Giuseppe Verdi: Traviata SZEMÉLYEK Valery Violetta szoprán Bervoix Flóra mezzoszoprán Annina szoprán Germont Alfréd tenor Germont György, bariton Alfréd atyja Gaston vicomte tenor Douphol báró bariton D'Obigny márki basszus Grenvil, orvos basszus Giuseppe, tenor Violetta inasa Küldönc basszus Violetta és Flóra barátai és barátnői Történik Párizsban és környékén. I. FELVONÁS (Violetta otthona) VENDÉGEK (kar az érkezőkhöz) Késő van, régen elmúlt az éjfél, Késve jöttök! FLÓRA KÍSÉRŐI (kar) Mi Flóránál voltunk, Kártyáztunk, elszaladt az idő! VIOLETTA Flóra, be kedves, hogy itt vagytok végre, Így hát teljes a víg társaság. Gyertek, töltsük el vígan az éjet! FLÓRA, MÁRKI Ilyen jókedvű rég volt. VIOLETTA Csak így megy! Míg a mámornak élek, nincs számomra más; Nem gondolok kínomra hát! FLÓRA, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Nincs a bánatra jobb orvosság, Nincs a bánatra jobb orvosság! GASTON (Alfréddal jön) Íme, Alfréd Germont, drága hölgyem, Ki önnek már rég hódolója. Nála hívebb barát nincs a földön. VIOLETTA Kedves Gaston, fogadja érte hálám. MÁRKI Kedves Alfréd! ALFRÉD Ó, Márki úr! GASTON (Alfrédhoz) No látod, - jó barátra és jókedvre lelsz itt. VIOLETTA (az inasokhoz) Kész-e minden? (a vendégekhez) Barátaim, csak tessék; Szálljon a jókedv, és tűnjék a gond! FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Annyi szent, hogy a köznapi gondot, S a léleknek árnyát elűzi a bor! (Asztalhoz ülnek) VIOLETTA, FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Jókedvben együtt a víg társaság! GASTON (Violettához) Önre gondol csak Alfréd... VIOLETTA Ön tréfál! GASTON Mikor ön beteg volt, Eljött minden nap, hogy megtudja, hogy van. VIOLETTA Ön túloz, - nem vagyok néki senki! GASTON Mégis így volt. VIOLETTA (Alfrédhoz) Higgyem el hát? - Ámde mért? Meg nem értem... ALFRÉD Ó, így igaz! VIOLETTA (Alfrédhoz) Bizony ez nagyon kedves. (A báróhoz) Látja báró, ezt még ön sem tette. A BÁRÓ Hisz csak egy éve ismerjük egymást. VIOLETTA Ő meg öt perce sincsen, hogy ismer. FLÓRA (a báróhoz) Sokkal bölcsebb lett volna, Hogyha hallgat. A BÁRÓ Kellemetlen egy ifjonc! FLÓRA Miért? - Látja, én kellemesnek találom. GASTON (Alfrédhoz) Hát te többé ma már meg se szólalsz? MÁRKI Majd szóra bírja a szép háziasszony. VIOLETTA (Alfrédhoz) Töltök önnek, mint Hébe. ALFRÉD Éljen Hébe, a báj istennője! VIOLETTA, FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Igyunk hát, igyunk hát! GASTON Ejnye báró, se dalra, se versre Nem talál ilyen ünnepi percben? (a báró nemet int; Alfrédhoz) Akkor te!... VIOLETTA, FLÓRA, ORVOS, MÁRKI VENDÉGEK (kar) Igen, egy dalt nekünk! ALFRÉD Múzsa kell a dalhoz... GASTON Nézz körül, s megtalálod! ALFRÉD (Violettához) Csak, ha Ön lesz... VIOLETTA Jó! ALFRÉD Jó? Kész a dal! MÁRKI Halljuk, halljuk! VIOLETTA, FLÓRA, GASTON, BÁR(S, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Halljuk őt, kezdi már! ALFRÉD Csak kábítsd, csak kábítsd A szíved mámorral, Bízd rá a sorsod a mára! Mint hajnali szélben a könnyű pára, Úgy elszáll az ifjúság. Hát tépj le minden virágot, A gyorsan tűnő nyárban, Ott fénylik egy szép szempárban Feléd a boldogság. Csak kábítsd a szíved a borral, mámorral, Csókok közt élvezd a mát! FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Ah, igyunk, fojtsuk borba, mámorba Lelkünk minden baját! VIOLETTA Ti jó barátok, ha vigadni látlak, Lelkem megenyhül, föléled. Rút játék, hitvány bolondság az élet; - Egyetlen jó a kéj! Az ifjúság gyorsan elröpül, Mint rózsáról az illat, És hűvös mélyén a sírnak Vár ránk a bús, nagy éj. Hát élvezzünk, ebben a hitvány életben Egyetlen jó a kéj! FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Ah, csak élvezzünk, koccintsunk, És víg énekkel Szépítsük meg ezt az éjszakát! E mámoros körben, e meghitt fészekben Érjük meg víg hajnalát! VIOLETTA Az élet könnyelmű játék... ALFRÉD Amíg a szív meg nem szólal! VIOLETTA A "szív" csak játék a szóval... ALFRÉD Hát ilyen sors vár rám... VIOLETTA, ALFRÉD Csak élvezzünk, koccintsunk, stb. FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Élvezzünk, koccintsunk, élvezzünk, vigadjunk, És pajzán énekkel szépítsük meg ezt az éjet! stb. (A szomszéd szobában zene szólal meg) FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK, ALFRÉD Mi ez?! VIOLETTA Nem volna kedvük most egy kis tánchoz? FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Kedves gondolat, Örömmel táncolunk! VIOLETTA Akkor hát menjünk! (megszédül) Ó, jaj! FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Mi történt? VIOLETTA Semmi, semmi! FLÓRA, ALFRÉD, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Mért nem jön akkor? VIOLETTA Csak menjünk!... (újból elszédül) Ó, Isten!... FLÓRA, MÁRKI, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, VENDÉGEK (kar) Violetta! ALFRÉD Ah, ön szédül? FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI Szóljon, mi történt? VIOLETTA Kis szédülés... elmúlik... És... most a táncra - Én is mindjárt ott leszek. FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Ahogy kívánja. (átmennek a másik terembe) VIOLETTA Fáradt vagyok! (Alfrédot észrevéve) Ön itt? ALFRÉD Szédül-e még, vagy jobban van már? VIOLETTA Már jobban. ALFRÉD Ó, ez az élet veszélyes Önnek... Míg meg nem gyógyul, Könnyelműség így élni! VIOLETTA Hogy tudnék másképp? ALFRÉD Ha enyém lenne, Én gondját viselném, - óvnám A legkisebb széltől is. VIOLETTA Mit mondott? Nem bánt az senkit, vélem mi lesz. ALFRÉD Mert önt még nem szerette senki... VIOLETTA Senki? ALFRÉD Énrajtam kívül! VIOLETTA (nevetve) Hát persze! - Ezt most már Kérdezni se kellett volna! ALFRÉD Kigúnyol?... Van szíve önnek?! VIOLETTA Szívem?... Van!... Talán... De mért kérdi ezt tőlem? ALFRÉD Mert hogyha volna, Akkor most nem tréfálna így. VIOLETTA Őszintén mondja? ALFRÉD Úgy, amint érzek! VIOLETTA És régen szeret már engem? ALFRÉD Ó, már egy éve! A nap még most is szívemben él, Amikor önt megláttam... S attól a naptól a vágyam Új lánggal ég, s fogva tart: Átjárt a vágy, mely szent, mely végtelen, Melytől a szívünk, A szívünk újra éled. Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet: Boldog, boldog és szenved Boldog és szenved tőle a szív. VIOLETTA Ó, akkor menjen tőlem el. Szeretni nem tud szívem. ily lánggal égő érzés - Bevallom, csak terhes nékem. Őszintén meg kell mondanom: Keressen jobbat nálam! - Ha szerteszáll a mámor Majd könnyen elfelejt. ALFRÉD Ó, Ámor! Rejtelmes érzés Rejtelmes, mint az élet, stb. VIOLETTA Ha szerteszáll a mámor, Majd könnyen elfelejt engem Hogyha a mámor szerteszáll, stb. GASTON (visszajött a másik teremből) No lám, itt vannak együtt? VIOLETTA Szívekről volt szó... GASTON Ha, ha... nem rossz!... Csak rajta! (Távozik) VIOLETTA (Alfrédhoz) De most kössünk egy alkut: Szerelemről szót sem! ALFRÉD Ahogy kívánja... Megyek! VIOLETTA Hát máris elmegy? (Egy szál kaméliát nyújt át neki) E szál virág az öné. ALFRÉD Enyém? VIOLETTA Hogy visszahozza. ALFRÉD Mikor? VIOLETTA Ha majd a szirma elhull. ALFRÉD Nagy ég! Már holnap... VIOLETTA Igen, már holnap. ALFRÉD A boldogság eláraszt! VIOLETTA Még egyszer mondd, hogy szeretsz! ALFRÉD Csak téged, ó, csak téged, míg élek. VIOLETTA Ó, boldogság. ALFRÉD A boldogság eláraszt. VIOLETTA Hát elmégy?... ALFRÉD Mennék... VIOLETTA Nos, menjél... ALFRÉD Boldoggá tettél! VIOLETTA, ALFRÉD Ég áldjon, ég áldjon! ( Alfréd távozik) FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar; átjönnek a szomszéd teremből) Odakünn pirkad már a hajnal, Haza kell indulnunk végre! Búcsúzunk is már, Köszönet, gyönyörű szép volt a házi bál! Köszönjük a vendéglátást, Pompás volt a házibál! Vígan farsangol a város, Zsong a víg ünnep s zaj, Ezt a remek báli estét Soha nem feledjük el, Ah, e fényes éjszakát, míg élünk, Nem felejtjük el, nem feledjük el. (Mind elmennek. Violetta magára marad) VIOLETTA Különös... különös... A lelkemben egyre zsong a hangja!... De mit jelenthet nékem egy komoly érzés? Felkavart szívem hogy határoz vajon? Ily boldog nem voltam még soha! Mily jó, mily szép is lenne Szeretni szívből, híven! - Ez csak ér nékem annyit, Mint játszi, könnyű éltem Sivár magánya?! Ó, hátha ő az álomkép, Akire várunk híven... Kit gyakran fest a képzelet Ezernyi bűvös színben Ezernyi bűvös színben. Szava oly lágy, oly gyöngéd, Hogyan aggódott értem, Szerelem lázát érzem, A szívem lángra gyúlt; Átjár a vágy, mely szent, mely végtelen, Melytől a szívünk, a szívünk újra éled... Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet: Boldog, boldog és szenved, Boldog és szenved tőle a szív! Bolondság... bolondság... Mindez csak dőre álom! Ó, szegény asszony... élsz itt... egymagad, árván - E lélektelen városi zajban, mit úgy hívnak, hogy "Párizs"... Mondd, mire vársz; mondd, kiben bízol?... A mámor, a kéj az egyetlen éltetőd, Ó, csak a mámor! Szabad élet, az csak az élet! Mámor kelyhe Csordultig telve, Csókok lángja kell a vérnek, Szomjas ajkam gyönyörre vár! Léha zajban lel minden hajnal, Vígan töltöm mindig az éjszakát! Táncos lábbal, csókos ajkkal Szállok én az életen át! ALFRÉD (a színfalak mögött) Átjárt a vágy, mely szent, mely végtelen... VIOLETTA Ó! Szerelmem! ALFRÉD Melytől a szívünk, a szívünk újra éled; Rejtelmes érzés, rejtelmes, mint az élet: Boldog, boldog és szenved, Boldog és szenved tőle a szív. VIOLETTA Bolondság! Bolondság! Szabad élet, az csak az élet, stb. ALFRÉD Vágyam oly végtelen, lángol a szívem! II. FELVONÁS 1. kép (Egy Párizs környéki nyaralóban) ALFRÉD Őtőle távol nincs semmihez se kedvem! Már három hónap telt el, Mióta szép Violettám elhagyta kedvemért A várost, a pompát, a fényes társaságot, Hol szépségének hódolt, és rabszolgája lett, ki őt meglátta; S e meghitt csendben most elfelejtve mindent Csupán énértem él. Itt véle együtt megújul a szívem; S újra éledve szerelmünknek lángján - Nem mereng már a lelkünk többé a múltnak árnyán Szívem sok lázas álmát, Sóvár szerelmi vágyát Nem csillapítja semmi más, Csak tőle ez a szent vallomás! Azt súgta nekem: "senkivel - Csak véled, csak véled élhetek!" - S attól a naptól nálam Már sem égen, sem itt a földön Boldogabb nem lehet! Azt mondta nekem: "senkivel - Egyedül véled élhetek" - S attól a naptól nálam Már sem égen, sem itt a földön Boldogabb nem lehet. (Annina átmegy a helyiségen) Annina, honnan jöttél? ANNINA Párizsból, uram. ALFRÉD Mért mentél oda? ANNINA Így kívánta úrnőm. ALFRÉD De mért... ANNINA Küldött, hogy lovait és fogatát Pénzzé tegyem... ALFRÉD Ó, mit hallok?... ANNINA Költséges itt ilyen magányosan élni! ALFRÉD Mért nem szóltál? ANNINA Mert megtiltotta úrnőm! ALFRÉD Megtiltotta? S mondd, mennyi pénz kell? ANNINA Kétezer tallér. ALFRÉD Most mehetsz; én Párizsba megyek... E néhány szóról az úrnő ne is tudjon, - Hisz még ma mindent jóvá lehet tenni! Menj! Menj! (Annina távozik) Nagy ég! Hogy bánt, hogy szégyellem, Mily vak voltam, mily dőre! E hír a lelkem álmait Mint villám tépte szét! De csillapodj, büszke szívem, Talán nincs veszve még ma minden. Ó, bárcsak még lemoshatnám Rút vétkem szégyenét, Rút vétkem égő szégyenét! (Távozik) VIOLETTA (belép Anninával) És Alfréd? ANNINA Párizsba ment el az imént. VIOLETTA Mikor jön meg? ANNINA Már alkonyatra itt lesz: Így mondta nekem. VIOLETTA Ez furcsa! GIUSEPPE (belép; levelet ad át) Most jött. VIOLETTA Jól van! Egy üzletember jön ma fontos ügyben, Vezesd be rögtön! (felbontja a levelet; Giuseppe távozik) Haha! Megtudta rejtekhelyem Flóra, És ma estére bálba hív meg engem! De rám hiába vár... GIUSEPPE (belép) Egy úr jött önhöz. VIOLETTA Az lesz tán, kit várok. (Int neki, hogy vezesse be) GERMONT (belép) Kegyed Valery kisasszony? VIOLETTA Az vagyok! GERMONT Alfrédnak apját lássa bennem. VIOLETTA Ön? GERMONT Könnyelmű fiú, romlásába rohan, Mert ön megszédítette! VIOLETTA Itt én vagyok az úrnő, s e ház az enyém, - De tán önnek is jobb lesz, hogyha most távozom... GERMONT Mily büszke! Ámde... VIOLETTA Félrevezették, látom. GERMONT Birtokát készül átírni önre. VIOLETTA Eddig még nem merte, nem engedném. GERMONT És miből élnek? VIOLETTA E lépésről senki se tud még... Ön lásson tisztán! (Átnyújt egy írást) GERMONT Ó, igaz lenne? Hisz ebből látom, hogy ön pénzzé tesz mindent... Ó, a múltja, Ó, bárcsak az ne volna! VIOLETTA Annak már vége! Szívem Alfrédé; s az Isten megbocsájt, Ha tiszta szívből várom. GERMONT Látom, hogy jó a szíve. VIOLETTA Mily jól is esnek e kedves szavak, nékem... GERMONT Én jó szívét most nagy áldozatra kérem. VIOLETTA Ó, nem, ne szóljon! Rettentő dolgot kérne tőlem, érzem! - Ó, hisz tudtam, sejtettem... Túl boldog volt a szívem. GERMONT Alfrédnak apja most mindkét drága gyermekének sorsát kéri Öntől. VIOLETTA Mind a kettőt?! GERMONT Igen! - Tán mint az égi angyalok, Lányom oly szép, oly tiszta, - Ám hogyha Alfréd itt marad, S nem térne hozzánk vissza: Lányom jövendő párját Eltiltja tőlünk apja, S meghiúsul a házasság, Mi néki boldogságot adna. Ó, ne taszítson porba hát Egy tiszta lelkű lányt, Ó, ne taszítson porba Egy tiszta lelkű lányt; Mit kérek, ó, nem tagadhatja meg! Ó nem, az nem lehet, nem, nem. VIOLETTA Ah, már értem, azt óhajtja, Hogy tőle egy időre megváljak... Fájni fog majd, ám hogyha meg kell... GERMONT Többet kérek ennél! VIOLETTA Szent ég! Még többet kíván? Hisz túl sok ez is! GERMONT Ám nem elég! VIOLETTA Tán mindörökre hagyjam el Alfrédot? GERMONT Ezt kérem! VIOLETTA Ó, nem! Ó jaj! Ó nem! Ó, ha tudná, míg csak élek, Érte mily nagy lázban égek... Rajta kívül senkim sincsen, Ó a földön nékem minden... Alfréd szent esküt tett nékem: El nem válunk többé már! Ő, ha tudná, hogy már régen Gyilkos kórtól sorvad éltem; Síri árnyak nyúlnak már értem, És most őt is elveszítsem? Ennyit mégsem kérhet tőlem, Ennyit mégsem kérhet tőlem. Jöjjön akár - inkább jöjjön a halál - Úgy jöjjön százszor inkább a halál! GERMONT Mit kérek: súlyos áldozat, De hallgasson most énreám: Látja, ön bájos és ifjú még, Szép lassan... VIOLETTA Elég! Egy szót se! Már értem! Ó, az nem lehet, hogy én őt elfeledjem... GERMONT Legyen hát; Ám a férfi szíve változó... VIOLETTA Nagy Isten! GERMONT Egy szép nap, hogyha messze száll A szívük forró vágya És gyorsan jő az unalom, Akkor mi lesz, mit gondol? Ó, hol lesz már a boldogság, Majd könnyes szemmel virraszt, Hisz még az ég sem nyújthat Önnek semmiféle vigaszt. VIOLETT? Ah, igaz; ah igaz! GERMONT Ó, hagyja, hagyja veszni azt, Mi dőre csábos álom. VIOLETTA Ah igaz, igaz! GERMONT Ön legyen majd az angyal Ki megóvja családom. Violetta, higgyen énnekem, Még nem késő tehát Az ég sugallja, gyermekem, Az ég sugallja, gyermekem... Az ég, mely ajkamnak ilyen szókat ád! VIOLETTA Mily szörnyű kín, mely a lelkemre támad; Mily gyorsan jő boldog éltemre bánat! És hogyha tán megbocsát nékem Isten - Itt lenn a földön nincs irgalom, Nékem e földön nincs irgalom! GERMONT Ön legyen hát az angyal, Kit családom áld, Az, kit majd a családom áld. VIOLETTA Ah! Lányának mondja meg: Éljen csak boldogan! Így dönt egy másik nő, Kin balsors átka van... Volt még egy fénysugár, Az egyetlen vigasz, mi rá várt, Azt néki áldozza, és vége már, Vége már! GERMONT Sírsz hát, sírsz hát, boldogtalan? Sírsz hát, sírsz hát, most látom végleg... Most látom végleg, milyen nagy áldozat... Milyen nagy áldozat, mit tőled kérek. Lelkemben érzem én gyötrelmes kínod; Bátorság, és jó szíved győzni fog! VIOLETTA Lányának mondja meg: Éljen csak boldogan! Így dönt egy másik nő, Kin balsors átka van... stb. GERMONT Most már látom végleg, Milyen nagy az áldozat, Mit tőled kérek. Lelkemben érzem én Gyötrelmes kínod... stb. VIOLETTA Mit kell tennem? GERMONT Mondd azt, hogy már mást szeretsz. VIOLETTA Nem hiszi el! GERMONT Hát szökjél! VIOLETTA Rámlel úgyis! GERMONT Nos hát?... VIOLETTA Mint lányát, mint lányát öleljen meg, Bátrabb leszek talán... Fiát ma visszakapja, De félek majd, hogy szenved. Itt várjon kérem, és álljon fia mellett. GERMONT Mit fogsz tenni? VIOLETTA Ön ellenezné biztos, ha tudna róla. GERMONT Drága lélek, és teérted mit tehetnék? Mondd, mit tehetnék, ó, drága létek? VIOLETTA Halál, - Halál, ha végre elragad, Hogy ő rám ne szórjon átkot, Csak arra kérem mondja meg, Mily szörnyű kínban látott. GERMONT Nem, drága lélek, meg ne halj! Csak élj hosszú, boldog éltet, S e fájón hulló könnyekért ' Az ég megjutalmaz téged. VIOLETTA Hadd tudja meg, hogy szívem A sírig érte lángolt: És hogy csak érte hoztam én E szörnyű áldozatot. GERMONT E fájó könnyek árát Az ég megadja néked, És akkor majd az áldozat Már nem hiába volt; nem, nem! VIOLETTA Valaki jő, most menjen! GERMONT Örökre hála néked! VIOLETTA Most menjen! Többé nem látjuk egymást. Óvja az Isten! GERMONT Óvja az Isten! Ég áldja! VIOLETTA Hadd tudja meg, hogy szívem A sírig érte lángolt, És hogy csak érte, érte volt... Ég áldja! GERMONT Ég áldja! VIOLETTA, GERMONT Boldogan éljen, és áldja az ég! (Germont távozik) VIOLETTA (Néhány sort ír Douphol bárónak) Adj hát erőt, nagy Isten! (Csenget) ANNINA (belép) Kéretni tetszett? VIOLETTA Igen. Vidd kérlek el most ezt a levelet. ANNINA (megnézi a címzést, meglepetten) Ah! VIOLETTA Egy szót se!... Máris indulj! (Annina távozik) Most akkor írok néki... Mit mondjak hát?... Hogy elszorul a szívem... ALFRÉD (belép) Mit írsz? VIOLETTA (elrejti az írást) Semmit. ALFRÉD Hisz írtál! VIOLETTA Nem, nem... ALFRÉD Zavartnak látszol; de mondd, kinek írtál? VIOLETTA Neked! ALFRÉD Add ide akkor! VIOLETTA Jó, de nem most... ALFRÉD Megbocsátasz, de kissé rossz a kedvem. VIOLETTA Mi baj? ALFRÉD Apám eljön hozzánk. VIOLETTA Talán láttad? ALFRÉD Még nem. - Szigorú hangon írt ma nekem: Most ide várom... Megszeret majd, ha meglát! VIOLETTA Most mégse lásson engem, Ó, engedj kérlek mennem, Szólj te véle! Aztán majd én kérem meg őt, Nem választ tán kettőnket el, Boldogan élünk, boldogan élünk, Mert lám te szeretsz, Te szeretsz, jó Alfréd. Ó, mondd hát, ugye így van, hogy szeretsz... Ó, Alfréd, hogy szeretsz, Jó Alfréd, ugye igaz?... ALFRÉD Imádlak! Ó, te sírsz hát? VIOLETTA Ó, hagyd, Oly jólesik a sírás, A könny megenyhít! No látod, minden elmúlt... Hisz látod, nevetek máris! Látod, látod... (A kertbe mutat) Ott leszek, rejtve jól... Melletted mindig, Mindig, mindig ott leszek! Alfréd, ó Alfréd! Ó, hogy szeretlek téged! Alfrédom, úgy szeress, mint téged én szeretlek! Ég áldjon! (Távozik) ALFRÉD Ah, értem ég a szíve Ily heves lánggal! - Úgy látom, későre jár; Tán apám el se jön ma... GIUSEPPE (sietve belép) Úrnőm elment a házból, Ott künn várta egy hintó; Sebesen hajtat, Az útiránya Párizs! - Annina régebben, őelőtte eltűnt! ALFRÉD Tudom, ne aggódj! GIUSEPPE Ki érti ezt? (Távozik) ALFRÉD Tán azért ment a drága, Hogy pénzzé tegye mindenét? De Annina nem hagyja majd! Valaki van a kertben... ki az? EGY KÜLDÖNC Ön Germont úr? ALFRÉD Én vagyok. EGY KÜLDÖNC Önnek küldi ez írást egy hölgy, Ki hintón nemrég a város felé tartott. (Átad egy levelet és távozik) ALFRÉD Ez Violetta!... Mért reszket úgy a szívem? Tán csak azt kéri, hogy kövessem én is... ügy félek... nagy ég... csak bátran! (Olvassa a levelet) "Kedves Alfréd, mire megkapod ezt az írást..." Ah! (Szembetalálkozik apjával) Édes, jó apám! GERMONT Jó gyermekem! Ó, mennyit szenvedsz! Töröld le könnyed, s légy újra Úgy mint régen, az én büszkeségem! Hát nem él szívedben már Az a napsütötte föld, Merre minden üdezöld, Merre dajkád dala szállt? Ahol balzsamos a lég, Ahol tündöklő az ég, Lelked elfeledte, mondd, Azt a régi-régi hont? Gondolj vissza, hogy mily szép volt a selymes-puha rét, Ahol hallgattad a pásztorok csöndes énekét; A te elhagyott hazád Most is híven vár reád, Jöjj vissza hát, ó jöjj, fiam, jöjj vissza hát! Fiam, hogyha sejtenéd, Mennyit sírt szegény apád, Sok-sok hosszú éjen át, Mennyit sóhajtott feléd! Örök búbánatban él, Fejét ellepte a dér, Téged oly epedve vár, Nincsen egy jó napja már. De ha föltámadna benned a lelkiismeret, Ó, ha visszatérnél hozzá, ki oly nagyon szeret... Akkor boldog lesz apád, És az ég százszor megáld! Jöjj vissza hát, ó jöjj, fiam, jöjj vissza hát! Nos, jöjj, fiam! Ah, akkor meggyógyul apád S az ég megáld! Jöjj vissza már, Nos jöjj, fiam! Semmi válaszra nem méltatsz engem? ALFRÉD Tépi-marja a lelkem gyilkos méreg. Hagyjon engem... GERMONT Jöjj vélem... ALFRÉD Bosszút állok! GERMONT Ó, ne várass, no jöjj hát, Jöjj vélem! ALFRÉD No várj, Douphol! GERMONT Nem hallgatsz rám? ALFRÉD Nem! GERMONT Így hát hiába találtam rád? ALFRÉD (Rátalál Flóra meghívójára) Ott lesz a bálban... Bosszút állok ott e szégyenért! (Sietve távozik) GERMONT Mit mondasz? Ó, állj meg! 2. kép (Bál Flóránál) FLÓRA Egy kis álarcos mókát fogunk látni, a rendezője Gaston... Violetta s Alfréd is eljön talán... MÁRKI (belép) Tudják-e már, mi újság? Violetta s Alfréd közt mindennek vége! FLÓRA, ORVOS Ne mondja! MÁRKI Már közénk a báróval jön majd. ORVOS Még tegnap láttam őt, Oly boldognak látszott! FLÓRA Kis csöndet! Nem hallják? FLÓRA, ORVOS, MÁRKI Jönnek már a maszkok. HÖLGYVENDÉGEK (kar; cigánynőknek öltözve) Cigányvér a mi vérünk, Az országúton élünk, A puszta minden lánya a csillagokba néz. Ha sorsod tudni vágysz előre, Add csak a kezed! Megjósoljuk mi majd belőle, Hogy mi lesz veled. A sors titkát föltárja nekünk a puszta kéz. Ha sorsod tudni vágyol, csak adjad a kezed, Megjósoljuk mi abból, hogy mi lesz veled. A jövőt nekünk kitárja a puszta kéz! - No lássuk! (Flóra kezét vizsgálják) Önnek, asszonyom, túl sok vetélytársa van még... (A márki kezét vizsgálják) A hűség útjáról gyakran Lelép a márki úr! FLÓRA (a márkihoz) Hát másnak is tesz szépet? Nos jó, majd lakol érte! MÁRKI (Flórához) Ej, már ez mégsem járja: Ily dőreségben hisz!? FLÓRA Hogy ily megvénhedt róka Még a tilosban járjon! No, márki úr, csak várjon, Még pórul jár ezért! FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, CIGÁNYNŐK (kar) Hát szent legyen a béke, A múltra hulljon fátyol, Ne bolygassuk, mi rég volt, Az élet lám, oly szép! (Gaston és mások spanyol matador- és picador- jelmezben jönnek) FÉRFIVENDÉGEK (kar) Madrid városában matadorok voltunk, Fújó vad bikával szembeszállni szoktunk. Most is cirkuszunk ezernyi népe vár ránk, Tombol majd lovunk és száll könnyű dárdánk! Nőért mindenre készen a lelkünk, Dalban zengjük mi sok hősi tettünk. FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, HÖLGYVENDÉGEK (kar) Pompás lesz, rajta, kezdjétek el hát, Ezt a hős regét hadd halljuk! GASTON, FÉRFIVENDÉGEK (kar) Dalra fel hát! Élt az ősi Biscayában . Jó Piquillo, hős legény, Vad bikákkal küzdött bátran, Karja, szíve kőkemény. Égett ő egy ifjú lányért, Ostromolta lángolón, Lánynak ám a szív csak játék, Így szólt hozzá egy napon: "Szúrj le öt bikát még ma estig Ott a cirkusz fövenyén; Hogyha mind megölve fekszik, Akkor párod leszek én!" Jól van, szólt a bátor bajnok, Lóra pattant, síkra szállt, S mire a nap az éjbe hajlott, Porba sújtott öt vad bikát! FLÓRA, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Ily nagy hősnek nincsen párja, Semmi vésztől nem riad el És a próbát jól megállja. Halni kész a lányért, ha kell. És a tapsok tengerében Egybekél az ifjú pár, És a boldog nászi éjben Rájuk éden üdve vár. Szép az, hogyha női szívért Bátran küzd a hősi kar! Ámde, most már menjünk innét, Érjen véget már a dal! Jól van, kártyát most a kézbe, Lássuk, hogy a sors mit ád! Nyer, ki mer és lesz sok pénze, Kezdjünk játszani, rajta hát! (Belép Alfréd) Ez Alfréd! Lám... ALFRÉD Én, jó estét! FLÓRA S Violetta? ALFRÉD Nem tudom. FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Nem búsul érte, brávó! A kártya vár reánk! (Violetta belép a báró karján) FLÓRA ( Violettához) Ó, milyen kedves vendég! VIOLETTA Nem tudtam ellenállni. FLÓRA Köszönöm önnek, báró, hogy megtisztelte házam! A BÁRÓ (halkan Violettához) Germont van itt! Ön is látja? VIOLETTA Szent Isten, eljött! Már látom! BÁRÓ De én azt kérem Öntől, Hogy szót se szóljon hozzá... Még egy szót se! Még egy szót se! VIOLETTA Mért is, ó, mért is jöttem?! Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj! FLÓRA ( Violettához) Ülj ide mellém, hadd hallom, Igaz, mit mond a fáma? ALFRÉD (a kártyaasztalnál) Egy dáma! GASTON Újra csak nyertél! ALFRÉD Fortuna fogja pártul, Kit Ámor átka üldöz... GASTON, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Mindig csak ő a nyertes! ALFRÉD Nyerek ma este, érzem, S ha lesz majd jó sok pénzem, Szelídebb tájra térek, Hol boldogabb az élet. FLÓRA (Alfrédhoz) Egyedül? ALFRÉD Nem, nem! Csak azzal, ki vélem volt ott eddig, Aztán meg eltűnt. VIOLETTA Nagy Isten! GASTON Ne bántsd szegényt! BÁRÓ (Alfrédhoz) Uram! VIOLETTA (halkan a báróhoz) Vagy hagyja őt, vagy megyek! ALFRÉD Nos, báró úr, mit óhajt? BÁRÓ A kártya úgy kedvez önnek, Hogy kedvet kaptam én is... ALFRÉD Úgy? Kezdjük hát, ha tetszik. VIOLETTA Mi lesz ma itt?! A vérem megfagy! Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj! BÁRÓ Száz arany lesz a tétem... ALFRÉD Fölteszek én is százat... GASTON Egy ász... egy dáma... (Alfrédhoz) És nyertél! BÁRÓ Úgy kétszáz! ALFRÉD Dupla vagy semmi! GASTON Egy négyes... egy hetes... ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Nyert ismét! ALFRÉD Akkor hát újra nyertem... GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Csodálatos, a kártyán Ma nem nyer más, csak Alfréd! FLÓRA Fizeti már a báró Egy nyári laknak árát! ALFRÉD (a báróhoz) Folytassa csak! FLÓRA De kész az asztal, Hát menjünk! GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Hát menjünk! VIOLETTA (magában) Mi lesz ma itt? A vérem megfagy! Ó, el ne hagyj, Istenem, el ne hagyj! ALFRÉD (a báróhoz) Folytassuk, hogyha tetszik... BÁRÓ Nincs módunk erre sajnos, De később visszatérhetünk... ALFRÉD Én tartok bármi tétet! BÁRÓ Kövessük őket, Aztán... ALFRÉD Csak rendelkezzék velem! Menjünk! BÁRÓ Menjünk! (Mindenki távozik, majd Violetta visszatér) VIOLETTA Titkon kértem őt egy szóra, Ó, ha nem jön, ha meg se hallgat... Jönnie kell! De hátha vak dühét Nem csillapítja hangom... ALFRÉD (belép) Engem hívott?... Nos, mit óhajt? VIOLETTA Menjen kérem most e helyről! Attól félek, bajba jut még... ALFRÉD Értem, értem... ámde hagyja! Ilyen gyáva mégse volnék... VIOLETTA Ó, nem, hisz tudom! ALFRÉD Nos hát, mi van még? VIOLETTA Itt a báró, s attól félek... ALFRÉD Élet vagy halál a tétünk! - És ha ő lesz majd, ki meghal, Akkor egycsapásra elvész Pártfogója és szerelme! - Ez, mi önt a porba sújtja... VIOLETTA Ám a gyilkos, hátha ő lesz! - Higgye el, csak ettől félek. ALFRÉD Élek, halok, - mindegy önnek! VIOLETTA Ó, de menjen, és még e percben! ALFRÉD Elmegyek, de esküdj nékem Hogy te vélem jössz, hogy vélem jössz most, Bárhová is menjek. VIOLETTA Ó, nem, csak ezt nem! ALFRÉD Úgy?! Csak ezt nem? VIOLETTA Feledj el engem, vess meg engem, Hagyj el engem, menj el innen, s rám ne gondolj! El kell válnom tőled, erre esküt tettem. ALFRÉD Kinek? Beszélj! Mondd ki végre! VIOLETTA Annak hát, ki joggal kérte. ALFRÉD Tán Douphol? VIOLETTA Ő! ALFRÉD Joggal kérte? VIOLETTA Úgy van. Joggal! ALFRÉD (Kiáltva) Jertek be mind! (Valamennyien bejönnek) FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Hívtál minket? - Szólj, mi történt? ALFRÉD Ezt a nőt itt láthatjátok... FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Kit? Violettát? ALFRÉD De hogy mit tett, nem tudjátok! VIOLETTA Ó, hallgass! FLÓRA, GASTON, BÁRÓ, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Nem! ALFRÉD Értem, ki úgy szerettem őt, Minden javát eladta... S a gyáva, hitvány, becstelen Az volt, ki elfogadta! Ám nyílik végre alkalom Eldobni ezt a terhet Ím, ezért tanúsítni jertek, Mind tanúsítni jertek, Hogy én kifizetem ma őt! (Nyereményét Violetta lába elé dobja) GASTON, VENDÉGEK (kar) Ó, szörnyű szégyen, hogy merted ezt tenni?! Ez érző gyönge nőt így tönkre tenni! Nemtelen férfi, ki asszonyra támad, Itt köztünk nincs helyed, El, tova hát! Menj, menj, menj, távozz hát! GERMONT (Tanúja volt az előbbi jelenetnek) Ily bőszült férfit csak szégyen érhet, Ki durva szóval egy asszonyt sért meg! Ó, hol vagy, gyermekem? Alfréd, ez nem te vagy, Tebenned föl nem ismerem a régi jó fiút! Gyermekem, hol vagy? Ó, ez nem Alfréd, Nem lelem föl már soha Fiam, a régi jó fiam. ALFRÉD Ó, jaj, mit tettem... Rettentő szégyen... Elvakult vágyam,... Féltékenységem... Gyötörte lelkem... Nem voltam észnél... S ő többé nékem Meg nem bocsát! Kerülni vágytam, sehogy se tudtam Követtem végül Haragra gyúltan,... Most minden arcról Megvetés árad; Kegyetlen bánat Szívembe mar! FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉG (kar) Ó, mennyit szenvedsz, de légy erős! Lám, osztjuk véled, mi néked fáj. Sírjad ki köztünk szemednek könnyét, Fájdalmas búdra itt vigasz vár. GERMONT Én látom csak, mennyi jóság és hűség Rejlik e vérző, e megtört szívben, Láttam a kínját és hősi tettét És mégis hallgat némán e száj. BÁRÓ (Alfrédnak) Ön megbántott egy hölgyet És gyáva módon vágott Az arcába durva sértést! Hogy merte tenni, majd felel érte, Meglátjuk akkor lesz-e ily nagy hős, Hogyha majd vélem porondra áll! , VIOLETTA Ó, Alfréd, Alfréd, hogy én mit érzek, Te meg se tudhatod, amíg csak élek... Ha szíved sejtené, hogy én mit szenvedek, Ez átkos gyűlölet nem törne rám! _ De eljön egykor, hogy ezt is értsed, Hogy mint szeretlek, Akkor tán megérzed... Az Isten adjon tenéked vigaszt, Néked akkor adjon vigaszt, Adjon vigaszt majd az ég. Ah, mert szívem síron túl is Érted, érted ég! FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Mennyit szenved szegény! ALFRÉD Ó, jaj, mit tettem, elborzadok! Ó jaj! Mit tettem, rettentő szégyen. Elvakult vágyam, féltékenységem, stb. BÁRÓ No, majd meglátjuk, mily hős lesz akkor, Ha síkra száll, majd ha vélem síkra száll! GERMONT Én látom lelkét, hűséges szívét, És mégis hallgatok, Mégis, lám, nem szól e néma száj. FLÓRA, GASTON, ORVOS, MÁRKI, VENDÉGEK (kar) Sírd köztünk el a búd! Sírd, csak sírd keblünkön el a búd! Ha fáj a szíved, csak sírj, Nékünk is fáj, mi szívedben ég, Megosztjuk véled, mi néked fáj. Ah, mennyi bú, de mégse csüggedj, Mi osztjuk véled azt, mi fáj. Ah, köztünk sírd el azt, ami fáj! III. FELVONÁS (Violetta otthona) VIOLETTA Annina? ANNINA Mit parancsol? VIOLETTA Aludtál? - Mennyit fáradsz! ANNINA Ó, megbocsásson... VIOLETTA Adj egy kortyot innom... És nézd meg, felkelt-e már a nap? ANNINA Már hét óra! VIOLETTA Egy kis napsugárra vágyom. ANNINA (félrehúzza a függönyt, kinéz az ablakon) Jön Grenvil doktor úr. VIOLETTA A hű barátom! - Hadd kelek föl, - ó, segíts! (belép az orvos) VIOLETTA (Grenvilhez) Mily jó is ön, hogy nem felejt el engem... AZ ORVOS Nos, hogyan érzi magát? VIOLETTA Szenved a testem, de a lelkem nyugodt. Egy lelkipásztor járt itt, Ki vigaszt nyújtott. - Ó, a tiszta hitben Enyhülést talál, ki szenved. AZ ORVOS Hogy telt az éjjel? VIOLETTA Szép csöndes volt az álmom. AZ ORVOS Bátorság tehát, Gyógyulása nem lehet messze most már. VIOLETTA Ezt mondja minden orvos, Ha már semmi se használ... AZ ORVOS Ég áldja, jövök ismét! VIOLETTA Gondoljon majd rám! ANNINA (halkan) Doktor úr, csak nincs baj? AZ ORVOS Pár óra még, és elhagyja őt az élet! (Távozik) ANNINA Legyen erős... VIOLETTA Mondd, milyen ünnep van ma? ANNINA Megbolondult a város, most van a farsang! VIOLETTA Ó, míg a többi vígad, Tudja Isten, hány van, kit ínség gyötör... Nézd csak meg, mennyi pénzünk van még. ANNINA Már csak húsz tallér. VIOLETTA Osztogass szét a szegények közt tízet! ANNINA Mi marad akkor önnek?... VIOLETTA Ó, annyi nékem elég. Nézd meg majd, jött-e levelem? ANNINA És ön?... VIOLETTA Nyugodt lehetsz. - Siess csak, arra kérlek! (Annina távozik. Elővesz egy levelet és olvassa) "Megtartotta, amit ígért! A párbaj lezajlott... A báró megsebesült, De már gyógyul; Alfréd idegen földön van... Felfedtem előtte az áldozatot, Amit értünk hozott. Ő visszatér Önhöz. Bocsánatáért én is eljövök. Ápolja magát! Megérdemli a boldogabb jövőt. Georges Germont." Már késő! Csak várok, csak várok, Soha el nem jönnek! (A tükörbe téved a tekintete) Mily elgyötört az arcom... És az orvos mégis azt mondja, hogy bízzak! Ó, semmi kétség; minden reménynek vége! Ég véled, boldog órák Rég elszállt szép álma... Oly halvány az orcám, A szívem oly árva! Ó, mért nem jön Alfréd, Csak őt várom immár; Csak rá gondolok, Kínomra más vigasz nincs már; Más vigasz... nincs már!... Ah, Isten, ó, halld meg: Bűnös lányod sóhajt hozzád, Fogadd be megtört lelkét - Ó, mennybéli jóság! Ó, minden, minden véget ért, Ó, minden, minden véget ért! A vígság és a bánat, Most immár véget érhet. A sírba engem E földről nem kísérhet. A fejfámra nem lesz, Ki majd könnyet ejtsen. És nem jelzi sem név, Sem jel fáradt testem. Nem jelzi... semmi sem. Ó, Isten, stb. FARSANGOLÓK (kar; a színfalak mögött) Szóljon a harsona, félre az útból, Ímhol a szent bika felvonul újból! Négylábú csodalény, nagyszerű állat, Rá tarka koszorúk ezrei szállnak. Nosza, járjunk táncot, járjunk körbe, sorba, Rajta hát, föl a győzelmi torra, Ázsia nem látott ily zsíros marhát, Afrika irigyli busa szarvát! Álarcos utcanép, éljen a móka, Szent bika ünnepén, zengjen a nóta! ANNINA (sietve belép) Jó úrnőm! VIOLETTA Szólj, mi történt? ANNINA Ma reggel azt mondta, jobban érzi magát... VIOLETTA Igen, de mért? ANNINA Megígéri, hogy nyugodt lesz? VIOLETTA Meg! Jó, - de szólj már... ANNINA Ó, csak majd a jó hír Nehogy készületlen érje... VIOLETTA Ó, mit mondasz? Egy jó hír? ANNINA Az, drága úrnőm... VIOLETTA Te láttad... Alfrédot láttad? (Meglátja a belépő Alfrédot) Ó, jöjj, ó, jöjj, hisz itt van, Alfrédom! Szerelmes párom, édes Alfréd, szívem, ó, mily boldog! ALFRÉD Szerelmes párom, ó, Violettám, szívem, ó, mily boldog! ALFRÉD Már tudok mindent, bocsáss meg drágám! VIOLETTA Ó, csakhogy újra láthatlak téged! ALFRÉD Érzed-e szívemen, szerelmem lángján, Hogy többé nélküled nem kell az élet?! VIOLETTA Ó, adjunk hálát a magas égnek, Hogy végül meg nem ölt a gyötrelem. ALFRÉD Bocsáss meg nékünk, ó, drága lélek - Apámnak úgy, mint énnekem! VIOLETTA Ne magad vádold, Szívem a bűnös, Hogy téged oly nagyon szeret. ALFRÉD Most el nem választ senki, semmi, S együtt maradunk örökre már! VIOLETTA Most el nem választ senki, semmi, S együtt maradunk... ALFRÉD A sírig... VIOLETTA A sírig... ALFRÉD A sírig! - VIOLETTA, ALFRÉD És el nem válunk többé már soha! ALFRÉD Elhagyjuk, drágám, e bűnös várost, Kettesben élünk, éldegélünk már most; Megjutalmaz sorsod minden kínért, Üdv napja fénylik rád újra majd! Életedre boldog, szép jövendő nyílik, Reményed fáján a lomb kihajt. VIOLETTA Elhagyjuk, drágám, e bűnös várost, Kettesben élünk, éldegélünk már most. Kárpótol sorsom sok lelki kínért! Üdv napja fénylik rám újra majd, Éltemre boldog, szép jövendő nyílik, Reményem ágán a lomb kihajt. VIOLETTA Ah, elég, most menjünk, Templomba jöjj hát; S hogy visszatértél, - ott mondjunk hálát! (Fel akar kelni, de visszahanyatlik) ALFRÉD Mily sápadt lettél!... VIOLETTA Ó, semmi, semmi! - Lásd, gyönge szívem megszenved érte, Hogy visszatérted váratlan érte... (Elszédül) ALFRÉD Szent Isten!... Violetta!... VIOLETTA Szédültem kissé, megesik olykor, Ámde ne búsulj; látod, mosolygok... (megtántorodik) ALFRÉD Rettentő végzet! VIOLETTA Hisz elmúlt! - Annina, ruhámat add rám... ALFRÉD Hát menjünk? Ó, várj még! VIOLETTA Nem!... Hív a napfény! - Nagy Isten! Nem bírok! (Alfréd karjába hanyatlik) ALFRÉD Egek! Úgy félek! (Anninához) Hívd el az orvost! VIOLETTA Ah, mondd meg... Mondd meg, hogy Alfréd visszajött hozzám; Visszajött hozzám, szerelmes párom... Mondd neki azt, hogy most már élni vágyom, - Újra élni vágyom! (Annina távozik. Alfrédhoz) Ám, hogyha jöttöd nem gyógyított meg, Úgy nincs a földön, mi még megmenthet... Ah! Nagy ég, ily ifjan haljak meg, Ki annyi kínban éltem; A boldog élet hajnalán A sírnak adjam éltem?! Ó, lázas álom volt csupán A szép reménység bennem, Hisz meg nem gyógyít engem Már a földön semmi sem! ALFRÉD Ó, lelkem fénye, mindenem, Te drága, tiszta lélek; A szívem érted meghasad, Csak együtt sírok véled! - De hátha mégis van remény - Ez éltet már csak engem; Ó, drágám bízzunk ebben, S tán az ég is megsegít! Ó, én Violettám, hisz nélküled az élet mit sem ér! Ó, mit sem ér, az élet mit sem ér! VIOLETTA Alfrédom, hidd el, én érzem már, hogy nincs remény Hogy álmunk véget ér, szép álmunk, ah, véget ér! GERMONT (belép) Ah, Violetta! VIOLETTA Ön... uram!? ALFRÉD Ó, jó atyám! VIOLETTA Kedves, hogy eljött... GERMONT Szavamat beváltom, s ím itt vagyok, Hogy átöleljem, mintha lányom volna. VIOLETTA Ó, jaj! Elkésett kissé! Köszönöm mégis önnek... (A közben megérkezett orvoshoz) Grenvil, no látja, Kedvesim körében jön értem majd a halál. GERMONT Ó, mit mondott? Nagy Isten! Hát igaz?! ALFRÉD Ó, látod, édes apám... GERMONT Ne bánts, kérlek, ne vádolj Eléggé gyötri lelkemet az önvád... Porba sújt, mint a villám, Mindaz mit hallok. (Magába roskadtan) - Ó, te szánalmas ember! Most íme látod, mily rosszat tettél! VIOLETTA Ó, jöjj most mellém, s figyelj rám Szerelmes párom! (Medalliont ad Alfrédnak) Tedd el ím ezt a képemet. A rég letűnt időkből Legyen emléked arról, Ki téged úgy szeret! ALFRÉD Ó, meg ne halj, ne mondj ilyet Ne hagyj el, drága éltem. Kegyetlen kínok kínját Ne mérje rám az Isten! GERMONT Magasztos lélek, kegyetlen végzet az, Mi elragad most téged, Te megbocsátod nékem, Mit tettem ellened! VIOLETTA Ha majd egy ifjú lányka Álmait benned látja, S tenéked adja szívét, - Légy véle boldog Légy véle boldog nagyon! Ha meglátja e képet, Mondd el, hogy kaptad ezt: S ki adta, már az égben fent, érte, És érted esd! GERMONT Amíg szememnek könnye lesz, Siratlak én, siratlak én! Az Isten hívja lelkedet, Szállj hát az égbe fel! ANNINA, AZ ORVOS Amíg szememnek könnye lesz, Én sírok éretted! VIOLETTA Ha meglátja e képet Mondd el, hogy kaptad ezt, S ki adta, az égben Most érte, s érted esd. ALFRÉD Ily gyorsan; nem, ó, nem, Hiszen az nem lehet!... Még élned kell, nem, nem, Még élned kell! Ha meghalsz, födje testemet Tevéled közös hant, Ha meghalsz, födjön engem is A síri hant! VIOLETTA Mily furcsa! - Most megenyhült a fájdalom tüzes kínja... Mily jó... úgy érzem... Hogy újra sebesen ver szívemben a vér... Ah, már tudom, most a testem újra éled! - Mily jó így! ( Meghal) ALFRÉD Violetta! ANNINA, GERMONT, AZ ORVOS Nagy Isten! Nem... ANNINA, GERMONT Uram, ó el ne hagyd! AZ ORVOS Már vége! ANNINA, ALFRÉD, GERMONT Ó, szörnyű sors!