Giuseppe Verdi: A TRUBADÚR SZEMÉLYEK Luna gróf bariton Leonóra szoprán Azucena mezzoszoprán Manrico tenor Ferrando basszus Ines szoprán Ruiz tenor Öreg cigány basszus Hírnök tenor Apácák - A gróf kísérői - Fegyveresek - Cigányok. A cselekmény színhelye: részben Biscaya, részben Aragónia; kora: a XV. század eleje. I. FELVONÁS 1. kép (Az Aliaferia palota előcsarnoka; éjszaka) FERRANDO Hej, ébredj, hej ébredj! A grófot mindnyájan ébren kell hogy várjuk, Ő most odakünn Leonóra ablakát őrzi vágyva És napról napra így virraszt. ŐRSÉG (kar) Csupa kétely a lelke, marja szívét a féltés. FERRANDO A trubadúr dalára ébred Remegve minden éjjel Tőle félti a szíve hölgyét. ŐRSÉG (kar) Rögtön elnyom az álom, ha nem mesélsz nekünk, Urunknak öccse, úgy hírlik, régen eltűnt, Hogy történt ez valóban? FERRANDO Mondjam el? Nos, jertek közelebb! ŐRSÉG (kar) Hadd halljuk! Figyeljünk, figyeljünk! FERRANDO Két fiút szült egykor a hitvestársa az öreg Luna grófnak. Kisebbiket, ki még csak csecsemő volt, hűséges dajka óvta, Egy éjjel elszunnyadt és kora reggel felébred, odanéz, Jaj, mit lát, ki áll ott a bölcső mellett? ŐRSÉG (kar) Mondd, ki volt ott, mondd, ki volt? FERRANDO Förtelmes vén banya, cigány a vére! Szikrát szórt két szeme, vad tűzben égve! Nézte a bölcsőt az undok pára, Rettentő bűvszót mormolt a szája! Szörnyen elrémült, meglátván ezt a dajka, Sikolt, jaj, ordít, hogy künn mindenki hallja, S egy perc nem múlt tán még S már talpon a háznép, A csatlósok és a szolgák Mind rohannak termeken és folyosón át! Fölverte szörnyű szitkuk a házat, Űzőbe vették, ütötték-verték Az undok boszorkányt, úgy vallatták, Hogy mert a házba jönni, ott mit keresett?! ŐRSÉG (kar) Borzalmas némber, sátáni fajzat, Megverte szemmel a kisdedet! FERRANDO Esküdött, hogy csak fel akarta tárni A fiú horoszkópját. Hazugság! Este lázas lett a gyermek, szegény ártatlan jószág! A teste csupa tűz, minden tagja reszket, Alig volt benne élet, Csak sírt, csak sírt, átsírta az éjet! A nő megbabonázta! Rút boszorkánynak csúf lett a vége: Elfogtuk s máglyán hamvadt el élve. Ám maradt néki egy átkos lánya, Az bosszút forralt, árnyékként járva, Addig nem nyugszik, míg véghez nem vitte tervét, Eltűnt a gyermek és többé sehol se lelték. Ám ott, hol egykor a máglya fellobbant, Épp ott, ahol az ördöngős szipirtyó élte kilobbant, Ott leltük aztán, ó, jaj! egy gyermek testét Elégve félig, a pernye közt, Az elhamvadt kis csontokon még szállt a füst! ŐRSÉG (kar) Ah, szörnyű látvány, ah, gonosz ármány, Rémséges asszony, ah, borzalom! S az apja? FERRANDO Aztán nemsokára meghalt. De míg élt, Titkon azt remélte mindig, Hogy az ő fia megkerül egyszer élve, És a halálos ágyán nagy esküt vett a gróftól, Hogy eltűnt öccsét tovább nyomozza gondosan... Mindhiába! ŐRSÉG (kar) De hát a nő? Az sem került kézre, mondd!? FERRANDO Nyom nélkül eltűnt! Csak adná az Isten, én foghassam el! ŐRSÉG (kar) De hátha már rá se ismersz? FERRANDO Bár azóta sok esztendő eltelt; ráismernék! ŐRSÉG (kar) Rászolgált rég, hogy a pokolra küldjék őt is, Úgy, mint az anyját. FERRANDO Ó, az anyja... Híre jár, Hogy néha látni őt a földön, Boszorkányos éjen kísért a lelke, A kósza félhomályban feltünedez mindig más alakban. ŐRSÉG (kar) Ez így van! Ez így van! Már látták az erdőn, a tornyon, a házon, Mint varjat vagy hollót, mely röpköd a fákon! Jön sokszor mint banka és máskor mint karvaly, Megy futva és szökve, ha ébred a hajnal! FERRANDO És szörnyethalt féltében egy grófi szolga, Ki egykor a vén banyát egy kővel megdobta, Úgy félt, a szegény, szörnyethalt, Meghalt, ó, mi szörnyű! Ő RSÉG (kar) Ah!... ah!... meghalt! FERRANDO A szolga egy éjjel egy barna vén baglyot lát Fönt az ágon, egy barna vén baglyot. ŐRSÉG (kar) Egy baglyot! FERRANDO A két szeme égett és egyre csak nézett! A hangja a csöndben oly huhogva szólt! ŐRSÉG (kar) Csak nézett! FERRANDO De akkor az éjfélt verte az óra... (egy harang éjfélt üt) ŐRSÉG (kar) Ah; Ah! Nézd, ott gunnyaszt az éjben. Az ördöngős rút boszorkány! Ah! _ 2. kép (A Sargasto palota kertje; éjszaka) INES Mondd, mire várunk? Éj van immár, jer hát! A hercegasszony látni óhajt, nem hallod? LEONÓRA Még itt maradok, ma látnom kell a lantost! INES Veszedelmes játék a tűzzel... Ó, mondd el, Szólj hát, ez az érzés hogy lobbant lángra benned? LEONÓRA A harci tornán ott láttam, Hollószín páncélinge volt, fekete pajzsán nem viselt címert, Így nem tudták, hogy ki az, Aki a tornán oly könnyen lett az első, Én tűztem zöld babért a homlokára... Ámde később harcba ment el s nem láttam őt!... Nem láttam őt azóta, csak álmaimban, Így teltek hosszú hónapok, de most... INES Mi történt? LEONÓRA Elmondom! Az éj ezüstös fátyla szállt a néma messze tájra, Az ég sötétlő távolát a hold remegve járta... Megtöri ím az éjszakát gyönyörű bájos dallam! Egy hárfa édes hangja szólt a csöndes éjben halkan Egy mélabús, egy édes dal zengett az éjen át. Istenhez szállt föl a dal szava, fohász és kérelem volt, Egy nő nevével zárta le a verset: az én nevem volt! Futok a nyílt erkélyre ki, ah, ő volt, a dalnok! Nem hallja azt más földi lény, mit boldog szívem hallott! A földre szállt talán a menny s a szív a mennyben járt! INES Én rosszat sejtek, baj lehet ebből! Aggódom érted, Leonórám... LEONÓRA Ne aggódj! INES Oly baljós érzés támad fel bennem Ó, feledd el azt a rejtélyes férfit, Vesd ki szívedből! LEONÓRA Mit mondasz? Ó, hallgass! INES Baráti szómat hallgasd meg, kérlek! LEONÓRA át feledni! Jól hallom bár e szókat, De szívem nem érti meg! E szív, ha ver, ha dobban, E láng, ha ég, ha lobban, E vágy, ha forr, ha lobban, Csak őt várja, a hőst! Amit e szív remél és vár, Tiéd ah, minden álma! S ha már nem int az élet, Hadd jöjjön a halál! (Távoznak) A GRÓF (megjelenik) Néma az éjjel! Nincs semmi nesz, Mélyen alszik a hercegasszony, de udvarhölgye ébren! Ó, Leonóra! Te virrasztasz ott fenn! Az éjjeli lámpa hívón reszket át a légben És ideszáll a fénye! Ah!... Olthatatlan lánggal ég a szívem érted! Látnom kell ma téged! Meg kell, hogy hallgass!... Megyek!... Érzem, a sorsom eldől ez órán!... (A távolból hárfaszó hangzik) A trubadúr!... Ó, balsors! MANRICO (a színfalak mögött) Aki a földön árva, Az utat oly búsan járja, Nem néz le rá az ég, Az Úr elhagyta rég, A hangja könnybe fúl, Ez ő, a trubadúr! A GRÓF Nagy Isten! Ó, féltés! MANRICO De hogyha érte lobban Egy szív csak érte dobban, A GRÓF Nagy Isten! Megöl a féltés! MANRICO Átjárja őt a vér A lelke újra él! Nincs több olyan nagy úr, Mint ő, a trubadúr! A GRÓF Semmi kétség! Jön Leonóra! (A gróf a köpenyébe burkolózik, Leonóra feléje siet) LEONÓRA (Luna grófhoz) Ó, lelkem álma! A GRÓF Mi ez? LEONÓRA Remegő szívvel várlak, régen elmúlt a rendes óra, Azt hittem, el sem jössz már! De a szívem új lángra gyullad, Végre itt van ő, kit szívem vár! MANRICO (a holdfényben láthatóvá válik; Leonórához) Te csalfa! LEONÓRA Mi hang ez?! Ah! Álnok éjszaka, Megcsalt az éj sötétje! Nem őt kereste két karom, Nem néki szólt a hangom! Te vagy, kit várva vártam, Az álmom és a vágyam, Tiéd a szív, a lélek, amíg csak dobban, él! A GRÓF Ezt merted? MANRICO Ó égi angyal! A GRÓF Megöl, megfojt a düh! LEONÓRA (Manricóhoz) Imádlak! Ó szívem! MANRICO Ó, égi angyal... A GRÓF Ha gyáva nem vagy, szólj, ki vagy? LEONÓRA Nagy ég! A GRÓF No mondd, hogy hívnak? LEONÓRA Ah, irgalom! MANRICO Azt megtudod, Manrico vagyok! A GRÓF Te! Hogyan! Te itt vagy?! Nagy merészség! Te pártos harcban urunk ellen küzdesz, A herceg üldöztet, az életeddel játszol! MANRICO Ne késsél! Adj jelt, jöhet az őrség! Utadban állok, elbánhatsz vélem könnyen, Hívd a hóhért! A GRÓF Nem adlak hóhérkézre én, Majd végez veled a kardom! Gyerünk! LEONÓRA Állj meg! A GRÓF Még ma véred ontom én, Ez itt a bosszú perce! LEONÓRA Az égre kérlek! A GRÓF Jer velem! MANRICO Gyerünk! LEONÓRA Mi lesz ma itt? A GRÓF Jer velem! MANRICO Gyerünk! LEONÓRA Sikolyom vesztét okozhatja, érzem! Állj meg! A GRÓF Nem! Ó, a bősz féltés már fölgyulladt, S ég e szívben szörnyű lángja! És e láng még ma vérbe fullad, Itt a dalnok végórája! Gaz vetélytárs, most reszkess, mert véged, Átkos véred porba hull, Csalfa lány, kit bírni vágyol. Meghal most a trubadúr! LEONÓRA Ah, ne mondd ezt, ne szólj így, ó kérlek! Ó, ne vádolj, durván ne vétkezz! MANRICO Büszke gőgje nem rémít engem, Éles kardom szívedbe mártom! A GRÓF Csalfa! LEONÓRA Kérlek, engedj a józan észnek, Mert csak egy van, aki vétkes! MANRICO Boldog mámorral tölt el szerelmed, Ez ad erőt, én édes párom! A GRÓF Bárhogy lángolsz, s ver szíved érte, bár lángol szíved, LEONÓRA Sújts le énrám a kegyetlen karddal, Rajtam töltsd ki vad bosszúvágyad, Mert a szívem csak őérte lángol, Hozzád más nem fűz, csak gyűlölet! MANRICO Ah, a sorsod ím eldől ma itten, Reszkess, itt van a halálos órád, Már a sorsod a kezemben tartom, Már a sorsod az én kezemben van! A GRÓF Ez a láng még ma vérbe fullad, Itt a szerelmesed végórája! Bárhogy lángol, ver érte a szíved, Ő nem lesz soha tiéd, már ő nem lesz soha tiéd! A szívem mélyén féltés lángol, Csalfa lány, kit bírni vágyol, Meghal most a trubadúr! (Az ellenfelek összecsapnak) II. FELVONÁS l. kép (A cigányok tábora a biscayai öböl mentén) CIGÁNYOK (kar) Tűnik az égről a zordon felleg, Fönn a hegyormon a hajnal ébred, Mintha a bánatos özvegy a fátylat elveti, S int neki újra az élet! Már hív a munka, rajta, kopácsolj! Vándor cigánylegény ha megpihen az úton, Ki az, akit karjába zár? Ki az, ki gondját elűzi csókkal? A szép cigányleány! Bort ide nékünk, Forrjon a vérünk! Kedvet ad a bor, a tüze éltet! Íme a hajnal ébred! A fénye, mint drága ékszer, úgy csillog a borban! Már hív a munka! AZUCENA Rőt lángok égnek, sisterg a máglyatűz, Egy bőszült hordát vérszomja arra űz. Ujjong a kéjtől vad gúnykacajba csapva át, Tíz durva porkoláb vonszol egy asszonyt, Eltorzult arccal bámul a csürhenép, Oly rút a tűzláng, oly rémes, oly véres az ég, Lángban áll az ég! Rőt lángok égnek, ott áll az áldozat, Látom zilált haját, testén a rongyokat, Hallom, hogy jajgat, rémes a vészsikoly! Rá visszhang válaszol Fenn és lenn a völgyben, Aztán beáll a csönd, meghalt, ó szörnyűség! Oly rút a tűzláng, oly rémes, oly véres az ég, Lángban áll az ég CIGÁNYOK (kar) Oly gyászos ez a dal! AZUCENA Szomorú ének, Olyan gyászos, mint az élet, Benne még a múltak árnya! (Manricóhoz) Te állj bosszút! Ó, állj bosszút! MANRICO Ezt mormolja szüntelen! EGY ÖREG CIGÁNY Pajtások, új nap virrad, lesz munka és kenyér: Ott lenn a város megadja azt minékünk! CIGÁNYOK (kar) Hát menjünk! Hát menjünk! Vándor cigánylegény ha megpihen az úton, stb. (Távoznak) MANRICO Senki sincs itt, hát mondd el, Hogy is volt az a rémtett? AZUCENA Neked még nem mondtam el? Téged az élet, az ifjúi becsvágy tőlem oly messze elvitt! Nos halld, mi szörnyű vége lett anyámnak: Luna grófnak apja ráfogta, hogy boszorkány, S megverte szemmel két fia közül a kisebbet. Ott végezték ki máglyán, ahol most a tűz ég! MANRICO Mily rémes emlék! AZUCENA Pribékek, még szinte látom, Kihozták láncra verve, Fiam én ölbe tartva Néztem sírva és remegve, És kértem, "anyám, egy szót még!" Sok ember utamba állott, A hangja is oly gyönge volt, Csak ment és meg sem áldott. Rácsattogott a korbács, És kard sebezte a testét, Míg durván, mint egy állatot, A vesztőhelyre lökték. Most szólt s megtört a hangja: "Te állj bosszút ezért!" A hangját most is hallom, És látom az égre tárt kezét! MANRICO Mi volt a bosszúd? AZUCENA Imádta kisebb fiát a gróf úr, Hát elraboltam orvul, Hogy prédául vessem a tűznek. MANRICO A tűznek? Nagy ég! Mit mondasz? AZUCENA Keserves jajszavát hallva, Megesett a szívem rajta, Hisz a fiam ott volt! De akkor, mint kósza rémkép, Lázbeteg lélek álma, Feltűnt újra minden! Anyámnak kínhalála, Ott hozzák, lobog a máglya! Az arca mint egy holté, Sóhajt és jajgat és kiált és sikolt, Utolsó szavát megértem: "Ó, állj bosszút!"... A kezem kinyúl remegve, Ez itt a kisfiú, fogom, Viszem a tűzhöz, ráhajítom! Önkívületben voltam, Nem tudtam, mit cselekszem... Mikorra fölocsúdtam, Elhamvadt már a kisded, Hogy szertenézek aztán, Mit látok, ó, nagy Isten?! A grófi gyermek élt még! MANRICO Ah, mit mondasz? AZUCENA Az én fiam volt, ki elpusztult a máglyán! MANRICO Borzalom! AZUCENA Ah! MANRICO Borzalom! AZUCENA A fiam volt, kit tűzbe dobtam! MANRICO Ó, jaj! Borzalom! AZUCENA Vérem még jéggé dermed Most is, ha rágondolok, Megborzadok! Megborzadok! MANRICO Nem vagyok fiad?... Ki vagyok akkor, hadd tudjam! AZUCENA Fiam vagy, hidd el! MANRICO De hisz azt mondtad... AZUCENA Mit mondtam, botorság! Úgy földúl most is még az a szörnyű emlék, Ha össze-vissza fecsegek, Ha el akarom mondani, hogy volt? Szólj hát, nem voltam mindig jó anyád, Manrico? MANRICO Jó anya voltál! AZUCENA Hogy élsz, hogy meg nem haltál, ki tette? Egy éjjel hírt kaptam, hogy elestél a harcban, Sírva jártam a csatatéren, hol a holtakat egy sírnak adják, Mikor megtaláltalak, a szíved még vert, Nem őriztem ágyad hű anyai szívvel? S nem az én hű ápolásom hozta a gyógyulást Sok sebedre? MANRICO Itt a mellemen a sebhely... Mert meg nem futottam soha! Amikor fölbomlott a csapat, Magam álltam az ellenséggel szemközt, A bőszült Luna nekem rohant sok emberével, Elestem, de meg nem adtam magam! AZUCENA Mért is nem szúrtad le akkor azt a grófot, Mikor csak vele vívtál páros viadalt?! Mért tétováztál szívébe döfni kardod? MANRICO Ó anyám! Magam sem tudtam, hogy történt! AZUCENA Mért szántad őt? Mért szántad őt? MANRICO Már a grófot a kardom eltalálta, S térdre rogyva a végső percét várta, Villant a pengém a vészes támadásra, Hogy az életét kioltsam egy csapásra! Kardom nem sújtott le, félúton megállott, Mintha visszatartaná egy titkos varázslat, Szívem vérét megdermeszté a borzadály, mely elbűvölt, Egy égi szózat szállt a légben és azt súgta: "meg ne öld!" AZUCENA Ám a grófnak szíve durva, Meg nem nyílik égi szóra, Meg nem nyílik mennyei szóra! Bár te jó vagy, meg nem indul, És nem hajlik semmi jóra. És ha a végzet újra kedvez, És ha a gróffal újra kiállhatsz, Éles kardod meg ne álljon, Szúrja, döfje át a gazt! Öld meg a gazt, ne kíméld, ne kíméld! Öld meg értem a gaz grófot, Érje szívét ím e kard, döfje szívét át e kard! MANRICO Halljad esküm: Itt a kardom, ölje meg az ádáz grófot, Döfje szívét át e kard, Sújtsa szívét át e kard, Döfje szívét át e kard!... (Kürtszó hallatszik) Hallod a kürtszót? A hírnök megjött, lássuk! AZUCENA Te állj bosszút! MANRICO (a közeledő hírnökhöz) Jer közelebb! A csatatérről hoztál-e jó hírt? HÍRNÖK Íme egy levél, Válaszolj reá! (Átad egy levelet) MANRICO (olvassa) "A kezünkben van Castellor, Vezérűnk, Urgel herceg, ezennel rád bízza a vár védelmét. Mihelyt tudsz, késedelem nélkül jöjj! Tudatom még, hogy halálodnak álhírét kapván, A közeli zárdában még ma este fátylat ölt Leonóra." Irgalmas Isten! AZUCENA Mi történt? MANRICO (a hírnökhöz) Csak gyorsan! Siess és mondd meg, lovamat nyomban nyergeljék fel! HÍRNÖK Futok. AZUCENA Manrico! MANRICO Az idő sürget, röpülj és rohanj, várj, ott lenn a völgyben! (A hírnök elsiet) AZUCENA Manrico, mi történt? MANRICO Istenem, ne engedd, hogy őt elveszítsem! AZUCENA Félrebeszél! MANRICO Ég áldjon! ÁZUCENA Nem! Maradj, kérlek! MANRICO Hagyj mennem! AZUCENA Maradj! Ó, halld anyád szavát! El ne menj, ó, édes gyermek, Ez a kéz, e kar nem is enged! Gyönge kézzel, vérző szívvel Az anyád kér és nem is enged el! Nézd, a könnyem ontom érted, Ó, ne hulljon drága véred! Minden cseppje, melyet ontasz, Önnön szívem vére az! Ah!... Ne menj el! MANRICO Megyek én, e perc az élet, Szerelem, megyek én tevéled! A halál sem áll az útba, Már megyek én, mert hív az élet! AZUCENA Ne menj el! MANRICO Ne is állj az útba gyáván, Megyek én a szélnek szárnyán, Szerelem visz innen messze, Megyek én, amerre hív! AZUCENA Nézd, a könnyem ontom érted! MANRICO Áldjon Isten, áldjon Isten! Ah kérlek, mennem kell! 2. kép (Egy zárda előtt, Castellor vára közelében) A GRÓF Senkit se látok, még a zárdaszűzek énekét se hallon Legjobbkor jöttem! FERRANDO Merész a játék, meg ne bánja, gróf úr! A GRÓF Mit bánom?! A büszkeségem és a szívem sérelem érte, Itt tenni kell! Ügy látszott már, minden akadály félre hárult A vágyam elől, a trubadúr nem él, De van új vetélytárs: az oltár! De nem! Mást nem illet Leonóra! Leonóra enyém lesz!... Tündöklőbb az ő orcája, Mint a csillag ott fönn az égen, Újra él, ha nézek rája, Újra él a vágyam. Minden álmom és reményem. Hozzá száll, csak hozzá e lélek, Boldogságom tőle várom én! át ha látom, vigaszt érzek Enyhül a láz szívem rejtekén. (Harangoznak) Harangszó! Nagy ég! FERRANDO A szertartás megkezdődik nyomban! A GRÓF Mielőtt fölszentelnék, én elrablom! FERRANDO Csak lassan! A GRÓF Hallgass, és tedd azt, mit mondok: Ott a fák közt rejtőzve várjatok! Néhány perc még s ő az enyém! Szívem csak érte lángol! FERRANDO, A GRÓF EMBEREI (kar) Ne szólj, gyerünk, elrejt a lomb, Se szó, se hang vigyázz! Ne szólj, gyerünk, csak semmi nesz, A gróf marad csak itt! A GRÓF Ma dönt a sors, a végzet, E percre réges-régen várok, De semmitől se félek, Akármi jő, én készen állok, Készen állok én! Az éggel szembeszállok Szerelmemért, ha kell, Ó, attól, kit hőn imádok, Az ég se választ el, Attól, kit oly forrón imádok, Immár az ég se választ el! Én ma itt az éggel szembeszállok, Mert tőle az sem választhat el! APÁCÁK (kar; a színfalak mögött) E földi élet gondja Már szívedet ne nyomja, Minden csak dőre álom, minden csak lenge árny, Itt megpihen a lelked, fátyolod égi szárny! A GRÓF (elrejtőzve) Tüzel a vágy, hajszol a vér, Enyém legyen, enyém csupán! FERRANDO, A GRÓF EMBEREI (kar; elrejtőzve) Csak bátran állj, övé legyen, övé csupán! APÁCÁK (kar, megjelennek) Távol föld porától éghez emeljed orcád! Az igaz cél vár itt reád! (Leonóra jön Inessel és női kísérettel) LEONÓRA Ó, mért e könnyek? INES Te elmégy, elválaszt tőlünk a zárda! LEONÓRA Ó, édes lányok, Az élet nem adhat nékem se fényt, se rózsát. Csak gyászt és bút! Reményem őbenne van, Aki az árvát szánja, segíti S irgalmaz annak, ki megszenvedett. Kit elvesztettem itt lenn, Majd egyesít az Isten Vele újból, ott fenn. Ne sírjon senki, jertek, Vár rám az oltár! A GRÓF (előlép rejtekéből) Nem, soha! INES, APÁCÁK (kar) A gróf! LEONÓRA Ó, nagy ég! A GRÓF Oltárhoz vélem mehetsz csak, mint a mátkám! INES, APÁCÁK (kar) Mily vakmerőség! LEONÓRA Te őrült, mit merészelsz?! A GRÓF Magammal viszlek! (Megjelenik Manrico) LEONÓRA, INES, A GRÓF, FERRANDO, APÁCÁK, A GRÓF EMBEREI (kar) Ah!... LEONÓRA Te élsz, vagy én csak álmodom? Te vagy, te jó, te drága! Te vagy, én égi csillagom, Itt állsz, csodák csodája! Kit már a mély sír magába zárt, Az itt van, eljött ma értem! Fönn járok-e az égben, Vagy földre szállt az ég? A GRÓF Lám, hát a sírok mélyéből A holtak visszajárnak! MANRICO Nem föld alatt, de már ismét nem e földön jártam... A GRÓF Sátán a prédát visszaadja, Csakhogy nékem ártson! MANRICO Kaptam a harcban sok sebet és már a véget vártam _ Pártomra állt a kegyes ég, És megmentett az Isten! Már végem van, azt hittem, S a kocka megfordult, Pártomra állt a kegyes ég, Az éltem újból visszaadta! Ez volt ám a nagy csoda! A GRÓF Ám, hogyha nem vagy rém, ha élsz, A szívem újra vádol! Az életeddel játszol És menj, amíg mehetsz, ó menj! LEONÓRA Ó, az égben veled vagyok én! Te élsz, vagy én csak álmodom, Én égi csillagom! Csodák csodája, Te szép, te drága, A mennybe szálltam én, Avagy leszállt az ég? Ez ő, a hű, a szép, a jó. INES, APÁCÁK (kar) Akibe vetéd bizalmadat, Megszánt most az ég ura! FERRANDO, A GRÓF EMBEREI (kar, a grófhoz) Isten ellen kelsz harcra, Aki neki oltalma! RUIZ, MANRICO EMBEREI (kar, előretörnek) Urgel éljen! MANRICO Bajtársak, ti vagytok?! RUIZ Menjünk! MANRICO (Leonórához) Viszlek magammal! A GRÓF Mit merészelsz? LEONÓRA Ah! MANRICO (a grófhoz) El innen! A GRÓF Tőlem elrablod őt? Nem! (a kardjához kap) RUIZ, MANRICO EMBEREI (kar) Nincs észnél! FERRANDO, A GRÓF EMBEREI (kar) Ne vívj, jó uram! A GRÓF Dőljön össze a föld és az ég! Semmit sem bánok már, Mindegy: élet, halál! LEONÓRA Félek tőle... INES, APÁCÁK (kar) Lásd, az Isten ezt így rendelé! MANRICO Percnyi nyugtod többé az életben már ne legyen! RUIZ, MANRICO EMBEREI (kar) Menjünk, menjünk! (Manricóhoz) A sorsod ma csak jót ígér! FERRANDO, A GRÓF EMBEREI (kar) Menjünk, menjünk! (a grófhoz) Itt engedni nem gyávaság! LEONÓRA Fönn járok-e az égben, avagy leszállt a menny?! Vagy tán leszállt a menny! INES, APÁCÁK (kar) Így rendelé az ég... MANRICO Menjünk, Leonóra, jöjj! RUIZ, MANRICO EMBEREI (kar) Menjünk, Manrico, jöjj! FERRANDO (a grófhoz) Hallgass rám! A GRÓF EMBEREI (kar; a grófhoz) Hallgass rá! III. FELVONÁS l. kép (Luna gróf tábora Castellor vára előtt) A GRÓF FEGYVERESEI (kar) Most még tréfa, kocka, kártya, Aztán majd más nóta járja, Ezt a kardot, mely ma fénylik, Holnap rőt vér festi végig! Itt a várva-várt segítség, Ők a harcot értik jól, Újra kezdődhet az ostrom, El fog esni Castellor, Elvész Castellor! FERRANDO Úgy van, vitézek! Ma jó hírt kaptam: Mindjárt itt lesz Luna gróf, És élünkre áll hadvezérként. Ha ő parancsol, biztosan győz a fegyverünk, Lesz gazdag zsákmány, miénk lesz a vár majd! A GRÓF FEGYVERESEI (kar) Az lesz ám a víg tánc! Harsan a kürt, pereg ám a dob a harci indulóra, Büszke bástya ostromára! Hős lobogónk, mely a szélben leng, kibontjuk és kitűzzük Holnap már a vár fokára! Győzelem virágát letépjük mi majd nemsokára, Mert sikerrel bíztató a harc! Bőven aratjuk a zsákmányt és a glóriát, Reánk derül dicsőség napsugára! Éljen Luna gróf; a hadvezér! Hol ő csatáz, csak ott terem babér! Nincs oly veszély, mely minket visszatart! Indulunk a vár ostromára már, - Sok kemény vitéz hősi tettre kész, Egy se gyáva, mind szilaj, merész, Bármily ellenséggel szembenéz, Hol legnagyobb a vész! A GRÓF (kilép sátrából) Ő, és a vetélytárs most együtt vannak, Ez a gondolat rág szívemen, ez gyötri lelkem. Ő és a vetélytárs! De holnap, mihelyt virrad a hajnal, Új harcot vívok érte! Ö, Leonóra! (megjelenik Ferrando) Mi baj? FERRANDO A tábor környékén egy cigányasszony kóborolt. Az őrszem a jelt megadta mindjárt, A nő futni próbált, Az őrök mindjárt látták, hogy az ellentábor kémje, Űzik őt!... A GRŐF És elérték? FERRANDO A foglyunk! A GRÓF Láttad-e őt? FERRANDO Nem, csak az őrség tisztje mondta el, Hogy mi történt! (Fegyveresek hozzák a megkötözött Azucenát) A GRÓF Itt a nő! FEGYVERESEK (kar) No csak boszorkány, előre! AZUCENA Hagyj békén! FEGYVERESEK (kar) Előre! AZUCENA Mit kiabáltok? FEGYVERESEK (kar) Előre! AZUCENA Sok durva zsoldos! Mi rosszat tettem? A GRÓF Meglátjuk! Felelj, ha kérdelek, Hazudni ám ne merj! AZUCENA Kérdezz! A GRÓF Hová mégy? AZUCENA Nem tudom! A GRÓF Mit? AZUCENA Cigányélet vándorélet, Járunk úttalan úton, amerre visz a jó sors! A háztetőnk az ég, a lelkünk hazátlan... A GRÓF Honnan jössz? AZUCENA Biscayából, ott éltem eddig, Oly szomorú ott minden, puszták a bércek! A GRÓF Biscayából? FERRANDO Mit hallok?! Ah, rosszat sejtek! AZUCENA Éltem kenyéren és vízen, De a szívem nem volt árva Fiam volt, szép, derék, délceg, Elhagyott és el is felejtett. Én most őt keresve járok, Egyre sírok, egyre várok, Hiszen ő volt minden kincsem, Érte gyötri lelkem a gond, Mert a földön semmim sincsen, Ha őt már többé nem láthatom! FERRANDO Ó, az arca! A GRÓF Mondd, te régóta itt élsz ezen a tájon? AZUCENA Réges rég! A GRÓF Egy grófi sarjról tudsz-e, mondd, Szülői mellől kicsi korban elrabolták most húsz éve S e tájra hozták. AZUCENA De te ki vagy? Szólj! A GRÓF Az eltűnt fiú bátyja! AZUCENA Ah! FERRANDO Ő! A GRÓF Te nem tudsz róla semmit? AZUCENA Én nem, nem!... Most engedjetek el! A fiam hot van? FERRANDO Meg ne mozdulj! AZUCENA Ó, jaj! FERRANDO Itt áll a borzadályos asszony, Itt a bűnös némber! A GRÓF Mit mondasz? FERRANDO Ez asszony... AZUCENA (Ferrandóhoz) Hallgass! FERRANDO Ez asszony volt a gyermekgyilkos! A GRÓF Hah, átkozott! FEGYVERESEK (kar) Ő a gyilkos! AZUCENA Ne higgy neki! A GRÓF Most megvagy, többé nem menekszel! AZUCENA Ah! A GRÓF Tegyétek rá a béklyót! AZUCENA Ó, Isten, ó, Isten! FEGYVERESEK (kar) Ordíthatsz! AZUCENA Ó, mért nem jössz te, ó, Manrico, szívem sarja, Mért nem jössz, hogy meggyötört anyádon segíts?! A GRÓF Ez Manricónak az anyja! FERRANDO Reszkess! A GRÓF A sors kezembe adta az anyját!... _ FERRANDO Reszkess! Reszkess! AZUCENA Ah!... Csak így tovább, ti hóhérok, csak kínozzatok lassan, A lelketek vad bosszúját töltsétek jól ki rajtam, De várj, nagyúr, hisz lát az Isten fönn a mennyben! Reszkess, az árva gyenge nőt nem hagyja el az ég! Reszkess, majd meglakolsz ezért! Nem hagyja el, megbüntet egyszer még az Isten, Reszkess, megbüntet még! A GRÓF A te fiad a trubadúr, aki utamba állott! Megállj, lakolsz, hisz ezzel gyűlölt vágytársam szívét éri bántalom! Kimondhatatlan kéjes érzés áraszt el, Hogy végre öcsémnek kegyetlen kínhalálát Véres kézzel megtorolhatom, Hogy végre bosszút állhatok. A gyűlölt vetélytárs lakolni fog, A gyűlölt vetélytárs most végre meglakol. FERRANDO A máglyát rakják már neked, Reszkess, ha fellobog a láng, El fogsz égni nemsokára! De ez csak testi szenvedés, Lelked még szörnyűbb büntetés Lesz: a pokol tüze várja! FEGYVERESEK (kar) Számodra, átkozott banya, Ó, készül már a máglya, De azzal büntetésed, Még nem lesz kiállva! A pokol tüze vár reád, Most megbűnhődsz a bűnödért! Hogy megbűnhődjél egészen Az iszonyú bűnödért bűnhődni fogsz, Bosszút áll a testvéréért, s magáért! 2. kép (Terem Castellor várában) LEONÓRA Mért e dobszó, s e rémes harci lárma? MANRICO Mert nagy veszély van. Hiába titkolózni immár, Holnap, ha kél a hajnal, megindul az ostrom. LEONÓRA Nagy ég, mit mondasz? MANRICO Bízom benne, hogy visszaverjük őket, Van sok bátor emberem, mind lelkes, elszánt, (Ruizhoz) Te menj! Nézz szét a sáncon, Rendben van-e minden? Követlek mindjárt Megbízom benned! (Ruiz távozik) LEONÓRA Oly bús a mi nászunk, Az ég is olyan gyászos! MANRICO Ó, ne gondolj a bajjal, Te drága angyal! LEONÓRA Bár tudnám! . MANRICO Ó, jöjj, az édes álom Valóra váljon, Soha már el ne szálljon! Ah, édes párom, drága nőm, az oltár fűzzön össze S nem rémít akkor a halál, kardomat vér fürössze! De hogyha meg van írva tán A sorsom fönn az égben. Ha meg van írva, hogy csatán Kiontsam ifjú vérem, Még ott is akkor a szívem Csak téged lát, csak érted ég És ott fönn várok rád híven, Ha befogad az ég! LEONÓRA A templom égi hangja vár. MANRICO A templom égi hangja vár. LEONÓRA Szívünkre vár a boldogság. MANRICO Szívünkre száll e hang. LEONÓRA Kössön az oltár össze véled s a szűzi tiszta vágy MANRICO Az kössön össze véled, s e szűz tiszta láng. LEONÓRA Kössön az oltár össze. RUIZ (beront) Manrico! MANRICO Szólj! RUIZ A cigánynő... jer hát, nézd mennyi fáklya!... MANRICO Nagy Isten! RUIZ A keze gúzsban... és ott készen áll a máglya! MANRICO Nagy ég! A szívem megremeg! Felhő borul a szememre! LEONÓRA Te reszketsz! MANRICO Ha tudnád, ki az ott?! Az én... LEONÓRA Beszélj! MANRICO Az anyám! LEONÓRA Ah! (Leonóra távozik) MANRICO Ott viszik szegényt! Ó, iszonyat! Szívem elakadt, megfúlok! (Ruizhoz) Hívd össze gyorsan a hívek csapatát, Menj! Menj! Siess! Rohanj! (Ruiz elrohan) Ó, szörnyű máglya, Roppan már lángja, Felforr a vérem, a lelkem űz! Hamvadjon el a tűz, Oltsd el a lángot, Ha kardot rántok, Vér oltja el! Ki lenne gyáva, Ha anyja várja, Ha már a máglya lánggal lobog! Drága az élted, Hadd küzdjek érted, Megváltlak téged, vagy meghalok! Megmentlek én, vagy meghalok! RUIZ, FEGYVERESEK (kar; elősietnek) Csatára, csatára, csatára-harcra fel! MANRICO Anyám, nem hagylak! Megvívok érted És megváltlak téged És hogyha kell, veled halok! RUIZ, FEGYVERESEK (kar) Csatára, csatára, csatára-harcra fel! Mi készen állunk harcolni véled, Diadal, vagy halál! IV. FELVONÁS 1. kép (Luna gróf várának udvara; éjszaka) RUIZ Itt volnánk. Ez itt a börtön, Hol számos hívünket foglyul tartják a győzők, Itt szenved ő is, a hős Manrico! LEONÓRA Jól van, elmehetsz, én miattam nincs mit félned, Még megmenthetem talán. Nem félek én, E méreg megvéd akárki ellen! E zord fekete éjben itt vagyok közeledben, drágám, S te nem tudsz róla! Te halkan lengő lágy esti szellő, Te vidd el hozzá a szívem fájó sóhaját. Vágyódva száll a sóhajom, Halld meg, ó, árva, bús rabom, Elküldöm ajkam lágy szavát Hozzád a börtönrácson át! A lelkem, mely feléd száll, Azt súgja, hogy remélj és várj, A szíved nem fáj oly nagyon, Ha érzed, hogy rólad én álmodom. De azt ne sejtsd, mily fájdalom, mily kín emészt, Ne éld át velem e szenvedést! KAR (a színfalak mögött) Légy bűnöshöz irgalommal Isten, Ne űzd el őt trónod zsámolyától, , Lelke bármennyit vétkezett is itt lenn, Lelje meg üdvét, ha a menny kitárul! LEONÓRA Mily hang, milyen ének! Megszólal a végzet, Ki bánja az életet, Ha jő a Halál! A sorsomat érzem, Megreszket a testem, a lelkem, a vérem, A szóm elakad, ah, a szívem sem ver! MANRICO (a börtönből) Ah! Kínos átkos óra! Ha meg van írva már, Ah, jöjjön értem, hadd jöjjön már a halál, Leonóra!.. LEONÓRA Ó, jaj! MANRICO Az Isten áldjon téged! LEONÓRA Elhagy a lélek! Ó, rémes a börtön. KAR (a színfalak mögött) Miserere! LEONÓRA Se napja, se fénye, S kit zord falak éje zár, Nem lát soha már! Leoldom a láncát, De hátha a börtön a hősömet élve nem adja ki már, Ah, ha élve nem adja ki már! MANRICO Véremet ontom érted, Holtomban áldlak! Emlékezz rám, ne feledj el soha, Leonóra, az Isten áldjon téged! LEONÓRA Ah, elfeledni téged, feledni téged! Elhagy a lélek! Feledni téged, soha! KAR (a színfalak mögött) Légy irgalmas őhozzája, légy irgalmas! Miserere! Miserere! Miserere! A GRÓF (kilép az udvarra; kísérőihez) Hajnalban Manricóra vár a vérpad, anyjára meg a máglya! Ha rosszra használom a teljhatalmat, Mit rámbízott a herceg; A nő vétkes, aki a végzetem lett! Ő hol lehet most? Bevettük Castellort, de nem találtuk a várban, Kerestettem, de mennyit! nem lett meg mégsem! Ó, hol vagy, Leonóra? LEONÓRA (előlép a sötétből) Előtted állok! A GRÓF A hangja! Te vagy valóban? LEONÓRA Hisz látod. A GRÓF Mért jössz e helyre? LEONÓRA Vérpadra hurcoljátok őt ma, És te még kérded? A GRÓF Kegyelmet adjak? LEONÓRA A kegyes, irgalmas Égre kérlek, mentsd meg! A GRÓF Ezt kéred tőlem? LEONÓRA Ne ölj!... A GRÓF Nem vagy észnél! LEONÓRA Ne ölj! A GRÓF Hogy én kíméljem a kedvesed? LEONÓRA Légy irgalmas, az égre kérlek! A GRÓF Már csak a bosszúnak élek! LEONÓRA Ne öld meg őt, könyörgök, ne bántsd! A GRÓF Menj, menj! LEONÓRA Sírok, a könnyem fájva hull, Porba omlik, lásd, a térdem! Könnyem, ha néked nem elég, Úgy ontsd ki bátran vérem! Döfjed át szívemet, Ah, ontsd ki bátran a vérem, Csak tépjed vérző lelkemet, De ne bántsd a trubadúrt! A GRÓF Ah, mit nekem a szóbeszéd, Én bosszút állok rajta, Ha meghal ott a vérpadon, Ez nyugtom visszaadja. LEONÓRA Ölj meg hát! A GRÓF S habár néki adtad szívedet, De ő mégsem lesz tied! LEONÓRA Kérlek! A GRÓF Ne kérlelj! LEONÓRA Irgalom! A GRÓF Nincs olyan ár, hogy én kegyelmet adjak! Nincs oly ár! LEONÓRA Mégis tudom, van ára és én azt megadom! A GRÓF Mondd, mi az, mi ár az? Szólj! LEONÓRA Én magam! A GRÓF Ezt fölajánlod? LEONÓRA És teljesítem azt, mit most ígérek! A GRÓF A régi álom! LEONÓRA Ha megnyílik a börtön zára néki, S Manrico szabad lesz s mehet innen, Tiéd a kezem! A GRÓF De esküdj! LEONÓRA Ó, halld nagy Isten, nagy Isten, Te halljad az esküm! A GRÓF Hahó! (Utasítást ad egy őrnek) LEONÓRA (magában) Tiéd leszek, de csak már mint halott! (Mérget vesz) A GRÓF Ő élni fog! LEONÓRA Ő élni fog, mily boldogság, Az Istent áldva áldom, A fény legyőzte a homályt, A hű szív úr a halálon! Nem rémít engem a vak éj, Szárnyam én kibontom És haldokolva mondom, Drága, csak te élj! A GRÓF Hadd halljam azt a drága szót, A szívem újra éled, Élni, ah együtt veled Öröm lesz megint az élet! LEONÓRA (magában) Ő él! A GRÓF Enyém vagy, ó, hadd hallanom, Elérem szívem álmát, Kételkedésem árnyát Elűzi egy szavad, ah! Egy szavad elűzi lelkem árnyát, Szívem, újra mondd ki! Az esküd!... LEONÓRA Igen! A GRÓF Gondolj rá! LEONÓRA Szavamnak állok én! Ő élni fog, mi boldogság! A GRÓF Enyém, enyém, mi boldogság, Ah, újra szép az élet! Az álom mi szép, a szívem újra él! 2. kép (Luna gróf várának börtöne) MANRICO Anyám, nem alszol? AZUCENA Mindhiába várom, Csak nem jön álom E fáradt szemre! Imádkozom. MANRICO Tán a zord, nyirkos éj hidege gyötri tested? AZUCENA Nem, de mintha sírboltban élnék, Oly szomorú e börtön, szinte megfulladok, Szabadulni vágyom. MANRICO De hogy? AZUCENA Értem ne búsulj, Mit árthat nékem akárhány kegyetlen hóhér?! MANRICO Mit mondasz? AZUCENA Nézz rám! Homlokomra írta a túlvilág jegyét már a zord halálnak ujja. MANRICO Ah! AZUCENA Itt találják majd a testemet némán, hidegen, Már csak egy hulla lesz! MANRICO Hallgass! AZUCENA Nem hallod? Jön is értem a durva porkoláb, Készen a máglya ott künn, Ó, védj meg engem, fiam! MANRICO Ne félj, nem jön érted senki! AZUCENA A máglya... MANRICO Csak agyrém, amit képzelsz! AZUCENA A máglya, a máglya, oly rémes látvány! MANRICO Ó, anyám! AZUCENA Egy reggel jó nagyanyádat elhurcolták, Hogy égjen a máglyán. Már lobogtak a lángok, nézik, a ruhája ég, A haja meggyúl és fölszikrázik az égre, A két szeme kifordul, jaj, eltorzul az arca... Borzalmas látvány, megdermed a vérem! MANRICO Ha szeretsz még, úgy hallgass a szómra, A fiad az, aki esdekelve kérlel, Ó, ne gondolj a múltra, feledj el mindent, mi fájhat, Hadd jöjjön az álom! AZUCENA Így lassan elnyom az álom, gyermekem, Pillám lehúnyom, elalszom csendesen, Ám ha a máglyán felcsap a láng, E borzalmas percben hagyj el, fiam! MANRICO Küldjön az Isten a lelkedre békét, Legyen az álmod zavartalan! AZUCENA Oly jó lesz otthon kettesben véled, Várnak, mint hajdan, az ősi bércek, Dalolsz majd nékem, fölzeng a lantod, Álomba ringat el a régi dal! MANRICO Küldjön az Isten a lelkedre békét, Virrassza álmod az égi kar! AZUCENA A lantod húrján majd fölzeng az ének, Szelíden elringat a régi dal... - MANRICO Majd virrassza álmod az égi kar! Anyám, csöndben álmodj! (Leonóra belép a börtön ajtaján) Mi ez?! Szemem káprázik a fáklyafényben? LEONÓRA Valóban én vagyok, Manricóm! MANRICO Te vagy, Leonóra! Ah! hogy most ér ily mennyei boldogság, Most, hogy meg kell halnom, e végső órán! LEONÓRA Nem kell, hogy meghalj, kiszabadítlak! MANRICO Hogyan? Ezért jöttél? Nem értem. LEONÓRA Menj máris, az Isten áldjon, nincs idő, siess! MANRICO S te nem jössz velem? LEONÓRA Itt kell maradnom! MANRICO De mért? LEONÓRA Fuss, rohanj! MANRICO Nem! LEONÓRA Jaj, ha késel, MANRICO Nem! LEONÓRA Veszve minden! MANRICO Vesszek el inkább! LEONÓRA Gyorsan, gyorsan! MANRICO Nem! LEONÓRA Menj el innen! MANRICO Vesszek el inkább! Mondd, mersz-e hát szemembe nézni? Megváltasz engem, de milyen áron? Te nem felelsz? Ó, mért is kérdem?! Tudom, a gróf úr! Ah, értem már, értem! Megvetlek téged, mert szíved eladtad... LEONÓRA Ezt hiszed rólam? MANRICO Hűséget szegtél, te csalfa nő! LEONÓRA Hamis a vád, mellyel vak dühödben illetsz, Ó, hogyha tudnád, kit sebzel ily kegyetlen szóval! MANRICO Te álnok! LEONÓRA Manrico, kérlek, menekülj gyorsan, az idő sürget, elér a vég. Ha itt maradsz, elér a vég Menekülj gyorsan, amíg nem késő Elér a végzet, ha itt maradsz. Menj el kérlek, baj lesz, félek Elér a vég, ha nem sietsz. MANRICO Eladtad a szerelmedet. Nem! Mit ér az élet Nem Megvetlek téged Eladtad szíved lelked. ó, csalfa nő Hagyj el engem, szégyen, szégyen. AZUCENA Ah!... Oly jó lesz otthon kettesben véled, stb. MANRICO Most távozz! LEONÓRA Mért nem menekülsz? Nézz rám, nem látod, Hogy sápad arcom? MANRICO Menj, én gyűlöllek, verjen meg átkom! LEONÓRA Ó jaj, ne mondd ezt! Ne káromolj, de mondj egy hő imát A lelkemért e szörnyű órán. MANRICO Ó jaj, rosszat sejtek, Nagy ég! Mi történt?! LEONÓRA Manrico! MANRICO Leonóra! Felelj hát, szólj már, Leonóra! LEONÓRA Itt a végső órám. Ő jaj, mi gyötrelem, Nem hittem, hogy a méreg Ily gyorsan hat reám! MANRICO Ó, szörnyűség! LEONÓRA Érzed, e kéz mily hideg, De szívem perzsel, mint égő parázs. MANRICO Nagy ég, mi történt!? LEONÓRA Semhogy élve bírjon más, Inkább érted meghalok! MANRICO Ó, átok, egy ilyen angyalt káromolni mertem én! LEONÓRA Az erőm fogytán! MANRICO Ó, légy erős! LEONÓRA Meghalok, érzem, jaj, végem, Manrico! MANRICO Ah! A GRÓF (belép és meglátja a haldokló Leonórát) Ah! LEONÓRA Irgalmas Isten, bocsásd meg minden vétkem! A GRÓF A csalfa engem nem szeret, őérte halni kész! LEONÓRA Semminthogy élve bírjon más, Inkább érted meghalok, Manrico! Ég áldjon! MANRICO Ó, átok, egy ilyen angyalt Káromolni mertem én! Leonóra! (Leonóra meghal) A GRÓF Engem a csalfa megvet, őérette halni kész... A vérpadra véle! MANRICO Anyám, az Isten áldjon! AZUCENA Manrico!... Ó, hol vagy, fiam?! A GRÓF A vérpad alján! AZUCENA Az égre, állj meg! A GRÓF Látod? AZUCENA Isten! A GRÓF Már vége! AZUCENA Megölted az öcsédet! A GRÓF Ó, borzalom! AZUCENA Anyám, bosszút álltam érted! A GRÓF Halál reám!