WOLFGANG AMADEUS MOZART
A VARÁZSFUVOLA


SZEMÉLYEK: 
Sarastro 			basszus 
Tamino 				tenor 
Öreg pap 			basszus 
Második pap 			tenor 
Az éj királynője 		szoprán 
Pamina, a leánya 		szoprán 
Első hölgy 			szoprán 
Második hölgy 			mezzoszoprán 
Harmadik hölgy 			alt 
Papageno 			basszus vagy bariton 
Papagena 			szoprán 
Monostatos, szerecsen 		tenor 
Első fiú 			szoprán 
Második fiú 			mezzoszoprán 
Harmadik fiú 			alt
Első őrtálló 			tenor 
Második őrtálló 		basszus 

Első rabszolga
Második rabszolga 
Harmadik rabszolga 
Negyedik rabszolga 
Ötödik rabszolga

Papok, rabszolgák, Sarastro kísérete, nép



ELSŐ FELVONÁS 


1. KÉP
(Vad, sziklás vidék) 


TAMINO 
(egy kígyó elől menekül)
Segítség, segítség! Hová, merre fussak? 
A szörnyeteg kényére-kedvére jussak? 
Ó, irgalmas Isten!
Hogy csúszik felém, hogy csúszik felém, 
Ó, védjetek, ó, mentsetek meg, emberek! 
Ó, már tovább nem bírom, gyertek,
gyertek, emberek! 
(Elájul)

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK HÖLGY 
(lefátyolozottan, ezüst gerelyt tartva 
kitépnek a templomból)
Állj szörnyeteg, halál vár rád! 
(Megölik a kígyót) 
Kimúlt, kimúlt,
A hős csatát megvívtuk már! 
Megvédtük őt, megvédtük őt, 
Mi hárman, bátor hősi nők!

1. HÖLGY
Mily bájos ifjú, ó, be szép!

2. HÖLGY
Ily szépet én nem láttam még!

3. HÖLGY
Az! Az bizony, mint égi kép! 

1., 2., 3. HÖLGY
Ha szívem lángra gyúlna tán, 
Csak néki, néki nyújtanám!
De keljünk most már gyorsan útra 
Hogy úrnőnk ezt a hírt megtudja!
E bájos ifjú még talán 
Enyhít majd úrnőnk bánatán, 

1. HÖLGY
Ti akkor menjetek, én addig itt leszek. 

2. HÖLGY
Nem, nem, inkább talán csak 
bízzátok reám.

3. HÖLGY
Nem, nem, az nem lehet, az őre 
én leszek. 

1. HÖLGY
Én addig itt leszek.

2. HÖLGY
Én, bízzátok reám. 

3. HÖLGY
Én állok itten őrt. 

1. HÖLGY
Én őrzöm!

2. HÖLGY
Én őrzöm! 

3. HÖLGY
Én őrzöm!

1., 2., 3. HÖLGY
Én, én, én!
Én menjek el? Én menjek el?  
Ej, ej, no nézd, no nézd!
Mind itt maradna szívesen, 
Ezt képzelem,
Nem, nem, nem engedem! 
Ó, mit nem adnék, mit nem tennék,
Ha néki szíve párja lennék! 
Csak lennénk ketten, ő meg én, 
Csak ő meg én, csak ő meg én!
De egy se megy, s így nincs remény, 
Hát megyek én, itt nincs remény, 
Nincs itt remény!
Te drága ifjú, bájos szép, 
Te kedves ifjú, áldjon ég,
Míg újra látlak én, amíg majd látlak én! 
(Visszamennek a templomba) 

TAMINO 
(magához térve)
Hol vagyok? Élek
igazán, vagy csak álmodom? A borzalmas 
kígyó itt hever előttem holtan! 
(Sípszó)
Mi az? Hol vagyok hát? Miféle ismeretlen 
vidékre kerültem? Valami emberféle 
közeledik ott a hajlásban... 
(Elbújik)

PAPAGENO 
(madárkalitkával a hátán 
megjelenik)
A sípom fája fűzfagally,
És fújja hejehujahaj!
És könnyű szívvel fújja azt, 
Hogy ismer engem úr, paraszt. 
A kandi lépet én rakom
A lombos füttyös ágakon.
A kincsre, pénzre gondom nincs, 
Mert nékem szól a csíz, a pinty! 
A szárnyas jószág mind enyém, 
A lombok árnyas rejtekén.
De olyan lép is volna jó, 
Mely vászonnépnek rakható. 
A lépre jönne így talán,
És fogva lenne mind a lány, 
Oly hangos vón' a kis kalit, 
Hogy olyan lárma ritka itt! 
Ha telve vón' a kis kalit, 
Én lesném szívük titkait.
S ha tetszenék egy barna lány, 
Azt mézen, cukron tartanám. 
A csókja vón' a jó napot,
És számból enne csókmagot. 
Én minden este csendesen 
Elringatnám a keblemen!

TAMINO 
(visszatér)
Megállj! 

PAPAGENO
Ki az? Mi az? 

TAMINO
Mondd csak, vidám barátom, ki fia vagy? 

PAPAGENO
Ez ugyan furcsa kérdés! Hát ki 
fia volnék? Az apámé! Hát ha én is 
megkérdezném tőled?

TAMINO
Akkor bizony azt mondanám, hogy 
fejedelmi vérből származom. 

PAPAGENO
Fejedelmi vérből? Nem tudom, mi az!

TAMINO
Az apám fejedelem, aki sok-sok 
ember és ország felett uralkodik. Azért 
hívnak engem hercegnek.

PAPAGENO
Sok-sok ország és sok-sok ember? Herceg? 

TAMINO
Azt szeretném tudni... 

PAPAGENO
Csak lassan, lassan! Hadd 
kérdezzek én elébb! Mondd kérlek, arra künn, 
a hegyeken túl is vannak országok meg 
emberek?

TAMINO
De mennyi!...

PAPAGENO
Ejnye, hallod, ott lehetne ám jó 
vásárt csapni a madarakkal!

TAMINO
Mondd meg végre, hogy hívják ezt az 
országot? Ki a királyotok?

PAPAGENO
Tőlem ugyan ne kérdezd, mert én 
ezekről éppen annyit tudok, mint arról, 
hogyan jöttem a világra.

TAMINO
Micsoda? Nem tudod, hogyan jöttél 
a világra? Talán még a szüleidet sem 
ismered?

PAPAGENO
Nem biz én! Csak annyit tudok a 
világból, hogy amott van a szalmakunyhóm. 
Hogyha esik, vagy fúj a szél, szépen 
behúzódom. Minek nekem egyebet tudni? 

TAMINO
És hogyan élsz?

PAPAGENO
Hogyan élek? Eszem, iszom, mint más! 

TAMINO
És azt hol veszed?

PAPAGENO
Madarakat fogdosok a 
csillagfényű királyasszonynak és az 
udvarhölgyeknek. Ők aztán naponta adnak ennem, 
innom.

TAMINO
Mondd csak, vidám ember, láttad-e 
már ezt a csillagfényű királyasszonyt 
szemtől-szembe?

PAPAGENO
Látni? Látni a csillagfényű 
királyasszonyt? Vajjon melyik halandó láthatta 
világéletében?... Hallod-e, mit nézel 
olyan furcsán rajtam? Mintha valami 
görbe dolgot forgatnál a fejedben!

TAMINO
Mert... mert kötve hiszem, hogy 
emberféle volnál!

PAPAGENO
Miért ne volnék?

TAMINO
A tollaidról inkább azt gondolná az 
ember, hogy...

PAPAGENO
Csak nem azt, hogy madár 
vagyok? Hallod-e, maradj csak ott, ahol 
vagy, mert ha nagyon közel találsz 
hozzám jönni, hát én borzasztó erős ember 
vagyok ám!
(A három, hölgy megjelenik a templom 
ajtajában,)

TAMINO
Ne mondd! Talán bizony te mentettél 
meg ettől a mérges kígyótól? 

PAPAGENO
Kígyó? Él, vagy nem él? 

TAMINO
Hogyan tudtad legyőzni ezt a 
szörnyet, barátom? Hiszen fegyver sincs 
nálad!

PAPAGENO
Mi az nekem?! Egyet szorítok a 
kezemmel, többet ér az minden 
fegyvernél!

TAMINO
Megfojtottad?

PAPAGENO
Meg én! Életemben nem voltam
olyan erős még, mint máma!

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK HÖLGY
Papageno!

PAPAGENO
Ahá, ez nekem szól! Nézz csak 
körül, pajtás!

TAMINO
Kik ezek a hölgyek?

PAPAGENO
Azt bizony nem tudom. Csak 
annyit tudok, hogy mindennap megveszik 
a madaraimat. Bort, kalácsot, édes fügét 
adnak érte.

TAMINO
Bizonyosan nagyon szépek, ugye? 

PAPAGENO
Nem gondolnám. Ha nagyon 
szépek lennének, akkor miért takarják el az 
arcukat?

1., 2., 3. HÖLGY
Papageno !!!

PAPAGENO
Hogy szépek-e? Annyit 
mondhatok, hogy ebben az életben soha 
gyönyörűbbet nem láttam!

1., 2., 3. HÖLGY
Papageno !!!

PAPAGENO
Mi a csudát követtem el, hogy így 
fújnak rám? Világszép hölgyek, itt 
vannak a madaraim!

1. HÖLGY
A királyasszony ma először 
határozta úgy, hogy bor helyett tiszta vizet 
küld érte.

2. HÖLGY
Nekem meg azt parancsolta, hogy 
kalács helyett ezt a követ adjam át neked. 
Kívánom, hogy jól essék!

PAPAGENO
Micsoda? Követ egyem?

3. HÖLGY
Nekem meg az a tisztem, hogy édes 
füge helyett ezt az aranylakatot 
csattintsam a szádra!

1. HÖLGY
Remélem, tudod, hogy miért büntet 
meg ilyen keményen a királyasszony? 
(Papageno nemet int)

2. HÖLGY
Hogy idegennek ezentúl ne füllents! 

3. HÖLGY
És hogy mások hőstetteivel ne 
dicsekedj!

1. HÖLGY
Felelj, te ölted meg ezt a kígyót? 
(Papageno nemet int)

2. HÖLGY
Hanem kicsoda? 
(Papageno vállat von)

3. HÖLGY 
(Taminóhoz)
Tudd meg, ifjú, mi 
voltunk a megszabadítóid. A királyasszony 
ezt a képet küldi neked, amely leányát 
ábrázolja. És azt üzeni hozzá, ha ezek az 
arcvonások nem közömbösek neked, hír, 
dicsőség, szerencse legyen a sorsod. 
A viszontlátásra! 
(El)

2. HÖLGY
Adieu, Monsieur Papageno! 
(El)

1. HÖLGY
Vigyázz, hogy meg ne ártson az ital! 
(El) 
(Papageno távozik)

TAMINO
Mily bűvös látomány e kép, 
Nincs szem, mely látott ilyet még!
Úgy érzem, úgy érzem, hogyha nézem őt, 
A szívem lángra gyúlva ég!
Bár meg se mondhatom, mit érzek, 
Úgy érzem azt, hogy lángja éget: 
Tán ez a láng a szerelem?
Tán ez a láng a szerelem? 
Csak az, a vágyam lángja ez,
A vágyam, a vágyam, a vágyam lángja ez! 
Ó, bárcsak szívem rája lelne,
Ó, bárcsak már előttem lenne! 
Mit szólnék hozzá lángolón, 
Azt nem tudom!
Nem szólnék én, karom kitárnám, 
És őt e vágyó szívre zárnám,
És el nem válnánk többé már, 
És el nem válnánk többé már! 
(A hölgyek visszatérnek)

ELSŐ HÖLGY
Légy bátor és kitartó, szép ifjú! 
A királyasszony...

MÁSODIK HÖLGY
...általam üzeni néked, hogy... 

HARMADIK HÖLGY
...jövendő szerencséd felé nyitva áll az út.

1. HÖLGY
Minden szavadat hallotta, az arcodnak... 

2. HÖLGY
...minden vonását szemügyre vette és... 

3. HÖLGY
...elhatározta, hogy nagyon 
boldoggá fog tenni. Ezt mondta nékem a nagy 
Királyasszony: Ha ez az ifjú van olyan 
bátor, mint amilyen gyengéd, akkor a 
leányom meg van mentve!

TAMINO
Megmentve?

1. HÖLGY
Paminát egy hatalmas, gonosz démon 
anyjától elrabolta...

TAMINO
Ó, Pamina! Egy kéjvágyó gaz 
hatalmában! Mondjátok, nők, merre van a 
zsarnok otthona?

2. HÖLGY
Hegyeinktől nem messze, kies 
völgyben él Sarastro. Vára pompás, de 
fegyverek védik.

TAMINO
Meg fogom menteni, menjünk, 
menjünk, vezessetek! A szívemre, a 
szerelmemre esküszöm! 
(Dörgés) 
Nagy Istenek! 
Mi ez?

1. HÖLGY
Ez a királyasszony közeledtét jelenti! 

2. HÖLGY
Ez ő!

AZ ÉJ KIRÁLYNŐJE 
(megjelenik)
Ó, csak ne félj; én jó fiam! 
A lelked jámbor, tiszta, jó,
A vigaszát e szív csak tőled várja, 
Az írt talán te megtalálod rája.
A szívem nem találhat enyhet, 
Csak sírva jár, és sírva kel.
A lányom tőlem messze szenved,
Egy szörnyeteg, egy rémes rabló vitte el. 
Még látom, hogy reszket,
Mily sápadt az arca,
Mily reményevesztett, 
Mily fáradt a harca!
A hangja elgyengülve reszket:
„Anyám! Anyám!" Csak ezt pihegte már, 
Most messzi tőlem fogva tartják,
Míg itthon anyja, édesanyja sírva vár! 
Jöjj, és szállj te a síkra érte! 
Lelkedbe szálljon zord erő!
Ó, hozd el őt és légy a férje 
És legyen mátkapárod ő,
A párod ő! a párod ő!
(Eltűnik. A hölgyek távoznak) 

TAMINO
Valóság ez, amit láttam? Ó, ti nagy 
istenek, adjatok a karomba erőt, a 
lelkembe bátorságot, s én mindörökre hálás 
leszek nektek!

PAPAGENO 
(visszajön, szomorúan mutatatva 
lelakatolt szájára)
Hm, hm, hm, hm, hm! 

TAMINO
Hát néked ellátták a szádat,
Az új dísz rosszul eshetik. 

PAPAGENO
Hm, hm, hm, hm, hm! 

TAMINO
Mi haszna itt, akárhogy szánlak,
A részvét szép, de nem segít! 

PAPAGENO
Hm, hm, hm, hm, hm! 

TAMINO
Lásd nincs rá mód, 

PAPAGENO
Hm, hm, hm, hm, hm! 

TAMINO
Akárhogy szánlak, 

PAPAGENO
Hm, hm, hm, hm, hm! 

TAMINO
A részvét szép, de nem segít.
(A három hölgy visszatér)

1. HÖLGY
Most légy szabad, ne sírj tovább, 
A jó királyné megbocsájt.
(Leveszi a lakatot Papageno szájáról)

PAPAGENO
Ó, csakhogy szám egy szót kinyöghet!

2. HÖLGY
Most szólhatsz, de ne füllents többet! 

PAPAGENO
Ó, hogy hazudnék, nem, nem, nem! 

1., 2., 3. HÖLGY
Ez emlék hasznos intelem! 

PAPAGENO
Ez emlék hasznos intelem, ez
hasznos intelem! 

1., 2., 3. HÖLGY
Ez emlék hasznos intelem! 

1., 2., 3. HÖLGY, TAMINO, PAPAGENO
Csak járjon így mindaz, ki álnok, 
S megszűnik tán a bűn, a csel, 
A gazság többé nem vet gáncsot, 
Testvéri érzés váltja fel.
 
1. HÖLGY 
(arany fuvolát ad Taminónak)
Ó, vedd e flótát, drága herceg,
Az úrnőnk küldi néked ezt, 
E tündér flóta őrzi lépted,
Míg hangja szól, nem ér baj téged. 

1., 2., 3. HÖLGY
Oly bűvös dallam lappang benne, 
Hogy hajlik rá az ember lelke, 
Ki bánatos, az táncra kész,
Ki özvegy volt, az lányra néz.

1., 2., 3. HÖLGY, TAMINO, PAPAGENO
Több e tündér flóta,
Mint tenger kincs vagy fényes trón, 
Mert szívből jő és szívbe száll,
A hangja száll,
A hangja szárnyán béke jár, 
Ha bűvös hangja száll!

PAPAGENO
Most már dolgom úgyse lesz itt, 
Így hát végre mehetek!

1., 2., 3. HÖLGY
Menj el máskor, hogyha tetszik, 
De e percben nem lehet!
Visz az útján most a herceg, 
A Sarastro-várba mentek!

PAPAGENO
Ebből nem lesz semmi sem! 
Legyen ára bármi kincs,
De hogy elmék, olyan nincs! 
Velem ottan jaj, mi lenne?! 
Még Sarastro láncra verne, 
Nyársra húzna, láncra verne, 
Eb meginná véremet!

1., 2., 3. HÖLGY
Ne félj, a herceg majd megvéd, 
Te légy csak hűséges cseléd! 

PAPAGENO
Bár vitte vón' el őt az ördög,
Majd mindent másra tol,
S ha helyt kell állni, finom úrfi, 
Akkor majd nincs sehol!

1. HÖLGY
Ezt néked adjuk. íme vedd! 
(Harangjátékot ad neki) 

PAPAGENO
Ej, ej! Hát ez meg mi lehet? 

1., 2. 3. HÖLGY
Sok kicsi csengő cseng-bong benne. 

PAPAGENO
Tudok-e majd én bánni véle?

1., 2., 3. HÖLGY
Ki tudna más, ki tudna más?! 

1., 2., 3. HÖLGY, TAMINO, PAPAGENO
Tündérsíppal tündércsengő,
S bajt nem rejthet a jövendő, 
Áldjon ég, most távozunk, 
Áldjon ég, találkozunk!

TAMINO
De tudnunk kell az utat is, 

PAPAGENO
A helyes ösvény merre visz? 

TAMINO, PAPAGENO
A helyes út, hogy merre visz!

1., 2., 3. HÖLGY:
Lesz három égi szende gyermek 
A társatok, ha útra keltek, 
Csak mindig arra menjetek, 
Merre a szárnyuk ellebeg!

TAMINO, PAPAGENO
E három gyermek szépen, bölcsen, 
Vezérel majd az útunk közben.

1., 2. 3. HÖLGY
Csak mindig arra menjetek, 
Merre a szárnyuk ellebeg.

TAMINO, PAPAGENO
Az ég megáld, mi távozunk, 
Most áldjon ég, találkozunk!

1., 2., 3. HÖLGY, TAMINO, PAPAGENO
Az ég megáld, mi távozunk,
Most áldjon ég, találkozunk! 
Találkozunk! Találkozunk! 


2. KÉP
(Pamina szobája Sarastro várában) 

1. RABSZOLGA
Ha-ha-ha-ha...

2. RABSZOLGA
Pszt! Pszt!

3. RABSZOLGA
Mi ez a nevetés?

1. RABSZOLGA
Mindjárt kacagni fogtok ti is. 
Monostatost holnap felakasztják, vagy 
felnégyelik, de legalább is karóba húzzák! 
Pamina... hahahaha...

3. RABSZOLGA
Nos, mi van Paminával? 

1. RABSZOLGA
A bájos leányka... hahahaha... 

2. RABSZOLGA
Nos?...

1. RABSZOLGA
Megszökött!

MIND
Megszökött?

4. RABSZOLGA
És nem fogták meg? 

1. RABSZOLGA
Nem!

5. RABSZOLGA
Köszönöm, ti nagy istenek, 
köszönöm, hogy meghallgattátok 
mindennapi imádságomat!

1. RABSZOLGA
Évek óta mondom nektek, 
hogy ennek a Monostatosnak is eljön a 
rossz órája. Sohasem hittetek nekem...!

2. RABSZOLGA
És ő mit szól ehhez a dologhoz? 

4. RABSZOLGA
Tudja már a bajt egyáltalán? 

1. RABSZOLGA
Hogyne tudnál A szép leányzó
az ő szemeláttára ugrott meg. Néhány rab-
szolga testvérünk, aki a kertben dolgozott 
és mindent látott és hallott, azt is mondja, 
hogy Monostatoson már nem segít semmi. 
Az sem segítene, ha a leányt az őrség el 
tudná csípni és visszahozná.

2. és 5. RABSZOLGA
Hogy-hogy? 

4. RABSZOLGA
Miért?

1. RABSZOLGA
Hiszen ismeritek ennek a 
pocakos semmirekellőnek a kéjenc 
természetét. Már azt hitte, hogy elnyeri a szép lány 
csókját, amikor Pamina elkiáltotta a 
Sarastro nevét. Ettől Monostatos úgy 
meghökkent, hogy sem moccanni, sem szólni 
nem tudott, mint a sóbálvány. Ezalatt 
Pamina gyorsan beugrott egy gondolába 
és átevezett a pálmaligetbe.

4. RABSZOLGA
Képzelem, milyen riadtan fog 
a félénk őzike hazafutni anyja palotájába! 

MONOSTATOS 
(a színfalak mögött)
Hé! Rabszolgák!

RABSZOLGÁK
Mo-nos-ta-tos hangja!

MONOSTATOS 
(mint fent)
Egy-kettő! Hozzátok a bilincseket! 

RABSZOLGÁK
Bilincseket?!

3. RABSZOLGA
Csak nem Pamina számára?! 
(Kinéznek az ajtón)

4. RABSZOLGA
Ó, nagy istenek! A leánykát 
elcsípték!

2. RABSZOLGA
Csakugyan! 

5. RABSZOLGA
Szegény...!

1. RABSZOLGA
Milyen borzasztó!

4. RABSZOLGA
Nézzétek, nézzétek, hogyan 
ragadja meg a kezét az a könyörtelen . 
gonosztevő! Ezt nem bírom...!

5. RABSZOLGA
Én sem bírom...!

1. RABSZOLGA
Ezt még nézni is szívfacsaró...! 
(Rabszolgák el)

MONOSTATOS 
(megjelenik Paminával)
Egy-kettő, jösszte kis virág! 

PAMINA
Ó, milyen szörnyű durvaság! 

MONOSTATOS
Most véged, édes lelkem! 

PAMINA
Ez nem riaszt meg engem!
De aggaszt drága jó anyám, 
Ki árva szívvel vár reám. 

MONOSTATOS
Hej, szolganép, hej, szolganép!
(A rabszolgák bejönnek) 
Majd megtanítlak téged! 

PAMINA
Ó, vess e kínnak véget,
A sírom árnya nyugtot ád. 
(Ájultan roskad egy kerevetre) 

MONOSTATOS 
(a rabszolgákhoz)
Most el, ti
mind, s hagyjátok őt velem!

PAPAGENO 
(benéz egy ablakon)
Most hol vagyok? Ne hagyj el, ész! 
Ha-ha! Itt ember van már...
Ne félj, csak bátran be! 
(Belép) 
Mily bájos lány és szép!
Mért sápadtabb a falnál? 

MONOSTATOS, PAPAGENO
(Észreveszik egymást és megijednek)
Hu! Az ördög ez, ó, borzalom!
Az ördög ez, ó borzalom! 

PAPAGENO
Ne bántsál! 

MONOSTATOS
Ne bántsál! 

PAPAGENO
Ó, irgalom! 

MONOSTATOS
Ó, irgalom! 

PAPAGENO
Hu! 

MONOSTATOS
Hu!

PAPAGENO
Hu!

MONOSTATOS
Hu!

PAPAGENO, MONOSTATOS
Hu! Hu! 
(Elszaladnak) 

PAPAGENO 
(visszatér)
Hogy is lehettem olyan
szamár, hogy megijedtem?! Ha vannak 
fekete madarak, miért ne lehetnének 
fekete emberek is? Nini, a ,szép leányka 
még mindig itt van. Éj királynőjének 
gyönyörű leánya...

PAMINA 
(magához tér)
Az éj királynője?! Te ismered őt? 

PAPAGENO
A királyasszony küldötte vagyok. 

PAMINA
Az anyámé? Igazán? Hogy hívnak? 

PAPAGENO
Papageno.

PAMINA
Papageno... mintha e nevet már 
sokszor hallottam volna... De téged még 
sohasem láttalak.

PAPAGENO
Én se téged...!

PAMINA
Felelj hát, te jó anyámat ismered? 

PAPAGENO
Ha a királyasszony leánya vagy, 
akkor igen.

PAMINA
Az vagyok.

PAPAGENO
No, azt majd mindjárt meglátjuk. 
(Összehasonlítja a nála lévő képpel)
A szeme kék, rendben van, kék. A szája 
piros, rendben van, piros. A haja szőke, 
szőke. Csak egy baj van, hogy a képen se 
kezed, se lábad nincsen. Látod...

PAMINA
Mutasd! Igen, igen, az én képem! 
Hogy jutottál hozzá?

PAPAGENO
Annak hosszú sora van! Majd 
elmondom. Hát, hogy az elején kezdjem, 
már évek óta én viszem az 
udvarhölgyeknek a szép madarakat. Hát amint ma 
reggel éppen le akartam rakni a madaraimat, 
találkoztam egy emberrel, aki azt állítja 
magáról, hogy herceg. Ez a herceg aztán 
úgy megtetszett anyádnak, hogy mindjárt 
meg is ajándékozta ezzel a képpel és 
meghagyta neki, hogy téged innen egy-kettő 
megszabadítson. A herceg ezt megígérte 
és tüstént beléd is szeretett.

PAMINA
Belém szeretett?

PAPAGENO
Gyere csak, mekkorát fogsz nézni, 
ha meglátod, milyen daliás és szép az 
ifjú...!

PAMINA
De hátha ez csak valami csapda! 
Hátha csak valami gonosz lélek a Sarastro 
népéből, aki ellenemre tör...!

PAPAGENO
Én? Gonosz lélek? Soha olyan jó 
lélekkel nem volt dolgod, mint amilyen én 
vagyok... De hajh! Mit ér az, mikor a 
szívem árva...!

PAMINA
Ejnye, szegény fiú! Aztán miért árva? 

PAPAGENO
Hát csak azért, mert ha én 
Papageno vagyok, akkor hol van mellőlem 
Papagena? Nincsen párom, úgy bizony, és 
ez nagyon szomorú, mert a magamfajta 
embernek is jól esnék, ha olykor volna 
valaki, akivel... egy jó ,szót lehetne 
szólni...

PAMINA
Ne vedd úgy a szívedre a dolgot. 
Bízni kell a gondviselésben. Majd csak 
megtalálod te is a párod, talán előbb, mint 
gondolod.
Ha férfi szívét szikra éri,
Még várni kell, míg lobban is. 

PAPAGENO
Az asszony dolga érte élni, 
A láng így éled jobban is.

PAMINA, PAPAGENO
Ó, száll majd egyszer még miránk,
A kincsünk lesz ez égi láng. 

PAMINA
A szívbe csillan drága fénye,
A szembe, lángot ez tüzel. 

PAPAGENO
A fénye árad minden lényre, 
És bajt vagy bút e láng űz el.

PAMINA, PAPAGENO
A lelkünk édes lázban jár,
A legszebb kép egy mátkapár. 
Férj és nő és nő és férj,
Férj és nő egy mátkapár, 
Vágyunk szent és mennybe száll.


3. KÉP

(Tér a „Bölcsesség Temploma" előtt) 


(Három fiú vezeti be Taminót) 

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK FIÚ
Ez az út a cél felé vezet,
De férfi légy, ne gyenge gyarló! 
És ezt a hármat megjegyezd: 
Légy bátor, tűrő és légy néma!

TAMINO
Csak annyit mondjatok nekem, 
Paminát én megmenthetem?

1., 2., 3. FIÚ
Nem szólhatunk, csak hármat tégy:
Légy bátor, tűrő és légy néma!
Jegyezd meg ezt és férfi légy! 
Így léssz a győzelemre méltó! 
(Távoznak)

TAMINO
E három gyermek bölcs tanácsa 
A szívem mélyén jól bezárva.
Hol is vagyok? Mi vár reám? 
Istenek háza ez talán?
Az oszlopok ormát napfény koronázza, 
E csarnok az ihlet, a művészet háza, 
Hol trónol a lélek és szárnyal a hit, 
A rút földi gondok nem élnek meg itt. 
Átlépem ez ünnepi hely küszöbét,
A szándékom tiszta, oly bátor, oly szép! 
Te szörnyeteg, nincs irgalom,
Paminát nálad,
Paminát nálad nem hagyom! 
(Elindul a jobboldali ajtó felé) 

PAPOK 
(kar, a színfalak mögött)
Megállj! 

TAMINO
Megállj? Megállj? Tán itten jobb az út? 
(A baloldali ajtóhoz megy) 

PAPOK 
(kar, a szánfalak mögött) 
Megállj!

TAMINO
Hát itt is csak „megállj"? 
Egy ajtót látok még ott!
Tán azon át bejuthatok!
(A középső ajtó felé indul) 

ÖREG PAP 
(kilép az ajtón)
Te bátor ifjú, mit kívánsz,
E szentelt csarnok küszöbén? 

TAMINO szép, a jó, mit várok én. 

ÖREG PAP
Ez bölcs beszéd, jó úton jársz!
De mondd, hogy akarod elérni? 
Ha téged jóság nem vezet,
Ha téged bosszú lángja éget. 

TAMINO
A gonosz ellen harcolok!

AZ ÖREG PAP
Gonoszra itt aligha lelhetsz! 

TAMINO
Sarastro úr ezen a földön?

ÖREG PAP
Úgy van, Sarastro itt az úr. 

TAMINO
Ez nem a bölcsek temploma? 

ÖREG PAP
Ez itt Sarastro szent hona. 

TAMINO
Nos akkor álnok minden itt! 
(Menni akar)

ÖREG PAP
Hát máris távozol?

TAMINO
Elmegyek én úgy, hogy itt látni se 
fogsz soha! 

ÖREG PAP
De szólj hát, ne siess, ne nézd a látszatot! 

TAMINO
Sarastro földje ez, itt nem maradhatok! 

ÖREG PAP
Így élteddel ne játssz, szólj nyíltan! 
Mit akarsz? Sarastrót gyűlölöd? 

TAMINO
Szívemből megvetem!

ÖREG PAP
És miért ez izzó gyűlölet?

TAMINO
Mert nem is ember, szörnyeteg! 

ÖREG PAP
És mondd, e szóért helyt is állasz? 

TAMINO
Ezt elhiszem egy bús anyának,
Kit megtört a fájdalom.

ÖREG PAP
Már látom, megzavart egy nő. 
A nő nem alkot, csak fecseg,
A lelked szóval vette meg. 
Értenéd bár, mit ő tanít, 
Sarastro mély, bölcs okait! 

TAMINO
Az ok mi volt, nem kérdem én!
Szegény Paminát elrabolta,
És nem kegyelmez, fogva tartja. 

ÖREG PAP
Ez szóról szóra mind igaz. 

TAMINO
Ah, kérlek, él Pamina még?
Vagy tán már föláldozták őt? 

ÖREG PAP
Felelnék néked, jó fiam, 
De választ én nem adhatok!

TAMINO
Ne kímélj engem, válaszolj! 

ÖREG PAP
Lezárja számat szent parancs. 

TAMINO
És meddig tart e vak sötétség? 

ÖREG PAP
Míg új igékre nem tanít
A tiszta szív, a tiszta hit. 
(Távozik) 

TAMINO
Ó, kínos éj, ó, vak sötétség!
Hát véget ér-e mind e kétség? 

PAPOK 
(kar, a színfalak mögött)
Majd, majd, ifjú, vagy soha!

TAMINO
Majd, majd, majd ugye, vagy soha? 
Ó, titkos hang, te válaszolj, él-e Pamina 
még? 

PAPOK 
(kar, mint fent)
Pamina, Pamina most is él!

TAMINO
Még él, még él, ez mily öröm nekem! 
(Kézbeveszi az arany fuvolát)
Ó, bűvös, láthatatlan lelkek, 
Bár ez a hang úgy tudna szólni,
S a boldog hírért néktek hálát adni, 
Ahogy itt bennem fakadt.
(Játszani kezd a fuvolán)
Mily földöntúli hangot ad a bűvös flóta 
csodahangja, 
Lágyan szárnyal a legkeményebb szíven
által! 
Mily földöntúli hangot ad,
Mint hogyha szellem szólna benne! 
Csoda hangja lágyan szárnyal,
A földi szíven által...
De csak Pamina, csak Pamina nincs 
sehol, 
Csak Pamina nincs sehol!
Pamina! Pamina, hívlak, halljad hát! 
Se szó, se hang!
Hol? Hol, ó, vajjon hol Lehetsz? 
(Fuvolázik) 
(Papageno sípjával felel a színfalak mögött)

TAMINO
Ha! Így csak Papageno szól! 
(Fuvolán játszik, Papageno felel neki) 
Tán rátalált már valahol és együtt várnak
ott reám! 
A hang, a hang az intő jel talán! 
(Elsiet) 

PAMINA, PAPAGENO 
(belépnek)
Friss a szándék, gyors a tett, 
Lopva szökni így lehet! 
Leljük meg Taminót itten,
Akkor hűlt helyünket bottal üthetik! 

PAMINA
Drága ifjú!

PAPAGENO
Halkan, halkan, bízd csak énrám! 
(Sípol, Tamino a színfalak mögött válaszol 
a fuvolájával)

PAMINA, PAPAGENO
Mennyit vártam erre némán, 
A Tamino hangja volt
Az a hang, mely innen szólt! 
Bárcsak rája lelnénk itten,
Jaj, csak frissen, frissen, frissen! 
Bárcsak rája lelnénk itten!
Jaj, csak frissen, jaj, csak frissen! 

MONOSTATOS 
(belép)
Jaj, csak frissen, jaj, csak frissen! 
Ha rátok akadtam hát!
Mostan fussatok, ha tudtok! 
Gyorsan ostort, forró szurkot, 
Vasbilincset, láncot, hurkot! 
Innen élve el se mentek!
(Hívja a rabszolgákat) 
Hamar szíjjal, lánccal jertek! 
Ejnye ördögadta faj!

PAMINA, PAPAGENO
Jaj, mi lesz? Most itt a baj! 

MONOSTATOS
Ejnye ördögadta faj! 
(Rabszolgák jönnek bilincsekkel, láncokkal) 

PAPAGENO
Aki mer, aki mer, aki mer, az néha nyer! 
Bűvös csengő hangja, jer!
Drága hangod bongjon, csengjen, 
Aradozva zsongjon, pengjen! 
(Megszólaltatja harangjátékát, mire Monostatos 
és a rabszolgák táncolni és énekelni kezdenek) 

MONOSTATOS, RABSZOLGÁK
Mily szép ez, mily tiszta, mily égi csoda! 
La-ra-la, la, la,
Ily szépet nem hallottam én még soha! 
(Távoznak) 

PAMINA, PAPAGENO
Minden jó szív lelne bár ilyen csengő 
kincset,
Hogyha ellen törne rá, visszaűzné mindet. 
Messze futna ellenség,
Élte volna békesség,
Élte volna csendes békesség! 
Jó barátság szívhez szól, 
Búban, bajban éltet,
És enélkül, tudjuk jól, 
Nincsen boldog élet!

PAPOK ÉS NÉP 
(kar, a színfalak mögött)
Sarastróra áldás, Sarastro éljen! 

PAPAGENO
Ó, jaj, mit jelent ez?
Úgy reszket a térdem!

PAMINA
Sarastro jő, s mi félhetünk, 
E perc halálunk, életünk! 

PAPAGENO
Csak lennék kis egér,
egy lyukba belebújnék, 
Vagy csigaházban laknék, ott engem baj 
nem ér.
Ó, jaj, mit mondunk majd, ha kérdez? 

PAMINA
Valót mondj, valót mondj, bármi 
lesz az ára!
(Bevonul Sarastro és kísérete) 

PAPOK ÉS NÉP 
(kar)
Dicsérjük Sarastrót, Sarastrót dicsérjük, 
A bölcseknek útján örömmel kísérjük! 
A szépség, a jóság, az ész hatja át,
S mi áldón követjük az ő nyomdokát. 

PAMINA 
(letérdel Sarastro elé)
Ó, irgalommal nézz reám, 
Más bűnös nőnek nézne tán, 
De lásd, a szolgád kergetett, 
És üldözött szerelmi vággyal; 
Ítélj nagyúr e bűn felett!

SARASTRO
Kelj fel, ez nem bűn, édes lányom, 
Én jó szívedbe írva látom,
Mit tán magad sem tudtál még,
Szívedben, érzem másnak képe él, 
Nem tiltom én e szűzi érzést,
De innen nem bocsátlak el.

PAMINA
De jó anyám már sírva vár és őt a 
harcban... 

SARASTRO
Már legyőztem én, s sorsod útján
nincs remény, 
Ha visszatérsz anyádhoz innen.

PAMINA
Ő itt e földön nékem minden! 
A szíve... a szíve...

SARASTRO
Gőgös büszke szív! A nő a helyes 
útra nem lel. 
S a férfi útján tévelyeg,
Ha társa nincs, ki talpig ember.

MONOSTATOS 
(Taminót bevezetve)
Csak erre úrfi, erre hé!
És állj Sarastro úr elé. 

PAMINA
Ez ő!

TAMINO
Ez ő!

PAMINA
Őt várom rég! 

TAMINO
Ez ő! 

PAMINA
Ez ő! 

TAMINO
Az álomkép!

PAMINA
Csak egy halálom, életem,

TAMINO
Csak egy halálom, életem, 

PAMINA, TAMINO
De itt kell látnom keblemen! 
(Megölelik egymást) 

PAPOK, NÉP 
(kar)
Ejnye, be furcsa! 

MONOSTATOS
Hallod-e, szemtelen! Hagyd abba rögtön! 
No ez már sok! 
(Szétválasztja őket) 
(Sarastróhoz)
Hű szolgád hull előtted térdre, 
Ki bűnös volt, lakoljon érte! 
Itt áll a tettes, senki más,
S e furcsa szárnyas volt a társ. 
Paminát megszöktették volna, 
De persze én is résen voltam!
Te ismersz, hogy mily hű vagyok. 

SARASTRO
Jutalmad érte megkapod. 
(A rabszolgákhoz)
Hé, ennek rögtön adjatok... 

MONOSTATOS
Ó, holtig hű szolgád vagyok! 

SARASTRO
Szép, jó huszonöt kemény virgácsot! 

MONOSTATOS
Ó, jaj, uram így túl sok lesz a bér! 

SARASTRO
Csak hagyd, a tetted ennyit ér. 
(Monostatost elvezetik)

PAPOK, NÉP 
(kar)
Dicsérjük Sarastrót, a bölcs szívű férfit, 
Ki dicsér és büntet, csak érdemre néz itt, 

SARASTRO
És most a templom vár reánk,
Meglátjuk, méltók lesznek-é? 
(A 2. paphoz)
Fejükre fátyolt adjatok,
Hogy megtisztuljon lelkük ott. 

PAPOK, NÉP 
(kar)
Ha jóság és bölcsesség 
Uralkodnék e föld körén,
Az ég áldása szállna rá,
Dicső kegyében osztoznánk, 
Kegyében mi osztoznánk.




MÁSODIK FELVONÁS 
(Sarastro birodalmában)


1. KÉP

SARASTRO
Hozzátok szólok, a nagy istenek: 
Isis és Osiris, a bölcsesség templomának 
avatott szolgái! Tamino királyfi a 
szentély északi Kapujához járult és őszinte 
szívvel vágyakozik valami után, amit 
minden munkánkkal és igyekezetünkkel 
magunkénak kell mondanunk. Az ifjú 
felett őrködni és néki baráti segítő kezet 
nyújtani legyen ma egyik legfőbb és 
legszentebb kötelességünk. 
(Kürtszó)
Pamínát, a szende leánykát e tiszta 
ifjúnak szánták az istenek, ezért szakítottam 
el anyjától. Gonosz asszony az anyja, aki 
azt hiszi, hogy babonával el tudja majd 
vakítani a népet és megdöntheti 
templomunk szilárd kőfalait. De nem lesz az ő 
hite szerint! Tamino velünk együtt 
erőssége és védője lesz e templomnak.
(Kürtszó) 

ÖREG PAP
Tamino vajjon megállja-e a súlyos 
próbákat, amelyek várnak reá? Ő királyfi!

SARASTRO
Több annál: Ember!

ÖREG PAP
És ha zsenge ifjúságában érné utol 
a halál?

SARASTRO
Akkor Isisé és Osirisé lesz és hamarabb 
örvend az istenség örömeinek, 
mint mi! 
(Kürtszó)
Tamino útitársával
együtt vitessék a templom pitvarába, te 
pedig, barátom, teljesítsd szent tisztedet 
és tanítsd őket az istenek hatalmának 
megismerésére.
Osiris, Ízisz, itt e párnak 
Ó, égi lelket adjatok?
Ti álltok őrt a vándor útján, 
Mellettük is ti álljatok! 

PAPOK 
(kar)
Mellettük is ti álljatok! 

SARASTRO
Amerre vándorútjuk elmegy,
Nyíljanak égi rózsakelyhek, 
S ha éltük útja véget ért, 
Fonjatok nékik szent babért!

PAPOK 
(kar)
Fonjatok nékik szent babért! 



2. KÉP


TAMINO
Szörnyű éjszaka ez itt! Papageno, itt 
vagy még?

PAPAGENO
Hol volnék? Persze, hogy Itt 
vagyok!

TAMINO
Mit gondolsz, hová kerültünk? 

PAPAGENO
Ha ilyen sötét nem volna, még 
azt is megmondanám. 
(Dörgés)
Jaj! 

TAMINO
Mi történt?

PAPAGENO
Az egész dolog nincs nagyon ínyemre! 

TAMINO
Úgy gondolom, félsz egy kicsit? 

PAPAGENO
Félni éppen nem félek, csak 
borsódzik a hátom!
(Dörgés) 
Jaj! 

TAMINO
Mi bajod van már megint? 
(Dörgés)

PAPAGENO
Jajajajaj!
(Papok jönnek be)

ÖREG PAP
Idegenek, mit kívántok tőlünk? 
Mi hozott benneteket falaink közé?

TAMINO
Barátság és szerelem.

ÖREG PAP
Kész vagy ezért életeddel is helyt 
állani?

TAMINO
Kész!
ÖREG PAP
Még halálod árán is? 

TAMINO
Akkor is.

ÖREG PAP
Herceg, gondold meg, míg nem 
Késő. Egy lépés és nincs visszatérés! 

TAMINO
A bölcsesség tanítása legyen a 
diadalom és Pamina a jutalmam. 

ÖREG PAP
Minden próbának aláveted magadat? 

TAMINO
Úgy van!

ÖREG PAP
Nyújtsd a kezedet... így!

2. PAP 
(Papagenóhoz)
Te is állod a harcot? 

PAPAGENO
A harc nekem nem kenyerem. 
Miért Is harcolnék? Én a természet 
gyermeke vagyok és mi kell még nekem 
egyéb, mint étel, ital, álom?! És ha 
egyszer egy nőt kaphatnék...

2. PAP
Sohasem kaphatod meg, ha a nagy 
próbáknak alá nem veted magad. 

PAPAGENO
Legfeljebb agglegény maradok!

2. PAP
És ahhoz mit szólnál, ha Sarastro 
tartogatna valakit a számodra, aki színben 
és öltözetben hozzád hasonló?

PAPAGENO
Hozzám hasonló és fiatal? 

2. PAP
Fiatal és szép.

PAPAGENO
Hogy hívják? 

2. PAP
Papagena.

PAPAGENO
Pa...? 

2. PAP
Papagena.

PAPAGENO
Papagena? No már arra én magam 
is kíváncsi vagyok.

2. PAP
Meglátni megláthatod...

PAPAGENO
Aztán haljak meg, nem? Úgy? 
Akkor inkább agglegény maradok!

2. PAP
Meglátni megláthatod, de egy ideig 
egy szót sem szabad szólnod hozzá. Lesz a 
lelkedben annyi állhatatosság, hogy 
megfékezd a nyelvedet?

PAPAGENO
Hogyne... hogyne...! 

2. PAP
Nyújtsd a kezed!

ÖREG PAP
Herceg, az ég neked is szent hallgatást 
parancsol, különben elvesztek mind 
a ketten. Ez lesz a kezdete próbáitok sorának.

2. PAP, ÖREG PAP
Kerüld az asszony csalfa nyelvét, 
A frigynek főparancsa ez!
Ha tőle józan elme nem véd,
A vége, a vége sorsod átka lesz. 
A vakhit ára késő bánat,
S a szíved bére semmi más,
Csak kín és bú, mely benne árad, 
Könnyhullatás és sóhajtás.
(A papok távoznak)

PAPAGENO
Hé! Világot! Világosságot! 
Mégiscsak hallatlan, az orránál sem lát tovább 
az ember, alig hogy kimentek ezek az 
uraságok.

TAMINO
Viseld türelemmel és gondold meg,
hogy ez az istenek akarata!

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK HÖLGY 
(megjelennek)
Mit, mit, mit?
Ti e szörnyű helyen már?
Itt, itt, itt
Csak a biztos romlás vár! 
Tamino, sorsod szörnyű néked, 
Ó, Papageno, itt a véged!

PAPAGENO
Nem, nem, nem, az nem lehet! 

TAMINO
Papageno, mondtam, csend!
Aki egyszer esküt is tett, 
Az az esküt tartsa is meg!

PAPAGENO
Hallod, hogy ránk itt nagy baj vár. 

TAMINO
Ejnye, mondtam, hallgass már! 

PAPAGENO
Mindig hallgass! Mindég csend
és mindig csend! 

1., 2., 3. HÖLGY
Az úrnőnk titkon erre jár s a szentelt 
ajtón ment be már!

PAPAGENO
Hogy-hogy? A templom ajtaján? 

TAMINO
Papageno, csend legyen!
Néma tett a harcunk nyitja, 
Mért a szó, ha eskü tiltja?

1., 2., 3. HÖLGY
Tamino, vár a szörnyű óra, 
Sarastro rajtad kapva kap,
Ne adj a dőre, sima szóra, 
Itt hamis valamennyi pap. 

TAMINO
A földi szó, csak földi kincs,
A bölcsnek arra gondja nincs!

1., 2., 3. HÖLGY
Ne adja dőre, sima szóra, 
Itt hamis valamennyi pap!
Ki rájuk hallgat, elvesz az, 
A lelke már az ördögé! 

PAPAGENO
Hát ő az ördög,
Ő az ördög, rémítő!
Ó, szólj, Tamino, úgy van-e? 

TAMINO
A nők sok mindent mondanak, 
De álnok minden gondolat!

PAPAGENO
Így mondta ezt úrnőjük is.

TAMINO
Ő is csak nő, s a nő hamis, 
De néma légy, egy szót se szólj! 
Szent eskü köt, azt tartsd meg jól!

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK HÖLGY 
(Taminóhoz)
Így bánsz velünk, csak szótlan állasz? 
(Papagenóhoz)
S te, Papageno, szólj, már szólhatsz! 

PAPAGENO
Én szólni szólnék ám,

TAMINO
Csend!

PAPAGENO
No lám, megáll a szám... 

TAMINO
Csend!
Hogy nyelved folyton tenne-venne,

PAPAGENO
Hogy nyelvem folyton tenne-venne,

TAMINO, PAPAGENO
Biz ez már szégyen-számba megy! 

1., 2., 3. HÖLGY
Nos, menjünk hát így, szégyen-szemre, 
Mert nem ad választ senki sem.

TAMINO, PAPAGENO
Csak menni szépen, szégyen-szemre,
Mert nem ad választ senki sem.

1., 2., 3. HÖLGY, TAMINO, PAPAGENO
A férfi lelke mint az érc,
Itt női szóval célt nem érsz! 

PAPOK 
(kar a színfalak mögött)
A szent helyen földiek járnak, 
Ki innen az asszonyi állat!

1., 2., 3. HÖLGY
Ó, jaj, ó, jaj! 
(Eltűnnek) 

PAPAGENO
Ó, jaj, ó, jaj, ó, jaj! 
(a földre esik) 

ÖREG PAP 
(a 2. pappal visszatér; Taminóhoz)
Ifjú ember, köszöntelek! Állhatatosságod, 
férfias magaviseleted győzedelmeskedett. 
Most folytassuk a vándorutat. 
(Beköti a szemét Taminónak)
...Így, most jer velem.

2. PAP 
(Papagenóhoz)
Hát téged mi lelt? 

PAPAGENO
Kicsit elájultam...

2. PAP
Szedd össze magad és légy férfi! 

PAPAGENO
Mondjátok, jó uraim, mire jó ez 
a sok kín és ijedtség? Ha egyszer az 
istenek úgyis nekem szánták azt a Papagenát, 
mire való annyi veszedelem között még 
külön küszködni is érte?

2. PAP
Gondolkozz és felelj magad erre. 
Nekem az a tisztem, hogy tovább vezesselek. 

PAPAGENO
Az ilyen vándorlás könnyen el is
veheti az ember kedvét a szerelemtől... 



3. KÉP


MONOSTATOS 
(az alvó Paminához közeledik)
Ahá, itt van a büszke leányzó! Ki 
maradhatna ilyenkor hideg és érzéketlen? 
Ha tudnám, hogy nem lát senki 
emberfia... egy csók, egyetlenegy csók nem a 
világ...
Másnak bezzeg szép az élet, 
Csókol, suttog, édeleg!
Én meg sínylem, árva lélek, 
Csúnya tinta színemet!
Csak nekem ne lenne párom? 
Vér, az volna bennem is! 
Csókra vágyom minden áron, 
Ó, a vágy még sírba visz, 
Csókra, bókra vágyik bennem 
Égve minden cseppnyi vér, 
Csókot kéne róla csennem, 
Olyan gyenge, oly fehér! 
Drága hold, ó, el ne árulj, 
Húnyd be mind a két szemed, 
Bibor int e rózsa szájról, 
Csók kell nékem, bár csak egy!

ÉJ KIRÁLYNŐJE 
(megjelenik)
El innen! 

PAMINA
Anyám!

MONOSTATOS
Jaj, az éj királynője! 
(Elmenekül) 

ÉJ KIRÁLYNŐJE 
Köszönd az erőszaknak, mely
tőlem elrabolt, hogy még anyádnak 
mondom magamat! Nézd ezt a tőrt! Ez legyen 
Sarastro pusztulása!

PAMINA
De anyám...

ÉJ KIRÁLYNŐJE
Egy szót sem!
Pokoli lánggal ég a bosszú bennem, 
Zord bosszú vágya árad rajtam át, 
Bosszuld meg őt, Sarastrót átkom sújtsa, 
És kínzatlan ne hagyjad,
Mert minden átkom visszaszállna rád, 
Mert minden gyász ezer átka szállna rád! 
Kínom átka szállna rád!
Én eltaszítlak téged, én megtagadlak 
téged, 
Az átkom sújtson téged, soha lányom
nem vagy már!
E tőr, e tőr Sarastrót most nem éri! 
(Paminának tőrt ad át)
Halld, halld, halld!
Bosszú-isten! Halld az eskümet! 
(Eltűnik) 

PAMINA
Embert öljek?... Nem tehetem, 
nem tehetem! Mit tegyek, nagy istenek? 

MONOSTATOS 
(visszatérve)
Bízd csak rám magad! 

PAMINA
Ah!

MONOSTATOS
Mondd, miért reszketsz? A 
fekete színem miatt, vagy a gyilkos 
szándékod miatt?

PAMINA
Te hallottad?

MONOSTATOS
Minden szót hallottam! Csak 
egy módod van, hogy anyádat és magad 
megmentsed.

PAMINA
Mit tegyek? 

MONOSTATOS
Szeress engem! 

PAMINA
Ó, Istenem!

MONOSTATOS
Halljuk a szót: Igen vagy nem?! 

PAMINA
Soha!

MONOSTATOS
Nem? Hát akkor halj meg! 
(Felemeli tőrét)

SARASTRO 
(megjelenik)
Vissza! 

MONOSTATOS 
(térdre hull)
Uram! Ártatlan vagyok!

SARASTRO
Hallgass! Tudom, hogy arcodnál 
csak a lelked feketébb! Menj! 
(Monostatos eltávozik)

PAMINA
Uram, ne büntesd meg anyámat. 
A fájdalom, hogy lányát elvesztette... 

SARASTRO
Mindent tudok!
Lásd meg, hogyan állok bosszút anyádon. 
Itt megtisztul a lélek,
E csarnok mélye szent, 
Mert tiszta itt a lélek, 
És szűzi itt a csend!
És boldog, kit baráti szív 
E helyre védve, áldva hív, 
E helyre áldva hív!
Itt megtisztul a lélek, 
E kőfal orma szent,
S hogy megbocsáss a hitben, 
A szó itt áldva zeng!
És nem vagy ember, hogyha itt 
Nem árad rajtad át e hit,
Nem árad át e hit!



4. KÉP


ÖREG PAP
(bevezeti Taminót és Papagenót)
Most ketten itt maradtok! Mihelyt a 
harsonák megszólalnak, erre folytatjátok 
utatokat. Még egyszer: Paminát megláthatod, 
de szólnod hozzá nem szabad. El ne 
felejtsétek ezt az egy szót: Hallgatás!

2. PAP
Papageno! Aki ezen a szent helyen a 
hallgatás parancsa ellen vét, azt 
dörgéssel és villámlással bünteti az ég!
(A két pap el) 

PAPAGENO
Tamino...! 

TAMINO
Pszt...!

PAPAGENO
Ez aztán a vidám élet! Volnék 
inkább otthon a szalmakunyhómban, vagy 
az erdőben, ott legalább madárfüttyöt 
hallanék...

TAMINO
Pszt...!

PAPAGENO
Saját magammal csak szabad 
beszélnem, nem beszélek nővel! Mi ketten 
is szólhatnánk egymáshoz!

TAMINO
Pszt...!

PAPAGENO 
(énekel)
Még egy csepp vizet sem 
kap az ember ezeknél! 
(Egy csúnya öreg asszony vizet hoz) 
Ez nekem szól?

ÖREG ASSZONY 
(PAPAGENA)
Neked, angyalkám!

PAPAGENO 
(iszik)
Víz ez, semmi más! Mondd 
csak, te ismeretlen rózsaszál, más 
idegennek is így viselitek gondját?

ÖREG ASSZONY
Így, angyalom!

PAPAGENO
Akkor nem is lehet itt valami 
nagy idegenforgalom!

ÖREG ASSZONY
Nincs is...!

PAPAGENO
Mindjárt gondoltam... Gyere, 
anyókám, ülj ide mellém, üssük agyon az 
időt. Mondd lelkem, hány éves vagy?

ÖREG ASSZONY
Hány éves vagyok? 

PAPAGENO
Igen.

ÖREG ASSZONY
Tizennyolc éves és két perces! 

PAPAGENO
Tizennyolc éves és két perces? 

ÖREG ASSZONY
Tizennyolc éves és két perces! 

PAPAGENO
Ej, te fiatal jószág, hát szeretőd van-e? 

ÖREG ASSZONY
De van ám!

PAPAGENO
Az is olyan fiatal, mint te? 

ÖREG ASSZONY
Nem egészen. Tíz évvel öregebb. 

PAPAGENO
Tíz évvel öregebb nálad? Ez aztán 
a szerelem! Aztán hogy hívják?

ÖREG ASSZONY
Papageno!

PAPAGENO 
(ijedten)
Papageno? Aztán hol van 
az a Papageno?

ÖREG ASSZONY
Itt ül, angyalkám! 

PAPAGENO 
(elugrik)
Csak ott ült! Én volnék a szeretőd? 

ÖREG ASSZONY
Te, angyalkám! 

PAPAGENO
Hogy hívnak voltaképen? 

ÖREG ASSZONY
Engem úgy hívnak...
(Dörgés, elfut) 

PAPAGENO
Jajaj! Egy árva szót se szólok többé! 

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK FIÚ 
(megjelennek, egyikük a fuvolát, másikuk a 
harangjátékot tartva)
Üdvözlünk másodízben itt ma 
Sarastrónál, ki minket küld,
S általunk adja néktek vissza 
A fuvolát s a csengettyűt.
És hogyha enni, inni vágytok, 
Ezt fogyasszátok szépen el,
Hogy ha majd harmadízben láttok, 
Bátorság díja lesz e jel.
Tamino fel! Célod közel.
S te, Papageno, néma csend! 
Csend, csend, néma csend! 
(Távoznak)

PAPAGENO
Tamino, nem volna jó enni egyet? 
(Tamino fuvolázik, Papageno eszik)
Te csak fújd a fuvolát, én majd ezt fújom. 
Sarastro úrnak nem rossz a konyhája! 
Így már szívesen hallgatok, ha tele van a 
szám. Lássuk, van-e a pince is olyan jó? 
(Iszik)
Ejha! Ez aztán bor!

PAMINA 
(belép)
Tamino! Végre megtaláltalak! 
Hallottam a tündérflóta hangját és úgy 
repültem a hang irányába, mint a nyíl!... 
Egy szót sem szólsz? Szomorú vagy? Nem 
szeretsz többé? Mondd, Papageno, mi 
történt vele?

PAPAGENO
Mmm... 

PAMINA
Te sem szólsz? 

PAPAGENO
Mmm...

PAMINA
Ó, ez a fájdalom több a halálnál! 
Meg sem állt és máris eltűnt,
Álom volt a játszi fény! 
Csalva fogta össze lelkünk, 
Már csak árnyát látom én! 
Ó, Tamino, mennyi könnyem 
Pereg érted arcomon!
Nézz reám és szánj meg engem, 
Sírba sújt a fájdalom! 
(Távozik)

PAPAGENO
Látod, Tamino, én is tudok ám 
hallgatni, ha arra kerül a sor. A szakács 
úr és a pincemester úr éljenek soká!
(Kürt) 
(Tamino int)

PAPAGENO
Csak menj előre, mindjárt megyek 
utánad. 
(Kürt)
(Tamino húzza Papagenót) 

PAPAGENO
Az erősebb itt marad! 
(Kürt) 
(Tamino el)

PAPAGENO
Most aztán végre kedvem szerint 
ehetem! Mikor legjobb az étvágyam, akkor 
hagyjam abba az evést? Nem, nem 
mennék most innen el, ha mindjárt Sarastro 
úr az összes oroszlánjait is rám bocsátaná...
(Egy oroszlán és egy tigris megjelenik) 
Mennyei irgalmasság, örök istenek!... 
Tamino ments meg!...



5. KÉP


PAPOK 
(kar)
Ó, Isis és Osiris, áldunk téged! 
Sötét az éj, de jő immár a hajnal,
Derül egy új remény örömsugára: 
Miénk e bátor ifjú nemsokára! 
Mert bátor ő, a szíve jó,
Majd, hozzánk ő is méltó lesz! 
(Taminót bevezetik)

SARASTRO
Herceg, eddig bátor voltál. Most 
még két veszélyes utat kell megenni. Ha 
még mindig olyan híven szereted Paminát 
és majdan bölcs fejedelemként akarsz 
uralkodni, kísérjenek az istenek továbbra 
is az utadon! Nyújtsd a kezedet: 
Vezessétek be Pamínát.

PAMINA
Hol vagyok? Milyen félelmes csend! 
Mondjátok, hol van a kedvesem?

SARASTRO
Vár reád, hogy utolsó 
istenhozzádot mondjon.

PAMINA
Utolsó istenhozzádot? Ó, hol van ő? 

SARASTRO
Itt...!

PAMINA
Tamino...! 

TAMINO
Vissza...!

PAMINA
Én hősöm, visszajössz-e még? 

SARASTRO
Majd gondol rátok még az ég! 

PAMINA
A harcok száz veszélye vár ott!

TAMINO
Ott lesz az ég, amerre járok. 

SARASTRO
Ott lesz az ég, amerre jár ő. 

PAMINA
Ó, hátha nem jössz élve vissza?
Úgy bánt egy szörnyű sejtelem! 

TAMINO, SARASTRO
A hitnek minden útja tiszta, 
Az Isten ujja lesz velem.

PAMINA
Ha olyan láng lobogna benned, 
Mint bennem érted ég a láz. 

TAMINO, SARASTRO
Ó, mért kell nyugtalannak lenned, 
Tiéd itt minden dobbanás! 

SARASTRO
Az óra int, most válni fogtok. 

PAMINA, TAMINO
Te drága, légy örökre boldog! 

SARASTRO
Az óra int, most válni fogtok. 

PAMINA, TAMINO
Te drága, légy örökre boldog! 

SARASTRO
Tamino, indulj, menni kell! 
Az óra int, most válni fogtok. 
Tamino, menj, mert küld a menny!
Az óra int,
Még látjuk egymást,
Az ég megáldjon!

TAMINO
Pamina drága, menni kell! 
Te drága, légy örökre boldog, 
Pamina!

PAMINA
Tamino, mégis menni kell! 
Tamino, már menni kell, 
Tamino!

PAMINA, TAMINO
Ég veled, drága párom, ég veled!
Csak bízz, te kedves, csak bízz és meglásd, 
Látjuk egymást!
Menj, az ég megáldjon!
Áldjon ég! 
(Távoznak) 



6. KÉP


PAPAGENO
Tamino! Tamino! Végképpen el 
akarsz hagyni? Csak legalább tudnám, 
hogy hol vagyok! Tamino, Tamino! Amíg 
élek, sohasem maradok el tőled, csak most 
ne hagyd el útitársadat...! 
(Az egyik ajtóhoz megy).

EGY HANG
Vissza!!! 
(Dörgés, villámlás)

PAPAGENO
Irgalmas istenek, hova forduljak? 
Csak tudnám, hogy hol jöttem be, hova 
kerültem? Tamino...! Tamino...! 
(A másik ajtón próbál kimenni)

EGY HANG
Vissza!!! 
(Dörgés, villámlás)

PAPAGENO
Most aztán benn vagyok a 
csávában! Se itt, se ott! Se ki, se be! A végén 
éhen fogok pusztulni! 
(Sír) 
Úgy kell nekem, 
minek vágtam neki ennek az útnak?!

2. PAP 
(belép, fáklyával a kezében)
Ember, 
megérdemelted volna, hogy örökké a föld 
sötét szakadékaiban bolyongj! De az 
istenek jósága elengedi a büntetést. 
Viszont az avatottak gyönyörűségében soha-
sem lesz részed!

PAPAGENO
Megesett az már mással is, nekem 
most csak valami jóféle borocska kéne! 

2. PAP
Egyéb óhajod nincsen?

PAPAGENO
Egyelőre nincsen.

2. PAP
Megkapod, amit kívánsz! 
(Intésére asztal tűnik fel, rajta bor és pohár)

PAPAGENO
Ihajja, nagyszerű! 
(Iszik) 
Nagyszerű, kitűnő! 
(Iszik)
Pompás, mennyei, isteni! 
(Iszik) 
A napig tudnék szállani 
ha volnának szárnyaim! Ejha! Hogy tüzel 
a vérem! Valami kéne, valamit szeretnék. 
Istenem, de mit is szeretnék...?
Egy tűzről pattant lányka, 
Ki hetyke, fürge, friss! 
Vagy bánná azt a kánya, 
Ha asszony vóna is! 
Megcsípné kis ujja az állam,
És nem volna nagyobb úr nálam, 
A házunkban szólna a dal,
Úgy élnék, mint vízben a hal! 
Megcsípné kis ujja az állam, 
A házunkban szólna a dal, 
Úgy élnék, mint vízben a hal! 
Egy tűzről pattant lányka,
Ki hetyke, fürge, friss! 
Vagy bánná azt a kánya, 
Ha asszony vóna is!
De hiába kerül az álom, 
És hiába várna a párom, 
Ha nem akad számomra nő, 
Az életet üsse a kő!
Ha nem jön, de gyorsan a nő!
Egy tűzről pattant lányka, 
Ki hetyke, fürge, friss, 
Vagy bánná azt a kánya, 
Ha asszony vóna is!
Ha kackiás menyecske lenne, 
Úgy de telnék a kedvem benne! 
Ha csókolna asszonyi száj,
A kedvem de jó volna már! 
Megcsókol egy édes kis száj, 
Ha csókolna asszonyi száj, 
A kedvem de jó volna már!

ÖREG ASSZONY 
(PAPAGENA) 
(betipeg)
Itt vagyok, angyalkám, megjöttem! 

PAPAGENO
A te szíved esett meg rajtam? 

ÖREG ASSZONY
Az enyém!

PAPAGENO
Igazán szép tőled!

ÖREG ASSZONY
És ha megígéred, hogy mindhalálig 
hű leszel hozzám, meglátod, 
hogyan foglak szeretni!

PAPAGENO
Ne mondd! Igazán boldog vagyok! 

ÖREG ASSZONY
Lehetsz is! Megölellek, a 
szívemre szorítalak!

PAPAGENO
A szívedre szorítasz?

ÖREG ASSZONY
Nyújtsd a kezed, add ide 
egész életedre!

PAPAGENO
Csak ne siessünk olyan nagyon! 
Az ilyesmit nem szabad elhamarkodni! 

ÖREG ASSZONY
Papageno, ne sokat gondolkozzál! 
Add a kezed, vagy a holtod 
napjáig ülhetsz itt bezárva!

PAPAGENO
Bezárva?

ÖREG ASSZONY
Be bizony! Kenyéren, vízen 
élhetsz, angyalom! Egymagad leszel és a 
világról örökre le kell mondanod!

PAPAGENO
Kenyéren és vízen? A világról 
lemondani? Akkor már inkább egy ilyen 
vasorrú bába legyen a feleségem, mint 
senki! Fogjad lelkem, itt a kezem, 
fogadom, hogy mindhalálig hű leszek hozzád! 

ÖREG ASSZONY
Esküszöl?

PAPAGENO
Esküszöm! Amíg egy fiatalabbat 
nem találok!

ÖREG ASSZONY 
(átváltozik Papagénává) 
Papageno!

PAPAGENO 
(odarohan)
Papagena! 

2. PAP 
(belép, közéjük áll)
Vissza! Ő még nem méltó hozzád! Vissza! 

PAPAGENO
De uram! Ne avatkozzon a 
családi ügyeimbe!

2. PAP
Vissza, ha mondom!

PAPAGENO
Nem én! Inkább ezen a szent 
helyen süllyedjek el! 
(Süllyedni kezd)
Irgalmas istenek! 
(elrohan)



7. KÉP


ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK FIÚ
Már int a hajnal rózsaujja,
És pirkad már a fény,
A balhitet mely szerteszórja, 
És győz az éj ködén.
Ó, szállj le hozzánk, égi béke, 
És légy a szívek csendes éke! 
Ha megszentelsz, te égi láng, 
A menny a földön száll le ránk!

1. FIÚ
De nézd, Pamina szíve vérzik! 

2., 3. FIÚ
Most hol van ő?

1. FIÚ
A kínok tépik,
A szívének fájdalma, búja,

2., 3. FIÚ
A szíve kínja, szíve búja, 
Hogy ifja elment messzi útra.

1., 2., 3. FIÚ
Kit égi sorsa messze vitt, 
A párja mért is nincsen itt?!
Már jő, most jól figyeljünk ám, 
Mit tesz-vesz itt a drága lány? 

PAMINA 
(jön tőrrel a kezében)
Így hát te vagy az én arám, 
A vigaszt pengéd hozza rám!

l., 2., 3. FIÚ 
Ó, milyen borzasztó beszéd! 
A bánat vette tán eszét!

PAMINA
Csak várj, én párom, várj, csak várj, 
A végső perc, a végső perc közelget már, 
A végső perc közelget már!

1., 2., 3. FIÚ
Ah, mily sors jut néki részül! 
Önkezével halni készül.
(Paminához)
Bájos lányka, ó, ne sírj! 

PAMINA
Vége, vége, vár a sír!
Mert ki életemnél drágább, 
Úgy el tudta hagyni párját! 
Mért is várnék rája hűn?!

1., 2., 3. FIÚ
Önkezedtől halni bűn! 

PAMINA
Ontsa inkább tőr a vérem, 
Mint így árván sírva élnem! 
Érted éget a kín, bú, anyám, 
És az átkod sújt le rám!

1., 2., 3. FIÚ
Lányka, várj és jöjj velünk! 

PAMINA
Ó, a mérték már betelt! 
Csalfa ifjú, ég veled!
Nézd, Pamina .érted élt, 
Érted onta tőre vért.
(Le akarja szúrni magát; a fiúk kiveszik a tőrt 
Pamina kezéből)

1., 2., 3. FIÚ
Borzalom, megállj, te lány! 
Hogyha most Tamino látna,
Szíve érted ó, be fájna! 
Szíve érted ég csupán.

PAMINA
Ó, ha ég és lázba vár rám, 
Mért hagy itten ilyen árván? 
Mért hogy olyan furcsa volt, 
Rám se nézett, szót se szólt?

1., 2., 3. FIÚ
Szent az ok, mely erre vitte! 
Jöjj csak, jöjj és lásd meg itt te, 
Lásd meg őt, hogy merre jár?
Hogy a szíve érted ég, 
És hogy érted síkra száll.
Menjünk hát és lássuk őt! 

PAMINA
Ó, hát végre látom őt!

PAMINA, 1., 2., 3. FIÚ
Ha két szív telve szenvedéllyel, 
Azt nem szakítja semmi széjjel. 
A cselszövés is kárba vész,
Az ég reájuk áldva néz, 
Az ég is rájuk áldva néz! 



8. KÉP


ELSŐ, MÁSODIK ŐRTÁLLÓ
Jár, jár a vándor, súlyos földi útja messzi, 
Lég, föld, tűz, víz őt tiszta szívre edzi. 
Száz vésszel szemben lelke hogyha bizton
áll, 
Földről majd szárnyalón az égbe száll.
A lelke megtisztul és szárnya nő, 
Méltó lesz Izisz minden szent titkára ő. 

TAMINO 
(belép)
Ha bármi vár, én utam állom;
Útját az égnek bátran járom. 
Hadd nyíljon vésznek útja hát, 
Én rajta bátran szállok át.

PAMINA 
(a színfalak mögött) 
Tamino várj, hadd lássalak! 

TAMINO
Mit hallok? Pamina hangja?

1., 2. ŐRTÁLLÓ
E hang a szép Pamina hangja! 
Most véle járod utadat! 

TAMINO
Most együtt járjuk utamat!

TAMINO, 1., 2. ŐRTÁLLÓ
És mindhalálig egy az út,
Mely égbe visz, vagy porba sújt! 

TAMINO
Egy szót, egy szót hadd szóljak hozzá! 

1., 2. ŐRTÁLLÓ
Csak szólj, már bátran szólhatsz hozzá! 

TAMINO, 1., 2. ŐRTÁLLÓ
Ó, kézen fogni szépen őt,
S a szent templomba vinni őt! 
Ki bajjal, vésszel szembe száll, 
Oly nőre Izisz trónja vár!

PAMINA 
(bevezetik)
Tamino szólj, én kedvesem! 

TAMINO
Pamina szólj, én kedvesem!
Ó, nézd e szörnyű lángot, 
Az útra ez vezet!

PAMINA
A poklok vésze vár ott, 
De társad én leszek!
Így minden földi bajt,
A szívünk győz le majd!
A vágyunk fénye lesz a láng, 
Mely csillagul ragyog le ránk. 
És szóljon, hol csak bú vagyon 
A bűvös flóta utadon!
A nagy, az ősi tölgyből vágta 
E sípot gyökeréig vájva
Egy bűvös órán jó apám, 
Vad égi zajban, éjszakán. 
A flóta szóljon, rajta hát
És áldást szórjon hangja rád! 
A flóta bűvös hangja véd,
S mi bátran járjuk át az éjt. 

TAMINO
A bűvös flóta hangja véd, 
S mi bátran járjuk át az éjt!

1., 2. ŐRTÁLLÓ 
Kit bűvös flóta hangja véd, 
Az bátran járja át az éjt!
(Tamino és Pamina áthatolnak a tűzön)

PAMINA, TAMINO
A tűznek árján általértünk, 
Ha zúgva tört is ellenünk.
Ha jő a víz, mi ott se félünk, 
A flóta hangja lesz velünk. 
(Áthatolnak a vízen)
Az üdv, az élet perce vár, 
És int az Izisz trónja már!
(A templom ajtaja kitárul) 

PAPOK és NÉP 
(kar)
Kigyúlt a fénysugár, 
Tiéd a bátor hősi pár!
Most Izisz néked éltet ád, 
Jöjj, jöjj, csak jöjj,
A templom vár reád! 




9. KÉP


PAPAGENO 
(hatalmas kötelet cipel magával)
Papagena! Papagena! Papagena! 
Rózsám, kincsem
Volt, de nincsen!
Most vége, ah, hiába várom, 
Egyszerre volt és nincs a párom! 
Csak járt a szám, csak járt a szám, 
Most itt a baj,
Énrajtam égnek áll a haj! 
Mióta egyszer láttam őt, 
Ó, azt a lelkem drága nőt, 
A vérem úgy bolondozik, 
Csiklandoz ott, csiklandoz itt. 
Papagena, szívem olvad! 
Papagena drága, hol vagy? 
Nem felel, én árva lélek, 
Nem kell nékem már az élet! 
Nincs a párom, ez nagy ok, 
Én már úgyis meghalok. 
Testem lógjon, arra vágyom, 
Mint egy jómadár az ágon, 
Meg kell halni, rajta hát, 
Csalfa élet, jójcakát!
Hogyha árvaságra hagytál, 
Még egy ujjnyi nőt se adtál, 
Múlj el tőlem, rajta hát, 
Szép kis lányok, jójcakát! 
Ej, de hátha volna mégis 
Hozzám kedves, jó is, szép is, 
Aki értem élni tud,
Mondja csak, hogy így, vagy úgy! 
Egy se fog meg, mind csak enged, 
Szóval mégis halni menjek? 
Papageno, rajta hát,
Vígan ringat majd az ág! 
Papageno, rajta hát, 
Vígan ringat majd az ág!
Nos,... még várhatok, mi az? még 
várhatok... 
Nos, mi az? Már csak hármat számolok! 
Egy! Kettő! Három!
Rajta hát, most meghalok, 
Rajta hát, most itt a perc, 
Senki sincs, most rajta hát, 
Csalfa élet, jójcakát!
(Fel akarja magát akasztani)

ELSŐ, MÁSODIK, HARMADIK FIÚ 
(megjelennek)
Hahó fiú!
Ó, Papageno! Mit csinálsz?
Csak egyszer élhetsz, erre jól vigyázz! 

PAPAGENO
Hej, könnyű ám így szólni néktek, 
Ti ilyen tűzben úgysem égtek,
Mert engem sírba visz a szív.

1., 2., 3. FIÚ
Hát szólaltassad meg a csengőt, 
Hangjával csald ide a kis nőt! 

PAPAGENO
Na, ilyen balga mért is voltam?
Most lóghatnék az ágon holtan! 
(Előveszi a harangjátékot) 
A bűvös csengő hangja csengjen, 
A kedves rózsám várom én! 
Csengess, csengess csengőm!
Hozd el nékem őt! 
Pengjen hangod zengőn, 
Hozd a drága nőt!
(A három fiú elővezeti Papagenát) 

1., 2., 3. FIÚ
Nos, Papageno, erre nézz! 
(Távoznak)

PAPAGENO
Pa-pa-pa-pa-pa-Papagena! 

PAPAGENA
Pa-pa-pa-pa-pa-Papageno! 

PAPAGENO, PAPAGENA
Légy a párom, édes lelkem, 
Légy a szívem drága gyöngye,
A szívem gyöngye, a szívem gyöngye! 
Ó, be jó lesz, ó, be szép,
Ránk az ég az áldást szórja, 
És a házra száll a gólya,
Hogy hozzon nekünk kis babát, 
Kis babát, kis babát! 
Rózsaszínű, síró-rívó,
Folyton síró, folyton rívó kis babát! 

PAPAGENO
Jő majd egy kicsi Papageno, 

PAPAGENA
És még egy kicsi Papagena, 

PAPAGENO
És még egy kicsi Papageno, 

PAPAGENA
És még egy kicsi Papagena, 

PAPAGENO
Papageno

PAPAGENA
Papagena 

PAPAGENO
Papageno 

PAPAGENA
Papagena 

PAPAGENO
Papageno, Papageno.

PAPAGENA
Papagena, Papagena.
A legszebb kincs, mit ember bírhat... 
Ha sírnak,
Pa-pa-pa-pa-pa-pa-pa-pa-ge-na 
És nőnek sorba, mint a síp.

PAPAGENO
A legszebb kincs, mit ember bírhat, 
Ha sírnak,
Pa-pa-pa-pa-ge-no, 
És nőnek sorba, mint a síp. 

PAPAGENA
Pa-pa-pa-pa-pa-pa-ge-na! 

PAPAGENO
Pa-pa-pa-pa-pa-pa-ge-no!



10. KÉP 


MONOSTATOS
Csak lassan, lassan, lassan, lassan, 
Hogy ott benn meg ne hallja más! 

ÉJ KIRÁLYNŐJE, ELSŐ, MÁSODIK, 
HARMADIK HÖLGY
Csak lassan, lassan, lassan, lassan, 
Hogy ott benn meg ne hallja más! 

MONOSTATOS
De úrnőm, áldd a szót, ha győztünk, 
A lányod nékem nőül add!

ÉJ KIRÁLYNŐJE
Megtartom én, ha mondom, úgy lesz, 
A lányom legyen a tiéd,

1., 2., 3. HÖLGY
A lány, a lány, az legyen a tiéd! 

MONOSTATOS
De hallga! Milyen vad zajt hallok, 
Mi dörgi bőszen át az éjt?

ÉJ KIRÁLYNŐJE, 1., 2., 3. HÖLGY
Jaj, rémes, borzadalmas hangok! 
Mint hogyha távol dörg az ég! 

MONOSTATOS
Ők már a templom mélyén vannak,

ÉJ KIRÁLYNŐJE, 1., 2., 3. HÖLGY, 
MONOSTATOS
Most néki hát a gyáva hadnak,
Az álnok otthont dúljuk fel, 
A tűz, a vas pusztítsa el!

1., 2., 3. HÖLGY, MONOSTATOS
Néked mi bosszút esküszünk, 
Mi bosszút állni véled megyünk!
(Dörgés és villámlás) 

ÉJ KIRÁLYNŐJE, 1., 2., 3. HÖLGY, 
MONOSTATOS
Most végünk, a porban a büszke remény, 
És ránk hull a szörnyű, a végtelen éj! 
(Eltűnnek; felragyog a nap) 

SARASTRO
Már lángol a napfény, az éj messze tűnt, 
A nap messze űzi a földről a bűnt! 
(Paminát és Taminót felavatják)

PAPOK, NÉP 
(kar)
Győztetek, üdv néktek, 
Győztetek, üdv néktek, a bűnök felett! 
Üdv! Üdv! Üdv néked, üdv!
Üdv! Üdv néked!
A bátor ma győzött, elnyerte ezért 
A szépségnek, észnek kijáró babért!


FORDÍTOTTA:
HARSÁNYI ZSOLT