nem rémít engem már a szó, de én csak A gyilkosod vagyok! Ah Konstanze, drága lélek, Miért is viszlek sírba téged? Üldöz engem szörnyű végzet, Énmiattam halsz te meg. KONSTANZE Ó Belmonte, te halsz meg értem, Ezt a harcot értem vívod, Ezt a könnyet értem sírod, Lelkem téged sohse vádol, Várja sorsát s nem remeg. EGYÜTT Drága lélek, halni érted, Erre vágytam, erre vártam, Mert az élet bármi szép, Nálad nélkül semmiség. BELMONTE Tűrök érted mindent, hidd el! KONSTANZE Sírba térek könnyű szívvel. EGYÜTT Ha te itt vagy énvelem. Érted, ó szívem, könnyű lesz a kínhalál. Ó, milyen érzés! Ó, milyen lángolás! Te véled együtt haljak! A lelkem büszke, bátor, Átjár a láng, a mámor, Föltárul már a menny. BELMONTE Arany a szíved, nincsen párja, Az ajkam áldva emleget, És bármi érjen engemet, E szívben mindig él a hála. Akinek ennyi jó kevés, Hadd érje gáncs és megvetés! MIND Akinek ennyi jó kevés stb. KONSTANZE Szerelem könnyű rózsalánca Csábítja szívem, vonz ez a cél, Ám ez az emlék elkísér S e szívben mindig él a hála. Akinek stb. MIND Akinek stb. PEDRILLO Nem feledem, amíg csak élek, Hogy kockán forgott ez a nyak. És hálás szívvel áldalak, Hogy újra él e test, e lélek. Akinek stb. MIND Akinek stb. BLONDE Jó Szelim úr, a kvártélyt, kosztot, Ahogyan illik, köszönöm. De mégis ritka, nagy öröm, Hogy elhagyom e kényes posztot. Ím újra víg az én dalom, Nincs útban már e vén barom. OSMIN Bitófa kell e csúnya népnek, Mind olyan csalfa, rosszban jár. Jaj, én nem állom ezt ki már. De jól tudom, mi kéne néktek Mi volna szörnyű béretek. Nyaktiló, aztán dárda stb. KONSTANZE, BELMONTE, BLONDE, PEDRILLO Akiben ég a bosszú lángja, A lelke durva és fonák; Ki tiszta szívből megbocsát. Az igaz ember, Isten látja. Akinek ennyi jó kevés, Azt érje gáncs és megvetés. KÓRUS Jó urunkat isten áldja, Zengje hírét ifjú, vén! Mint a manna hulljon rája, Hír, szerencse, pompa, fény! Jó urunkat stb. VÉGE Hevesi Sándor fordítása alapján