GIOACCHINO ROSSINI TELL VILMOS SZEMÉLYEK TELL VILMOS ........................... bariton GEMMY, Tell fia ....................... mezzo-szoprán HEDVIG, Tell felesége ................. alt ARNOLD, Matild szerelmese ............. tenor MELCHTHAL, Arnold apja ................ basszus FÜRST WALTER .......................... basszus GESSLER, császári helytartó ........... basszus MATILD, Habsburg hercegnő ............. szoprán RUDOLF, Gessler tisztje ............... tenor LEUTHOLD .............................. basszus EGY HALÁSZ ............................ tenor Gessler tisztjei és katonái. - Apródok. - Ma- tild hölgyei. - Pásztorok. - Táncosok. - Va- dászok. - Halászok. - Uri-, Unterwalden- és Schwitz-kantonok népe. Történik: Altdorfban és környékén (Uri kanton) Svájcban a XIV. században. ELSŐ FELVONÁS Tér Bürglein falucskában, Tell háza előtt a Vierwaldstädtti tó partján SVÁJCIAK (kar) Hajnali égnek áldott sugára Árad a tájra, vágyról beszél. Jókedvű ének partunkon éled, Visszhangja ujjongón szívünkig ér. Hegycsúcs és tó hódol az égnek, Békén zenél az enyhe szél. HALÁSZ (bárkájában) Ó, jöjj te drága lányka, Oly lágyan ring a bárka, Ó, jöjj velem, ki árva És szívdobogva vár, Ha útra kél a sajka, Ne hagyj magamra rajta, A társaink az úton A nyár, a napsugár. TELL (elgondolkozva hallgatja a halász énekét) Nem érzi ő a gondot, Mit én magamban hordok, Mi úgy szívembe rontott, Mint bősz halálos ár. Mit ér a puszta élet, Ha nincs hazánk, mely éltet? Ő víg ma, amikor népe Jaj - sírva gyászban jár. HALÁSZ A rózsaszínű égre Kibújt az új nap égve, S ha elborul a fénye, Nézz rá, s derül a táj, Ó, légy a párom, te drága: Nem lenne lelkem oly árva. Ha jössz velem, miránk ma A vágy nagy álma vár. GEMMY, HEDVIG Nincs semmire se gondja, Csak dalra és a lányra, Jöhet vihar, nem bánja, Nem fél, ha zúg az ár. De majd ha csónakának Egy szikla gátat állít, A hangja jajra válik, A dalnak vége már. TELL Mit ér a puszta élet, Ha nincs hazánk, mely éltet? Ó víg ma, míg a népe Sírva jaj, gyászban áll! SVÁJCIAK (kar) Ó, de boldog vidám a szép nap Tiszta harmóniája! Az ünnep égi bája Elárad éltetőn. (A nép három jegyespárt kísér a térre. Meg- jelenik Melchthal és Arnold) Hogy szórja szét a fényét A bércre és a völgyre, A zöldtakarta földre Az égi napsugár. (Körülveszik az öreg Melchthalt) Köszöntünk te bölcs, vén pásztor, Te hű, te jó Melchthal. HEDVIG Az ősi pásztor-ünnep E nappal újra éled, Ma esküvőre gyűlhet E három ifjú pár. ARNOLD (magában) Mind boldog... de én, ó, jaj! Mit szóljak én? Oly kín ez! Mit szóljak én? Oly kín ez! HEDVIG (Melchthalhoz) Te áldd meg őket! MELCHTHAL Ó! Én? HEDVIG Áldást mind tőled vár! TELL Ez ős joga a pásztornép fejének, Elébed járulnak esküvésre, S az ég megáldja azt. MELCHTHAL Az ősi pásztordal újra zengjen, A büszke bércről a völgybe csengjen, Az ének ujjongva szálljon égbe, E három pár onnan áldásra vár! MINDANNYIAN (kar) Az ősi pásztordal újra zengjen, A büszke bércről a völgybe csengjen, Az ének ujjongva szálljon égbe, E három pár onnan áldásra vár! TELL (társaihoz) Térjetek be most hozzám, Künn a nap tüze éget, Csendes a házam, Benn semmi baj nem érhet, Nálam a béke vár rád Ősi szokáshoz híven. A zsarnok ide nem jut, E négy fal olyan védett, Egykor apámmal, most a fiammal élek! MELCHTHAL (Arnoldhoz) Fiam, itt ugye látod, Mily boldog., aki apa? Semmi se szebb a földön. Életem útja véget ér És te nem gondolsz házasságra? A pásztorünnep napján Három pár tartja nászát, Ez ünnepnapon együtt tesznek esküt A fiatalok mind És te nem vagy köztük . .,. (Arnold kivételével valamennyien távoznak) ARNOLD Drága apám, ó, ha tudnád! Várod esküm? Nem, nem, nem lehet! El kell hogy rejtsem a szörnyű titkot, Hogy hova ragad engem szívem végzetes vágya! Ó te, Kinek a képét egyre látom! Ó, én Matildom, Te álmom, te vágyam, Érted feledtem el, ami szent, A hazát s apámat. (Távolról kürtszó hallatszik) Szól a kürt! Itt a hegy körül a császár hívei járnak... Az égre! Gessler az ott! S szerelmem együtt véle... Ó igen! Hallanom kell a hangját És újra kell őt látnom, Lehet, hogy bűn ez, De oly boldog álom. TELL (megjelenik és Arnold elé áll) Megállj csak! Mit jelent ez? Mi baj? Szemembe nézz! Egy szót se szólsz, csak hallgatsz? Szemembe nézni félsz? ARNOLD Nem, nem, nem! TELL Te félsz! De mért? ARNOLD (magában) A színleléshez nem értek! (Tellhez) Úgy sújt reánk a végzet, A szív ne félne hát? TELL Te titkolódzol, érzem, Ezt látja rajtad régen A hű, a jó barát. ARNOLD Oly szenvedés a fájdalom! TELL Fájdalom! Szólj, mi bánt úgy? Igazat mondj! ARNOLD Te még remélsz? Te még remélsz? TELL Hűséges szív és bátor kéz A legnagyobb erény, barátom! ARNOLD (magában) Ó, Matildom, úgy vágyom utánad, Mégsem választhatlak téged! Míg hazámé e szív, e lélek, Feláldozom szép álmomat. TELL (magában) Látom én, az arca dúlt; Fájdalomtól elborult... Gyenge, gyáva tán a harcra És ezért zavart az arca. Már az is javára szól, Hogy így emészti bűntudat. (Arnoldhoz) Harcra fel! Habozni szégyen; Az ki bátor, készen áll! ARNOLD: Én az életem nem kímélem! TELL Gesslert érje majd halál! ARNOLD Ellenállni, mondd, ki képes Nyílt csatában? TELL Az veszélyes... Összefogni jó titokban, Sok a zsoldos... Így győzzük jobban! ARNOLD Mindent elveszíthetsz ezzel. TELL Azt sem bánom! ARNOLD Tán dicső jövőnk csupán üres remény! TELL Nem tudom, dicsőség vár-e, Ámde megkísérlem én. Jöjj, a zsarnokot legyűrjük, Ezt az elnyomást ne tűrjük! ARNOLD S te bízol ebben? TELL Bízom a sorsban! Jöjj hát, ne félj, Mi együtt győzünk, vagy végünk. ARNOLD Ki győzhet itten? TELL Aki hős. ARNOLD Szerencse kell itt. TELL Félsz-e még? ARNOLD Lesz-e búvóhely, ha vesztünk? TELL Majd a sírban. ARNOLD És bosszút ki áll? TELL Az ég! ARNOLD Együtt leszek tevéled, Ha majd a hősi harcok órája jön! TELL Add szavad! (A távolból vadászok kürtszava hallatszik) ARNOLD (magában) Milyen sors vár reám! TELL Melchthal! Melchthal!... Már értem! Gesslerhez mész!... Ő rád se nézne, míg te Gyáva rabszolga módra Tekintenél kegyes kenyéradódra. ARNOLD Ó mit tegyek, nagy Isten! Úgy ég bennem a szégyen De még Gesslert elérem S a zsarnok elveszett! TELL Nem, ki ne hívd a sorsot; Gondolj előbb apádra, Hogy lesz szabad hazád. ARNOLD (magában) A hazám! TELL Nem érted? ARNOLD (mf.) Az apám! TELL (magában) Ő nem szól! ARNOLD (mf.) Ó és Matild! TELL (mf.) Hát igaz? ARNOLD (mf.) Mi lesz? TELL (mf.) Áruló. ARNOLD (mf.) Ég, te látsz, Te a szívembe nézel, Ő a menny, vele senki nem ér fel! Ámde hív egyre szent esküszó És tüzétől szívem lángoló, Sújtsa az átok, ki gyáva áruló. ARNOLD, TELL Sújtsa átok azt, Ki gyáva áruló. (Újabb kürtszó) TELL (magában) Gessler az újra! Űzik a vadat! ARNOLD (magában) Én megyek! (Elsiet) TELL Gessler kürtje ez újra! Hallgasd a hóhért, csak hallgasd, Azt mondja: vége már hazánknak És a vér iszonyú tengerébe fojtja, Ki szóra nyitja száját. Legyünk mindannyian nyúlszívű gyávák! Ha nincs erő a népben, Soha nem lehet hőse! HEDVIG (kilép a házból) Mi bánt úgy, mondd meg nékem? A szabad élet képét Adta néked a mai szép nap. TELL Azt hittem... De felébreszt e kürtszó. HEDVIG A szívem jéggé dermed, Ünnepélyre ki gondol? TELL Hasznos a vígság, Ha kinn förgeteg tombol, Elfojtja hangját örömteli ének. És csak lássa a véreb, Ez ősi ünnep mit jelent a népnek. (Az ünnepi menet és a lakodalmas párok újra erre tartanak) SVÁJCIAK (kar) Ifjú párok homlokát ma Himen lánca fonja át, Szálljon véle rátok végre Égi béke, boldogság. Tőle válhat vígra bánat Árnyvilágnak fényt ez ád. (A fiatalság táncra perdül: Gemmy céllövésben tünteti ki magát) Éljen! Ifjú Tell a győztes, Ő a legvitézebb hős, Éljen! Ifjú Tell a győztes, a legvitézebb hős! Ő! GEMMY Édes jó anyám! Jó anyácskám! HEDVIG Drága boldogságom! SVÁJCIAK (kar) Legvitézebb ő a világon, Szíve bátor és erős! Éljen! Éljen! Feszül az íj, Erős a nyíl, Itt a férfikézben Vitézi torna készen áll, Ég az ősi vér! És hogyha sor kerülne Rá, minden szív hevülne, Igazi harcban itt a nyíl Mind célba ér. Rá hogyha sor kerülne, A férfiszív hevülne, Igazi harci dárda S a nyíl a célba ér. GEMMY (a háttérbe figyel) Odanézz anyácskám, Egy ember rohan erre, Rémület ül az arcán. HALÁSZ A derék, bátor Leuthold, Ki elől menekülhet? LEUTHOLD (berohan) Segítsetek! Segítsetek! HEDVIG Mitől félsz? LEUTHOLD Hogy bosszút állnak. MELCHTHAL Mit tettél? LEUTHOLD Azt, amit kellett, Senkim az égen, a földön, Családom nincsen, Csak az imádott lányom; Egy aljas pribék, A kormányzó tisztje Rátámadt durván, El akarta vinni... Te érted! Az apja vagyok És meg kellett, hogy védjem. Kezemben fejsze, Az lesújtott fejére. Arra a túlsó parton Biztonságban lennék. (A halászhoz) Átviszel engem? HALÁSZ Csupa szikla, csupa örvény Azon a részen, Ez vakmerőség lenne csak, Biztos halálba mennél. KATONÁK (kar, a színfalak mögött) Hol jár a gyilkos Leuthold? LEUTHOLD Nagy ég! Tell, csak te menthetsz meg. TELL Mi történt? Azok üldöznek téged... LEUTHOLD Ne hagyj el, kérlek, Kegyetlen végzet sújtott, Az üldöz engem. Nem vagyok én bűnös, Lányomat védtem, Ezért sújt a sors, És csak a tavon át vezet az út. TELL (a halászhoz) Te halász, hallod ezt, Te mentsd meg. LEUTHOLD Hiába! Olyan szívtelen ő, Akár a gonosz Gessler! TELL Szerencsétlen! Megértlek! De hogyha ő nem, Én megmentlek téged. KATONÁK (kar, mf.) Az a gyilkos el nem futhat, Leuthold vére hullni fog! TELL Gyere, de gyorsan! (Hedvighez) Ég áldjon! HEDVIG Halálba mész, TELL Engem ne félts, Hedvigem, Meglelem én az utat, Az ég vigyáz reánk És révbe juttat! (Leutholddal együtt csónakba száll és tova evez) SVÁJCIAK (kar) Haldd Uramisten, égi atyánk, Nincs ki segítsen, tekints le ránk, Az elhagyottnak védelmet adj, Ártatlanoknak ki őre vagy. GEMMY, HEDVIG (figyelik Tell csónakját) Partot értek! RUDOLF (berohan zsoldosai élén) Gyalázat! A gaz! SVÁJCIAK (kar) Odaát senki őt el nem éri. HEDVIG, GEMMY, MELCHTHAL Ó, meghallgatott az ég! RUDOLF És ti még örülni mertek? Szolganépség, megemlegettek. GEMMY, MELCHTHAL Ó, miért nem bírok én Mint férfi megfelelni rá? SVÁJCIAK (kar) Mennydörög, Itt vésztjóslóan jelzi már A vad vihart. El innen, el! El innen, el! (Menekülnek) RUDOLF (útjukat állja) Megálljatok! Innen szökött a gyilkos, Innen való a csónak, Ez lázadásra vall! Ki volt ki tette? Aki hallgat, meghal! GEMMY Ó jaj, mi lesz? HEDVIG Ó jaj, mi lesz? GEMMY Jóságos Isten! HEDVIG Jóságos Isten! RUDOLF Ki a bűnös? RUDOLF, ZSOLDOSOK (kar) Aki hallgat, meghal! GEMMY, HEDVIG, SVÁJCI NŐK (kar) Irgalmas ég., Te halld imánkat, Te védj meg minket A végveszélytől! Te óvjál e szörnyeteg dühétől, Ó ég, ne hagyj magunkra már. HALÁSZ, SVÁJCI FÉRFIAK (kar) Ó ég, reánk mi vár? Szívverésem eláll! RUDOLF Félve reszketnek már! Ki volt a bűnös? Aki hallgat, meghal! MELCHTHAL Ó ég, reánk mi vár? Szívverésem eláll! ZSOLDOSOK (kar) Aki hallgat, meghal! Félve reszketnek már! Rájuk vár a halál. MELCHTHAL (előlép; Rudolfhoz) Ezt a tettet egytől egyig, Sorra vállaljuk, ha kell! Nem hagyjuk őt! SVÁJCIAK (kar) Nem hagyjuk őt! RUDOLF Te lázadsz! Megjárod! A bűnös névre várok! MELCHTHAL Átkos fajzat! Bárhogy várod: Nem besúgók földje ez! RUDOLF (a zsoldosokhoz) Ezt az embert el kell fogni, És a helytartóhoz vinni, Gessler úr majd a bírája lesz! Felgyújttok végig, Ami csak ég itt, Irgalmat bárki hiába vár. Érje a fáklya Pusztító lángja, Jószágra, nyájra Vár a halál. (A katonák egy része megkötözi Melchthalt, mások felgyújtják házát) GEMMY Gyújtsátok végig, Ami csak ég itt, Égben az Isten Rátok talál. Eljön a napja, Nincsen sok híja, Apámnak íja Majd bosszút áll! Éghet minden, Vész lehet itten. Él fenn az Isten. Eljön a napja, Nincsen sok híja. Apámnak íja Majd bosszút áll, Apám nyila még rád talál. HEDVIG Vész lehet itten, Él fenn az Isten, Eljön a napja, Hogy visszakapja, Istennek nyila Még rátalál. HALÁSZ Éghet minden, Vész lehet itten. Él fenn az Isten. Eljön a napja, Hogy visszakapja, Istennek nyila Még rátalál! RUDOLF Égjen itt minden, Vész legyen itten. Égjen a tűzben, Érje a fáklya Pusztító lángja, Jószágra, nyájra Sújt a halál, Érje mind tűzhalál! MELCHTHAL, SVÁJCIAK (kar) Gyújtsatok minden házat fel itten: Égben az Isten majd bosszút áll! Eljön a napja, hagy visszakapja, Istennek nyila még rátalál! KATONÁK (kar) Gyújtsuk fel minden házukat itten: Irgalmat bárki bárhogy is vár. Érje a fáklya pusztító lángja, Jószágra, nyájra sújt a halál, Érje mind tűzhalál! (Melchthalt elhurcolják, háza tűzbe borul) MÁSODIK FELVONÁS Erdei tisztás egy mély völgyben a Rütli alján VADÁSZOK (kar) Kürtszó járja át a tájat, Vár reánk a víg vadászat! Nyíl talál a vad szívébe, Zúg az ár a sziklamélybe, Mi szebb, mint a vadászat? Nincs vidámabb szenvedély! Vad veszéllyel szembeszállva Hősi tűzben ég a vér! (A távolból harangszó hallatszik) EGY VADÁSZ Mi hangzik itt? PÁSZTOROK (kar; a színfalak mögött) Fénylő tónak Már a nappal Búcsút intett. Csendes most a tó, Esthajnal reá Nyugalmat hintett. Est harangja Békét hintett, Hívó hangja Elszólít minket, Leszáll az éj. EGY VADÁSZ Pásztorének Száll már az égnek, Este van, A nap letűnt! (Kürtszó hallatszik) Gessler az... A kürtje szól itt... VADÁSZOK (kar) Ő hív itt minket... Magához. szólít, Leszáll az éj. (Távoznak) MATILD (megjelenik) Egyedül vagyok végre! Úgy reméli a szívem, Hogy itt majd újra látom... Ő követ engem; Nem tud elválni tőlem... Úgy félek... Mi lesz, ha közeledik hozzám? Honnan e rejtélyes, e bűvös érzés, Amely szívemben ég Mennyei fénnyel? Ó Arnold! Ó Arnold! Lángra te gyújtasz engem! Oly nyugalomban éltem itt E csöndes egyszerű tájon. Ám a bűvös érzés, Amely eltölti szívem angyali fénnyel, Ez nyugtalanít engem! Ó, csakhogy kimondhatom önmagam előtt! Én téged szeretlek, Arnold! Te célt adsz életemnek, Lángra gyújtod a szívem, Ó, hogy szeretlek! Mély, sűrű erdők, mezők szűz magánya, Szívem vágya, te ős-némaság! Széljárta elhagyatott bércek világa, Lelkem álma, hallgatag jó harát. Csak te halld, csak te halld Árva szívem sóhaját. És te szépséges ég csillagárja, Fényed fentről a lelkembe lát. Áruld el nékem, hogy Arnold hol jár ma, Csak te halljad Árva szívem sóhaját. ARNOLD (megjelenik) Megbocsátasz, jó úrnőm, Amiért hívás nélkül jöttem el hozzád. Nem bírtam, erre vonz titkos igézet. MATILD Közös a vétek, így könnyű a bocsánat... Ó Arnold, vártalak én is. ARNOLD Mennyei szó, mely éltet... Ha azt kívánod tőlem, Hagy kövesselek téged, Akkor elhagyom apámat s az otthont, S ha vár a vég, Távoli messze földön, Legyen a sírom, Hol nem jár soha ember; Szólj hát egy szót csak, Elég egyetlen intés. MATILD Ne menj el. Tudd meg végre a titkos álmot, Mely szívembe zárva él... Benne képed megtalálod; Tiszta fény, mely rajtad kél. Régi már a seb szívemben, Bár ha fáj, de kínja lágy. Érted ég a láza bennem És ez égi láz a vágy. ARNOLD Hogyha vágyad tart oly híven Mint a láng, mely bennem ég, Új reményre gyúl a szívem, Újra fényt ígér az ég. Bár a két világ elválaszt, Mennyi minden elszakít! Ó, ki adhat erre választ, Hogyha vágyam elvakít! MATILD Majd az ég ád erre választ, Van remény, míg él a hit. ARNOLD Drága szó, égi balzsam, mely éltet, Meggyógyítod szívem sebét. MATILD Ó, de jó szeretni téged, Végre él az álomkép! Gessler hív a harcra téged, Vár a pálma és babér. Elkerülnek majd a vészek, Meg ne állj, ha int a cél. És ha zeng a győztes ének, Érte szívem lesz a bér! ARNOLD És ha zeng a győztes ének, Elkerülnek majd a vészek, Érte szíved lesz a bér! MATILD, ARNOLD Oly régóta vártam, A szívembe zártam A szót, mely így gyújt. Az életem vágya, A láza, a lángja Ma bennem kigyúlt, Szívem lángja kigyúlt. MATILD Ki jön ott? El kell válnunk. ARNOLD Ah! Ott Tell jön és Walter!... Menj! távozz innen! (Matild távozik) TELL (megjelenik Walterrel) Mondd, ugye volt kívüled itt más is? ARNOLD Mért kérded? TELL Hogy a kellemes órát így megzavartuk! ARNOLD Én igazán nem értem, hogy mire gondolsz. WALTER Nem érti senki sem úgy. Jó, ha beszélünk erről. TELL Nem. Övéinek sorsa Őt úgysem érdekli már. ARNOLD Mért bántasz így, Mit gúnyolódol rajtam? TELL Egy szó elég És máris megértesz mindent. Nem jelent néked semmit Hazánknak sorsa? ARNOLD A szülőföldre gondolsz? Nincs már hazánk minékünk, Én elhagyom e tájat... Csak a gyűlölet él itt, Viszályok dúlnak, Csupa gyászt és Rabszolgalelkűséget látok. Még a harctér is jobb hely, A hírnév vár ott. TELL Ha ömlik ártatlanoknak vére, Vajon ki védje a szenvedőt? Amíg a gaz Gessleré a kardod, A gyáva zsarnok nyer új erőt. ARNOLD Csatába vágyom, A harc tüzére A szívem égve, Lobogva jár. Vitézi téren Babért találok, Szerelmi zálog Jutalma vár. WALTER Megölt egy ártatlan embert Gessler, A tisztes ősz hajra folyt a vér. A gyilkosára a bosszú vár ma. De holnap így téged is elér. ARNOLD Nincs, aki ezt kibírja! Egy öreg ember, ó! WALTER Miattad halt meg sírva. ARNOLD Ki ő? WALTER Jobb, ha nem szólok. TELL Ha szólna, megöl a bánat. ARNOLD Apám! WALTER Az apád volt! Kezével ölte őt meg A gyáva szívű zsarnok, Az aljas elnyomó. ARNOLD Mit hallok? Apámat!... Ó jaj! Ó jaj! De rémes... A gyenge vénre tört a gyáva, S nem voltam ott, hogy védjem őt. Fiát az agg hiába várta, S nem óvtam én a szenvedőt. Az átkod sújt apám, mit tettem, A népem árulója lettem. Apám!... Apám! Soha nem látom már! TELL, WALTER Nézd, hogy szenved! Szeme ég, Arca sápadt... ARNOLD Jaj, végem... TELL, WALTER Nézd, hogy kínozza. szívét a bánat, Régi bűnét is megbánja már. ARNOLD Jaj végem! TELL, WALTER Mély a gyász, mely lelkében támadt, Ám az önvád az még jobban fáj. ARNOLD Az átkod sújt, apám. Mit tettem? A népem árulója lettem! Apám!... Apám! Soha nem látom már, Soha nem látom már! Lehet ez igaz? WALTER A tettet láttam. ARNOLD Te? WALTER S hogy holtra váltan végsőt lehelt... ARNOLD Meghalt? Jó Isten! Halnék meg én! WALTER Ne csüggedj el... Nem, élned kell! ARNOLD Az átkozottnak a vérét ontom, Megesküszöm, apám tereád. TELL Várj! Csillapulj le végre, Leszámolásra készülj, Megbosszulod majd végül Apádat és a hazát. ARNOLD Mit várunk még? TELL Az éj a vágyaink barátja Betakar minket majd A jótékony sötéttel; Meg fogod akkor látni, Hogy gyűlik össze titkon Egy bátorlelkű csapat, Mely úgy szenved, mint te, És kikalapál karddá Majd minden kaszát, sarlót Most csatasorba áll: Szabadság vagy halál! ARNOLD, TELL, WALTER Szabadság vagy halál! ARNOLD A tűz kigyúlt, betölti szívünk, Az ég segít, mienk lesz a pálma, A harcba küld apámnak árnya, Fel, a bosszú vár ma, A könny mit ér? A sorsa szép, emléke drága. TELL, WALTER A tűz kigyúlt, betölti szívünk, Az ég segít, mienk a pálma. A harcba küld apádnak árnya, A bosszú vár, a könny mit ér? Mert sorsa szép, emléke drága. ARNOLD, TELL, WALTER És azt hirdesse mártírhalála, Övé a hősi dísz, a pálma És babér, szent égi bér. TELL Az erdőben, úgy hallom, Zörren a sűrű lomb... Figyeljünk... ARNOLD Figyeljünk... TELL Egy szót se. WALTER Már mindenfelől jönnek, A lépésüket hallom. ARNOLD Közelednek a fák közt. (Megjelenik az unterwaldeniak egy csapata) TELL (megszólítja őket) Ki jön erre? UNTERWALDENIEK (kar) Hazánk igaz barátai. TELL Hozott Isten! ARNOLD Bosszút állunk! TELL Az ég... ARNOLD, TELL, WALTER Az ég a bátrak őre! UNTERWALDENIEK (kar) Harcba hív a férfiszív, Elnyomónak ellenáll, Szembeszáll, hogyha itt az óra! Ég a szív, harcra hív Győztes élet vagy halál! Csak vezessetek ti minket, Ég a szív, harcra hív! TELL Ti mind itt Unterwalden fiai vagytok! Szívetekben e tűz nem lep meg engem. WALTER Ez példa nékünk. (Kürtszó hallatszik) Hallod a kürtszót, Jelzi, hogy Schwitz barátai itt járnak S jelenti hajnalát dicső hazánknak! SCHWITZBELIEK (kar; óvatosan előlépnek a fák árnyékából) Megaláz, leigáz Ez a lánc a rab kezünkön, De a szánk nem nyílik szóra, Csak a néma könnyünk ég. Nincs egy perc, hogy kínunk szűnjön, Hogyha nem segít az ég! TELL Megbocsátható, hogy fél az, Ki szolgasorban szenved. De a remény nem hagy el engem, A bátor, az egyedül is győzhet: Az ég segít a hősnek! ARNOLD, TELL, WALTER Az ég segít a hősnek! WALTER Csak Uri népe késik, A barátaink dísze. TELL Hogy semmi nyom ne mutassa, Merről jönnek, És a tervüket ne is sejtse senki, A vízen jönnek át, A csónak nem hagy nyomot, Ez az az út, Mely biztonságot ád. WALTER A bátor férfiak szavukat állják. (A víz felől közeledő csónakok evezőcsapásai hallatszanak) Nem hallod ott? TELL Ki az? URIBELIEK (kar; megjelennek) Hazánk igaz barátai! TELL Erőt! ARNOLD, TELL, WALTER UNTERWALDENIEK (kar), SCHWITZBELIEK(kar) Erőt ád a harc alatt az ég! A HÁROM KANTON NÉPE (kar) Csak egy szót mondj ki, Tell, S a három nép itt egy, A zsarnok ellen megy, Hogy bosszút álljon rajta! Csak egy szót mondj ki, Tell, A három nép itt egy, S mind fegyverhez nyúl, A gyáva hőssé válik, A szív ma lángra gyúl mind! TELL A lavina, amikor legördülve a mélybe Halált okozva földeinken végig, Kevésbé gonosz, aljas, Hogyha gyászt is hagy egyszer, Kevésbé vészes, Mint ez az átkos Gessler! WALTER Elég ma már a könnyből, Csakis egy most a célunk, Hagy megmentsük e földet Ez iszonyatos szörnytől. SCHWITZBELIEK (kar) Már semmi meg nem ingat, Csakis a harc, ami megszabadíthat! TELL Ki várhat ilyen aljas elnyomótól Megértő, emberséges szót? Könnyű diadalmaskodni a gaznak. Itt mind veszélyben élnek: Az aggastyán, az asszony és a gyermek! UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Itt mind veszélyben élnek: Az aggastyán, az asszony és a gyermek. Mi legyen hát? Mit kell itt tenni? ARNOLD Apám haláláért bosszút kell állni! UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Melchthal! Mi volt a bűne neki? ARNOLD A bűne, hogy szeretete hazáját! UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Gessler megérdemli vesztét. TELLMegadjuk majd a bérét, A vére folyjon érte, A kard, a lándzsa kézbe, A három ősi kanton ma végre összefog! UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) A kard, a lándzsa kézbe, A három ősi kanton ma végre összefog! TELL Ha holnap itt a perce, Hogy bosszút álljunk rajta, Utánam jöttök mind? UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Ha itt a perc, mind megyünk. TELL Bármi lesz is? UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Mind megyünk! TELL Halálba is? UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Mind megyünk! TELL Hát akkor számoljunk le az elnyomóval, Szerződést kössünk erős nagy esküszóval. Megesküszünk az Úr nevére... ARNOLD, WALTER, UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Megesküszünk az Úr nevére, TELL Szülői házra, az ősi névre, ARNOLD, WALTER, UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Szülői házra, az ősi névre, TELL Az Úr előtt felelni kell, ARNOLD, WALTER, UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Az Úr előtt felelni kell, TELL Az elnyomót ő ítéli el... ARNOLD, WALTER, UNTERWALDENIEK, SCHWITZ- és URIBELIEK (kar) Az elnyomót ő ítéli el... VALAMENNYIEN (kar) Sorunkban egy ha van, ki gyáva, A napvilágot az ne lássa, A napvilág ne érje őt, Ne hallja fent az ég imáját, Ha érzi rettegett halálát, Ne lelje sírját az áruló, Esküszünk, esküszünk Szent, szent ez a szó, Szent, szent ez a szó! ARNOLD Felkel a nap. WALTER E jel legyen előttünk. TELL Nekünk virrad! WALTER A küzdelemben mi legyen a jelszó? ARNOLD Mi győzünk! ARNOLD, TELL, WALTER Mi győzünk! VALAMENNYIEN (kar) Mi győzünk! HARMADIK FELVONÁS Altdorf főtere KATONÁK (kar; felvonulnak) Éljen sokáig Gessler! Hódol a nép, Amerre lába lép: Éljen, éljen, Hogyha haragja éled, A fegyverétől félhet A harcos és a nép. SVÁJCIAK (kar) Más lesz az élet egyszer, Rád néz, Matild, a nép, Itt minden ember kedvel, Te jó, te hű, te szép. KATONÁK (kar) Éljen sokáig Gessler! És szálljon áldás rá! A fegyverétől félhet A harcos és a nép. GESSLER (megjelenik) Minden lázadás hiába, Itt a bűnöst bosszú várja. Lássuk hát a vakmerőt, Térdre kényszerítem őt. (Körülhordoztatja a császári hatalmat jelképező kalapot) Rendelem, hogy itt e téren, Minden rangú, úgy, mint nékem, E kalapnak térdet hajt, Meghódoltok nékem majd. (A svájciak engedelmeskednek) Látom, mindenki hódol, De ma ünnep van, Fel mind táncra, dalra, De máris, no, rajta! (A fiatalság táncra perdül) SVÁJCIAK (kar) Repül a láb, suhan a lány, Ahogy a fán a csalogány. A május földje, A pázsit friss zöldje Nem szebb tenálad, És nem hat úgy rám. (Tell fiával együtt megjelenik. A kalapot figyelemre sem méltatja) RUDOLF (Tellhez) Hajolj meg itt, de mélyen! TELL Tán megalázható fegyveres kézzel Egy leigázott nép, Én nem, mert megvetem azt a törvényt, Amely gyávának képzel! RUDOLF Ezért meglakolsz!... SVÁJCI FÉRFIAK (kar) Ez vakmerőség tőle! Ó jaj, mi lesz a sorsa? RUDOLF (Gesslerhez) Van itt egy ember, a parancsod megszegte. GESSLER Ki merte ezt, ki tette? RUDOLF (Tellre mutat) Itt áll előtted! TELL Én nem szegtem meg semmit, Tisztelem is a törvényt, Ahogy az illik, De hogy térdet hajtsak, Ilyen csak Istent illet GESSLER Térdre, hajolj meg előttem! Ha a szó meg nem rémít, Van itt más eszköz is. A fegyverekét, a katonákat látod... TELL Én hallak és látom; Ámde nem értlek mégsem. GESSLER: A szolga, aki lázad ura ellen, Az könnyelműen életével játszik. TELL Azt hiszed talán, hogy a haláltól félek? RUDOLF Ez a vakmerő hang az árulója: Uram, Tell Vilmos ez; Ő az az ember, ki segített, Hogy megszökhessen Leuthold. GESSLER Fogjátok el! Fogjátok el! KATONÁK (kar) Ez itt Tell, a rettegett, a bátor, A nagyhírű, vakmerő vadász. GESSLER Nem menekül meg innen, Kezembe kaptam őt. TELL Bármi a sorsom„ Te nem törsz soha meg, Nincs erőd! GESSLER Te gúnyolsz, te lázadsz, De vár majd a válasz, A villám se sújt úgy, Ahogy bosszúm vár! RUDOLF A villám se sújt úgy, Ahogy bosszú éri; Ha nyíl nincs, mit, ér ő? Kezén jó kötél. TELL (magában) Fiam nincs, ki védje! Mi vár szegényre? Csak őt baj ne érje, Nem rémít veszély! GEMMY Ha bosszút is állhatsz, De válaszra várhatsz, A villám lesújt rád, Az ég tüze ér. KATONÁK (kar) Kezén ha kötél, ki fél. Gyerünk, tőle nincs ki fél, Nyila nincs, ki fél? TELL (halkan Gemmyhez) Fuss haza gyorsan És anyádnak mondd meg, Hogy a hegyek ormán Gyújtsanak tüzet, A három kanton megtudja a lángról: Kezdjék a harcot. (Gemmy el akar sietni) GESSLER (Gemmyhez) Te várj csak! (Magában) A fiú arra jó lesz; Hogy elérjem a célom! (Tellhez) Válaszolj nékem: Ez itten a te fiad? TELL Az enyém. GESSLER És megmentenéd őt? TELL Megmentsem? Miféle bűne van? GESSLER Tied a gyermek, Éppúgy beszél, mint te, Vakmerő és ugyanolyan gőgös. TELL Én sértettelek téged; Csak engem terhel ez! GESSLER Kegyelmet kap, Csak tőled függ, mi lesz? (Egy almát vesz a kezébe) Itt minden ember téged Jó céllövőnek ismer, Egy almát adok néked, Tedd a fiad fejére És te a nyíllal Le fogod onnan lőni, Itt a szemem előtt. TELL Komolyan szólsz? GESSLER Ez parancs! TELL De ez borzalmas parancs! Fiamra én! Ez szörnyű! És erre kényszerítesz engem? Ó, soha! Erre nem vagyok képes! GESSLER Meg kell tenned! TELL Mondd, van neked fiad? És Istened? GESSLER Meg kell tenned! TELL Ő lesz a bírád! GESSLER Elég a szóból; készülj fel! TELL Nem bírom! GESSLER (a katonákhoz) Öld meg a fiút! TELL Megállj! Kegyetlen végzet! Te győztél rajtam, Gessler! Nincsen erőm már nekem, A fiam életéért!... Uram, Én térdenállva kérlek... GESSLER Nézd a vadászt, hogy reszket, A bátor, a vakmerő hajós!... Félelme győzött, megtört egy szótól. TELL Ó, megérdemlem én ezt a szégyent, És joggal büntetsz engem. GEMMY Ó apám, célba találsz, csak bízzál! TELL Érted reszket a kezem. GEMMY Itt az enyém, nem félek én; Érzed a szívemét? Nincs benne más, csak szeretet. TELL Egyetlen drága gyermekem, légy áldott, Újra kigyújtod lelkemben a lángot. A szíved nagy nyugalma erőmet visszaadja. (Magában) Meg kell, hogy szabadítsam! (A svájciakhoz) Adjátok ide íjam! Én Tell Vilmos vagyok! GESSLER A fiút meg kell kötni! GEMMY Megkötözni? Az szégyen! Nem, nem! szabadon állok elébe. Nem félek semmit a nyíltól: Jövőm akármit hozzon, Mozdulatlanul várom a sorsom. SVÁJCIAK (kar) Ó! Még ez sem hatja őt meg És nem oltja bosszúvágyát! GEMMY Csak bátorság, apám! TELL Szavát, ha hallom, Ez az átkos nyíl Kihull reszkető kezemből, Elhomályosul szemem is a könnytől. Ó Gemmy! Ó, drága fiam, Még egyszer had' ölellek át! Meg ne mozdulj majd, Tekints az égre És kérd, hogy segítsen az Úr! Csak kérjed őt, csak kérjed őt, Mert az én erőm oly gyenge, Ő ád erőt, Hogy visszatérj szívemre... Csak meg ne mozdulj, Az ég felé tekints; Ha engem féltve talán megremegnél, Ha látod, hogy a nyíl Némán feszül feléd, Egy árva mozdulat... S az életünk a tét! Fiam, fiam, gondolj anyádra, Békén vár most miránk! (Tell gondosan céloz, majd lelövi az almát Gemmy fejéről) SVÁJCIAK (kar) Talált! Talált! GEMMY Én tudtam! SVÁJCIAK (kar) Ó, hála az égnek! GESSLER Ő eltalálta az almát! SVÁJCIAK (kar) A földre hullt az alma És Tell megint szabad. GESSLER Átkozott! SVÁJCIAK (kar) Győzelem! GESSLER Átkozott! SVÁJCIAK (kar) Győzelem! Hála! Hála! Hála! GEMMY Féltve vigyázott énrám. Egy apa hogy is ölhetné meg a fiát? TELL A fejem szédül, És oly homályos minden... Te vagy az, édes fiam? Megöl engem az öröm! (Elejti íját, az elrejtett nyíl is a földre hull) GEMMY Jaj! az apám elájult! GESSLER A kezemből kicsúszik. Nem tűröm! TELL (magához térve) Ó, végre megszabadult a-fiám! GESSLER E nyíl itt minek? TELL Néked, ha fiam meghal! GESSLER Reszkess! TELL Félni? Én? GESSLER (a katonákhoz) Kössétek őt meg nyomban! (Tellt megkötözik, Gemmyt is el akarják hurcolni) MATILD (közbeveti magát) Megállj! megállj! Ez égbe kiált! Uralkodónk nevében E gyermeket megvédem, E gyermek engem illet, E gyermek csak engem illet. GESSLER (a néphez) Ha el nem mentek innen, Elpusztul itt ma minden, Meghal, ki ellenáll! RUDOLF, KATONÁK (kar) Ha el nem mentek innen... SVÁJCIAK (kar; egymás közt) Egy szót se szólj, ne kérjed! GESSLER, KATONÁK (kar) Elpusztul itt ma minden! SVÁJCIAK (kar; mf.) A bosszú úgyse késhet. TELL Gessler, átok reád! MATILD (Gemmyhez) Ó jöjj, elviszlek téged! Hagyjuk el Gessler hadát! Gessler, átok reád, Szálljon átok tereád! GEMMY Apám, apám, ó drága! Engem félt és nem magát. Gessler, átok reád, Szálljon átok reád! RUDOLF E vérlázító hangot Tűrjük szótlanul tovább? Tűrjük ezt még tovább? TELL Átok sújtsa Gesslert! Ó, mi vár fiam, reád! Gessler, átok reád, Örök átok reád, Szálljon átok reád! GESSLER Ha bárki közeledne, Az kihívja a halált! KATONÁK (kar) E vérlázító hangot Tűrjük szótlanul tovább? Éljen Gessler, éljen, vivát! Éljen Gessler, kiáltsunk, vivát! SVÁJCIAK (kar) Az átok sújtsa Gesslert! Gessler, átok reád! (Gessler elhurcoltatja Tellt, Matild magával viszi Gemmyt, a katonák szétkergetik a népet.) NEGYEDIK FELVONÁS Az első felvonás színhelye ARNOLD (atyja leégett háza előtt) Ne hagyj el engem, Te vérbosszú reménye! Tell láncok között szenved... Még meddig várjunk, Hogy a mi harcunk végre célját elérje? A régi kedves hajlék Milyen csendes! Bemenjek? Csak lépteimnek zaja, ami hangzik... Félelem árnya, Mely a lelkemen ülsz, Hagyj el. (Körülnéz) De szörnyű! Megtorpan itt a küszöbön a lábam! Szegény apámnak vége, S én még mindig élek! Te könnyáztatta hajlék, Hol egykor béke honolt, Tegnap még boldog, Ó jaj, még oly boldog, Ma már sivár, sivár és holt! Hiába hívom szegény apámat, Nem hall, nem felel ő nekem, Kerget innen, űz a bánat, Hol boldog volt az életem. SVÁJCIAK (kar; a színfalak mögött) Halál rá! Halál rá! ARNOLD Remény gyúl bennem! E zaj barátaink hangja! SVÁJCIAK (kar; mf.) Halál rá! Halál rá! ARNOLD A megbízható hívek: Ki hozta őket el? SVÁJCIAK (kar; megjelennek) Ha Tell fogoly ma még, Ha rabbilincs a sorsunk: Szabad jövő reménye él. Előre! Ne várjunk, Ha halni kell, ki fél? Ne várjunk! ARNOLD A könnynek vessünk véget, Most bosszú vágya éled, A sors könyvében áll; Ki jó apám megölte S a szívem összetörte, Azt várja a halál! SVÁJCIAK (kar) Ne félj, Mert mi melléd állunk, Melchthal, És a vér fejére száll, Gyerünk hát, Arnold, Rajta, gyerünk, gyerünk! Gyerünk! ARNOLD A hős erős! A végzet eléri a vérszopót, Legyőzzük őt. Már a bosszúnak látom az útját: Készen állnak a harci erők! Jertek együtt., jertek együtt, A gyávák reménye puszta ábránd, A hős harcol érte, Míg a harcunk a célt el nem érte. Tellt haláltól mentsük meg, Mi győzünk, mi győzünk! SVÁJCIAK (kar) Védjük meg Tellt, ne hagyjuk el! (Elvonulnak) (Matild hazáig kísérte Gemmyt) GEMMY Anyácska! HEDVIG (kisiet a házból) Milyen hang ez? Ez a hang olyan kedves! GEMMY Anyácska! HEDVIG Megjöttek végre! Itt vannak! Itt vannak! Ó drágám! Úgy vártam rád én, édes fiam! GEMMY Édes anyám! HEDVIG Jaj, mi ez?! Az apád? Ő nem kísért el téged? GEMMY Elfogták őt a gazok, Megszabadítjuk majd. HEDVIG (aggódva figyeli a tó felett gyülekező, felhőket) Vihar éri őket a vízen... Halálos vészben van a férjem. GEMMY Most értem őt! Azt mondta, A hegyen gyújtsunk máglyát, Megmenekülhet így. Fényét majd látják. HEDVIG Mit vársz ettől, fiam? GEMMY Szabad lesz apám! Minden kantonnak szól Ez a harcra hívó jelzés, És minden révnél Gesslert, Ha partra szállna, Csupa bosszúra szomjas ember várja, MATILD Ó, mily hideget érzek! HEDVIG Ez a szárnya a szélnek, Vészt jósol nekünk... Tell! Vad zivatarban ki véd meg? Hallgass meg engem, Gyengéknek őre, Ártatlan élet Védelmezője! Nézz féltve őrá, Add vissza nékem, Nincs más reményem; Elvesztem őt! Törd szét a láncot, Sorsunknak átkát, Gonoszra sújts le, Hatalmad lássák! Mentsd meg a férjem, Hogy visszatérjen: Végső veszélyben Védd őt, ó ég! MATILD Mentsd meg, hogy épen Majd visszatérjen, Végső veszélyben Védd őt, ó ég! (Svájci asszonyok gyülekeznek Tell háza előtt) ASSZONYOK (kar) Óvd meg, hogy épen Ő visszatérjen, Végső veszélyben Te védd, nagy ég! LEUTHOLD (berohan) Látom őket, látom őket! Ott a hajó a partnál, A vihar erre hajtja! Tell van a kormányrúdnál, Nincs rajta kötél, Hajózni vészben csak ő tud! HEDVIG De ha megmenti őket, A fogság várja újra. MATILD Siessünk hát! MATILD, HEDVIG, LEUTHOLD Siessünk hát! (Tell szerencsésen partra ugrott; célba veszi Gesslert) TELL Rád várt a nyilam, Gessler! Ezt küldi Svájc! (Tell nyila leteríti Gesslert) GESSLER (a színfalak mögött) Jaj, végem! SVÁJCIAK (kar; berohannak) Tell talál csak így a célba! HEDVIG Örömnap ez ma nékünk! HEDVIG, GEMMY Az ő halála szenvedésünk vége! TELL De nem fejeztük még be, Míg Altdorf gyűlölt vára áll még És falait a földig le nem rontjuk... ARNOLD (besiet győztes csapata élén) A vár meghódolt... És falait lebontjuk. MATILD, GEMMY, HEDVIG, ARNOLD, WALTER, LEUTHOLD, SVÁJCIAK (kar) Mi győztünk! Mi győztünk! A bástyafal már nem áll! ARNOLD Nem bosszulhattam meg én Apám halálát, De ő ma látja, Boldog, szabad hazáját! TELL Újra fény derül a tájra, Tiszta minden! HEDVIG A föld feléled. GEMMY Kék a menny, Ég a nap sugára. ARNOLD Boldogít, amerre nézek, Minden boldog, derűs, vidám! TELL Lelkem édes álmot érez; Égi béke száll reám... ARNOLD, WALTER Lelkem édes álmot érez VALAMENNYIEN (kar) Lelkem édes álmot érez, Égi béke száll reám! Fordította: FISCHER SÁNDOR