ALBAN BERG Wozzeck SZEMÉLYEK Wozzeck bariton és beszédhang ("Sprechstimme" ) Tamburmajor hőstenor Andres lírai tenor és beszédhang A kapitány tenorbuffo Doktor basszusbuffo Első mesterlegény mély basszus és beszédhang Második mesterlegény magas bariton (esetlen tenor) A bolond magas tenor Marie szoprán Margret alt Marie gyermeke lehetőleg énekhang (III. felvonás 5. jelenet) Katonák és legények hatszólamú: tenor I-II bariton I-II basszus I-II közülük egy katona szólótenor (II. felvonás 5. és III. felvonás 3. jelenet) Szolgálók és utcalányok szoprán és alt (kétszólamú) Gyermekek - egyszólamú I. FELVONÁS 1. Jelenet (A kapitány szobája kora reggel. ) KAPITÁNY (egy széken ülve a tükör előtt) Lassan, Wozzeck, lassan! Egyiket a másik után! Egészen elszédülök! (Kezével eltakarja a homlokát és a szemét. ) WOZZECK (megszakítja munkáját) KAPITÁNY Ugyan, mit kezdenék azzal a tíz perccel, amennyivel ma hamarabb készen lesz? WOZZECK (tovább borotválja) KAPITÁNY Wozzeck, gondolja meg, még van szép harminc éve élni! Harminc év: az annyi, mint háromszázhatvan hónap, s mennyi nap, óra, perc! Mit akar ezzel a rettenetesen sok idővel kezdeni? Ossza be magának, Wozzeck! WOZZECK Igenis, kapitány úr! KAPITÁNY (félve) Elszorul a szívem a világ miatt, ha az örökkévalóságra gondolok. "Örök" - hát az örök! Ezt beláthatja. Hanem most megint nem örök, csak egy pillanat, igen, egy pillanat! Wozzeck, beleborzongok, ha arra gondolok, hogy a világ egy nap alatt körbeforog: ezért nem tudok egy malomkereket sem látni, vagy mélabús leszek! WOZZECK Igenis, kapitány úr! KAPITÁNY Wozzeck, mindig olyan hajszoltnak látszik! Egy rendes ember nem ilyen. Egy rendes ember, akinek jó a lelkiismerete, mindent lassan csinál... - szóljon már valamit, Wozzeck! Milyen idő van ma? WOZZECK Nagyon rossz, kapitány úr! Szél! KAPITÁNY Érzem már, valami gyors van odakint; egy ilyen szél úgy hat rám, mint egy egér. (Furfangosan ) Gondolom, olyan észak-déli lehet? WOZZECK Igenis, kapitány úr! KAPITÁNY (hangosan nevet) Észak-dél! (Még hangosabban nevet) Ó, maga ostoba, egészen förtelmesen ostoba! (Ellágyulva ) Wozzeck, maga derék ember, (Méltóságteljesen) de... (Fanfárszerűen) nincs morálja! Morál: az, amikor az ember morális! Érti? Ez jó szó. (Pátosszal ) Van egy gyereke az egyház áldása nélkül... WOZZECK Igen... KAPITÁNY ...ahogyan a nagytiszteletű garnizonlelkész úr mondja: "Az egyház áldása nélkül" - a szó nem tőlem származik. WOZZECK Kapitány úr, a jóisten nem aszerint néz rá a szegény féregre, hogy áment mondtak-e rá, mielőtt csinálták. Az Úr azt mondta: "Engedjétek hozzám a kisdedeket!" KAPITÁNY (dühösen fölugrik) Mit beszél? Miféle furcsa válasz ez? Egészen megzavar! Ha azt mondom: "Ő", akkor őt értem rajta, "Őt", WOZZECK Mi, szegény emberek! Nézze, Kapitány úr, pénz, pénz! Akinek nincs pénze! Az ilyenfajta tesz a morálra a világban! Mi is húsból és vérből vagyunk! Igen, ha úr lennék és kalapom lenne és órám és monoklim és előkelően tudnék beszélni, akkor én is erényes akarnék lenni! Szép dolog lehet az erény, Kapitány úr, De én egy szegény fickó vagyok! A magunkfajta csak szerencsétlen, akár ezen, akár a másik világon! Azt hiszem, ha feljutnánk a mennyországba, nekünk kellene segíteni mennydörögni ! KAPITÁNY Jól van, jól van! Tudom, derék ember maga, derék ember. De túl sokat gondolkodik, az rágja magát; mindig olyan hajszoltnak néz ki. (Aggódva ) A beszélgetés egészen meghatott. Most menjen, és ne rohanjon úgy! Menjen lassan végig az utcán, pontosan a közepén... WOZZECK (gyorsan el akar menni) KAPITÁNY ...és még egyszer, menjen lassan, szép lassan! 2. Jelenet (Mező, a távolban a város, késő délután. Andres és Wozzeck vesszőket nyes a cserjésben. ) WOZZECK Te, elátkozott hely ez! ANDRES (tovább dolgozik) Ugyan! (Énekelgetve ) Ez a szép vadászat, Mindenki szabadon lőhet! Szeretnék vadász lenni: Szeretnék odamenni! WOZZECK Átkozott hely ez! Látod ott azt a világos csíkot a füvön, ahol a tapló nő? Ott esténként egy fej gurul. Egyszer valaki fölemelte, azt hitte, sündisznó. Három nap s három éjjel múlva kiterítették. ANDRES Sötétedik, azért félsz. Ej, mit! (Abbahagyja a munkát, pózba vágja magát,és amíg Wozzeck tovább dolgozik, énekelni kezd. ) Egy nyúl szalad ott tova, Kérdi, vadász vagyok-e? Voltam én már vadász is, De lőni nem tudok ! WOZZECK (megszakítja munkáját) Csönd, Andres! A szabadkőművesek voltak! ANDRES Két nyulacska ült ott, Lelegelték a zöld füvet... (Abbahagyja az éneket, mindketten feszülten figyelnek. ) Inkább énekelj velem ! Lelegelték a zöld füvet... Míg a gyepen... WOZZECK (lábával dobbant) Üres! Minden üres! Egy szakadék! Szédítő... (Megtántorodik. ) Hallod, valami jön velünk ott lenn! (Nagyon félve, kiabálva ) El, el! (Magával akarja ragadni Andrest. ) ANDRES (visszatartja Wozzecket) Hé, megbolondultál? WOZZECK (megáll) Furcsa csönd van. És nyomasztó. Az ember még a lélegzetét is visszatartaná... (Körbebámul. ) ANDRES Mi? (A nap lemenőben van, az utolsó sugár vakító fényben füröszti a láthatárt, majdnem közvetlenül a mély sötétségnek ható szürkület következik, amelyhez a szem lassanként szokik hozzá. ) WOZZECK Tűz! A földről vonul az égbe és olyanmorajlás van, mintha harsonák lennének. (Kiáltva ) Hogy zörög! ANDRES (tettetett egykedvűséggel) A nap lement, odabent dobolnak. (Összeszedi a levágott vesszőket. ) WOZZECK Csönd van, minden csöndes, mintha halott lenne a világ. ANDRES Éjszaka! Haza kell mennünk! (Lassan elmennek. ) 3. Jelenet (Marie szobája, este. Katonazene hallatszik.) MARIE (gyermekével a karján az ablaknál állva beszél) Csin, bum, csin, bum, bum, bum, bum! Hallod, kisfiam? Ott jönnek! (A katonazenekar, élén a Tamburmajorral az ablak alá ér. ) MARGRET (kinéz az ablakon, Marie-hoz) Micsoda férfi! Mint egy szálfa! MARIE (kifelé beszél az ablakon) Úgy áll a lábán, mint egy oroszlán. (A Tamburmajor üdvözli, Marie barátságosan kiinteget. ) MARGRET Ej, micsoda barátságos szemek, szomszédasszony! Ilyesmihez nem vagyunk nála hozzászokva!... MARIE (maga elé énekel) A katonák, a katonák szép legények! MARGRET (még mindig Marie-hoz, az ablakon át) Hiszen csillog a szeme! MARIE (megszakítja az éneket) Na és! Mi köze hozzá? Vigye a szemét a zsidóhoz és glancoltassa ki, talán csillog még úgy, hogy el tudja adni két lyukas krajcárért. MARGRET Mit mond, maga "leányasszony" ! Én tisztességes nő vagyok, de maga, mindenki tudja, magának folyton a nadrágon jár az esze! MARIE (kiabálva) Lotyó! (Becsapja az ablakot, egyedül marad a gyerekkel. Kitörve ) Gyere, kisfiam ! (A katonazene, miután Marie becsukta az ablakot, hirtelen nem hallatszik tovább.) MARIE Mit beszélnek az emberek! (Karjába veszi a gyermeket. ) Bár csak egy szegény fattyú vagy, (leül) anyádnak mégis olyan sok örömöt okozol a tisztességtelen képeddel! (Ringatja. ) Csicsíja... Leány, mihez kezdesz most? Van gyereked és nincs urad! Ej, majd csak lesz valahogy, Egész éjjel dalolok, Csicsíja, kisfiú, A világra fittyet hányok! Hansel, fogd ki a hat szürkét, Adj nekik megint enni, Zabot nem esznek, Vizet nem isznak, Csak jó hideg bor kell nekik! Csak jó hideg bor kell nekik! (Észreveszi, hogy a gyerek elaludt. Gondolataiba merül. Kopogtatnak az ablakon, felriad.) Ki az? (Felugrik. ) Te vagy, Franz? (Kinyitja az ablakot. ) Gyere be! WOZZECK (az ablakon keresztül) Nem tudok! A kaszárnyába kell menni! MARIE Vesszőket vágtál a kapitánynak? WOZZECK Igen, Marie. Ah... MARIE Mi van veled, Franz? Olyan zavart vagy. WOZZECK Csitt! Megvan! Egy kép volt az égen és minden izzott! Sok mindennek a nyomában vagyok! MARIE Ember! WOZZECK És most minden sötét, sötét... Marie, megint volt valami, talán... (Titokzatosan ) Nincs-e megírva: "És lám, akkor füst szállt fel a földről, mint a kemencék füstje. " MARIE Franz! WOZZECK Mögöttem jött, a városig. (Teljes elragadtatással ) Mi legyen az?! MARIE (tanácstalan, megkísérli megnyugtatni és elé tartja a gyermeket) Franz ! Franz ! A fiad... WOZZECK (oda sem figyelve) A fiam... (Anélkül, hogy ránézne. ) A fiam... Most mennem kell. (Gyorsan el. ) MARIE (eljön az ablaktól, egyedül marad a gyerekkel, fájdalmasan nézi) Az ember! Ilyen megszállott! Rá sem nézett a gyerekére! Még belehibban a gondolataiba! Mért vagy olyan csöndben, kisfiam? Félsz? Olyan sötét lett, mintha megvakult volna az ember. Csak a lámpák látszanak ide ! (Kitörve ) Jaj, mi szegény emberek! Nem bírom ki... Félek... (Az ajtóhoz rohan. ) 4. Jelenet (A Doktor dolgozószobája, napfényes délután. ) DOKTOR (a belépő Wozzeck elé siet) Mit meg nem érek, Wozzeck! Így állja a szavát? Ej, ej, ej ! WOZZECK Miért, Doktor úr? DOKTOR Láttam, Wozzeck, megint köhögött, az utcán köhögött, ugatott, mint egy kutya! Ezért adok napi három krajcárt? Wozzeck! Ez rossz dolog! A világ rossz, nagyon rossz! (Nyögve ) Ó! WOZZECK De Doktor úr, ha az embert előveszi a természet! DOKTOR A természet! A természet! Babona, ocsmány babona! Nem mutattam-e ki, hogy a rekeszizom alá van vetve az akaratnak? (Megint feldühödve ) A természet, Wozzeck! Az ember szabad! Az emberben az egyediség szabadsággá tisztul! (Fejcsóválva, inkább magának ) Még hogy köhögni kell! (Megint Wozzeckhez ) Megette már a babot, Wozzeck? WOZZECK (igenlően bólint) DOKTOR Semmi mást, mint babot, semmi mást, csak hüvelyeseket! Jegyezze meg! A jövő héten elkezdjük az ürühúst. Forradalom van a tudományban: fehérje, zsírok, szénhidrátok, (nagy taglejtésekkel) mégpedig: oxiándehidánhidridek... (Hirtelen fölháborodással) De maga megint köhögött... (Wozzeckhez lép, majd hirtelen erőt vesz magán. ) Nem! Nem mérgelődöm, a mérgelődés egészségtelen, tudománytalan! Egészen nyugodt vagyok, pulzusom a szokásos hatvanat veri, vigyázzunk, ki fog egy ember miatt mérgelődni! Még ha egy gyík lenne, ami gyengélkedni kezd. (Megint hevesebben ) De Wozzeck, mégsem kellett volna köhögnie! WOZZECK (a Doktort nyugtatva) Nézze, Doktor úr, néha valakinek ilyen a jelleme, a struktúrája, de a természettel másképpen van. Nézze, (csettint az ujjával) a természettel... az úgy van... hogy is mondjam... például: DOKTOR Wozzeck, már megint filozofál! WOZZECK Amikor a természetnek... DOKTOR Mi? Amikor a természetnek? WOZZECK Amikor a természetnek vége, amikor a világ olyan sötét lesz, hogy az embernek az ujjával kell tapogatóznia, hogy az ember azt hiszi, hogy eltűnik, mint a pókháló. Ah, amikor valami van és még sincs! Ah, ah, Marie! Amikor minden sötét (kiterjesztett karral néhány nagy lépést tesz a szobában) és csak egy vörös fény látszik nyugaton, mint egy kémény... DOKTOR Fickó, úgy tapogat körbe a lábával, mint ha póklába lenne. WOZZECK ...akkor mihez tartsa magát az ember? (Bizalmasan ) Doktor úr! Amikor a nap delelőn áll, s mintha a világ lángra gyúlna, egy félelmetes hang szólt már hozzám. DOKTOR Wozzeck, magának aberrációja van. WOZZECK A tapló ! Látott már a földön taplógyűrűket? Körvonalak, figurák... Ha valaki azt el tudná olvasni! DOKTOR Wozzeck, a bolondokházába jut. Egy szép rögeszméje van, egy csodálatos aberratio mentalis partialis, második species! Nagyon szépen kifejlődve! Wozzeck, még több pótlékot kap! Még mindent úgy csinál, mint különben? Borotválja a kapitányát? Szorgalmasan fog gyíkokat? Megeszi a babot? WOZZECK Mindig rendesen, Doktor úr; a menázsipénzt az asszony kapja: így mindent megcsinálok! DOKTOR Érdekes eset maga, viselkedjék csak rendesen! Wozzeck, egy krajcárral több pótlékot kap, De mit kell tennie? WOZZECK (anélkül, hogy törődne a Doktorral) Ah, Marie! DOKTOR Mit kell tennie? WOZZECK Marie! DOKTOR Mit? WOZZECK Ah! DOKTOR Babot enni, aztán ürühúst enni, nem köhögni, a kapitányát borotválni, közben a rögeszmét ápolni! Ó! (Egyre inkább extázisba kerülve. ) Az elméletem! Ó, a hírnevem! Halhatatlan leszek! Halhatatlan! Halhatatlan! Halhatatlan! (Hirtelen ismét egészen közömbösen, Wozzeckhez lépve) Wozzeck, mutassa most a nyelvét! 5. Jelenet (Utca Marie ajtaja előtt. Naplemente.) MARIE (bámulattal nézi végig a Tamburmajort) Menj csak egy lépést! TAMBURMAJOR (néhány menetelő lépést tesz) MARIE A melle akár a bikáé, a szakálla, mint az oroszláné. Nincs párja! Én vagyok a legbüszkébb asszony! TAMBURMAJOR Hát még vasárnap, amikor fölteszem a nagy tollforgót és fehér kesztyűt húzok! A mindenségit! A herceg mondja is mindig: "Ember! Ez aztán a legény!" MARIE (gúnyosan) Igazán? (Hozzálép. ) Ember! TAMBURMAJOR Te sem vagy akármilyen nőszemély! A kutyafáját! Ne alapítsunk egy tamburmajor-tenyészetet? (Átöleli. ) MARIE Engedj! (Ki akarja szabadítani magát, egy darabig birkóznak. ) TAMBURMAJOR Vadállat! MARIE (kiszabadítja magát) Ne nyúlj hozzám! TAMBURMAJOR (teljes hosszában kiegyenesedik, egészen közel lép Marie-hoz, határozottan) Beléd bújt az ördög? (Megint átöleli, ezúttal majdnem fenyegető határozottsággal. ) MARIE Felőlem, úgyis minden mindegy! (A Tamburmajor karjába veti magát, s vele együtt eltűnik a nyitott ajtóban. A színpad üres marad. ) II. FELVONÁS 1. Jelenet (Maris szobája. Délelőtt, napsütés. ) MARIE (gyermekével az ölében ül, egy tükröt tart a kezében és nézegeti magát benne. ) Hogy ragyognak a kövek? Mik lehetnek? Mit is mondott? (Gondolkodik. A megmozduló gyermekhez ) Aludj, kisfiam! Csukd be a szemed, szorosan! Még szorosabban! (A gyerek a szeme elé tartja a kezét. ) Maradj így! (A gyerek megint megmozdul. ) Csitt, különben elvisz! (Ijesztőnek tettetett, de ugyanakkor szemtelen, majdnem pajkos kifejezéssel) Lányka, csukd be az ajtót, Jön egy cigánylegény, Kézen fogva elvisz A cigányok földjére. (A gyermek félelmében anyja ruhájának ráncaiba rejti az arcát és egészen csöndben marad. Marie megint megnézi magát a tükörben. ) Biztosan arany! A magunkfajtának csak egy kis kuckója van a világon és egy darabka tükre. (Kitörve ) És mégis olyan piros a szám, mint azoknak a hölgyeknek, akiknek földig érő tükrük van és szép uruk, aki kezet csókol nekik; de én csak egy szegény nőszemély vagyok! (Mérgelődve a fölálló gyermekhez ) Csitt, fiam! Csukd be a szemed! (Megcsillogtatja a tükröt. ) Az álomangyalka, ahogy a falnál fut... (A gyerek nem engedelmeskedik, Marie majdnem dühös. ) Csukd be a szemed! (Megint megvillantja a tükröt. ) Vagy úgy beléd néz, hogy megvakulsz... (Ugyanolyan mozdulatlanul ül, mint a megijesztett gyermek és várja a tükör hatását, így nem veszi észre azonnal a belépő Wozzecket. Hirtelen fölijed, a füléhez kap a kezével. ) WOZZECK Mi van rajtad? MARIE Semmi! WOZZECK De hiszen az ujjad alatt csillog valami. MARIE Egy fülbevaló, úgy találtam... WOZZECK (vizsgálódva nézi a fülbevalót) Én még sohasem találtam ilyesmit, kettőt egyszerre. MARIE (felfortyanva) Rossz vagyok én? WOZZECK (Marie-t csillapítva) Jól van, Marie! Jól van... (A kisfiúhoz fordul. ) Mennyit alszik ez a gyerek! Emeld föl, a szék nyomja. Fényes csöppek ülnek a homlokán... Csak munka van a nap alatt, még álmában is izzad. Mi, szegény emberek! (Teljesen más hangon ) Megint pénzt hoztam, Marie, a zsoldot és valamit a kapitánytól és a doktortól. MARIE Isten fizesse meg, Franz. WOZZECK Mennem kell, Marie... Ég veled ! (Elmegy. ) MARIE (egyedül) Mégiscsak rossz ember vagyok. Meg tudnám ölni magam. Ah! Csuda bánja! Minden az ördögé: a férfi, az asszony és a gyerek! 2. Jelenet (Utca, nappal. ) KAPITÁNY (már messziről) Hová oly sietve igen tisztelt Koporsószögelő úr? DOKTOR (nagyon sietősen) Hová olyan lassan, igen tisztelt Gyakorlatozó angyal? (Tovább siet. ) KAPITÁNY Ne rohanjon úgy! (Utol akarja érni a siető Doktort. ) DOKTOR Sietek! KAPITÁNY Uff! (Zajosan mély lélegzetet vesz. ) Ne rohanjon! Egy rendes ember nem megy ilyen gyorsan... (Hangja kicsit megcsuklik. ) Egy rendes ember... DOKTOR Sietek, sietek! KAPITÁNY Egy rendes... (Egyre jobban kifullad. ) Halálra hajszolja magát! (Hangja megcsuklik. ) DOKTOR (kicsit lassítva, úgy hogy a Kapitány utolérte. Mérgelődve ) Nem lopom az időmet. KAPITÁNY (a Doktor kabátja után nyúlkálva) Egy rendes ember... DOKTOR Sietek, sietek, sietek! KAPITÁNY (végre elkapja a Doktor kabátját) De ne rohanjon így, Koporsószögelő úr! Teljesen lekopik a lába a flaszteren. (Az egyes szavak között köhécselve, majd lassan megnyugodva. ) Engedje meg, hogy megmentsek egy emberéletet... DOKTOR (lassan továbbmegy; amikor a Kapitány újra mély lélegzetet vesz, mégis elhatározza, hogy végighallgatja) Nő, négy héten belül halott! Cancer uteri. (Megáll. ) Már húsz ilyen paciensem volt... (Tovább akar menni. ) Négy héten belül... KAPITÁNY (nyugtalanul) Doktor, ne rémítsen meg! Már rémülettől is haltak meg emberek, csupán a puszta rémülettől! DOKTOR Négy héten belül! Van egy érdekes preparátum. KAPITÁNY Ó, ó, ó... DOKTOR (megáll, hidegvérrel vizsgálgatja a Kapitányt. Kedélyesen ) És Ön, maga is! Hm! Felpuffadt, zsíros, a nyaka vastag, apoplektikus alkat! Igen, Kapitány úr, könnyen kaphat egy apoplexia cerebri-t; de talán csak fél oldalára. Igen! Megbénul talán az egyik oldalára, vagy (nagyon titokzatosan) a legjobb esetben csak alul! KAPITÁNY (nyögve) Az isten sze... DOKTOR (túláradó lelkesedéssel) Igen! Ezek körülbelül a kilátásai a következő négy hétre! Egyébként biztosíthatom, hogy Ön egyike az érdekes eseteknek, s ha isten úgy akarja, hogy a nyelve részben megbénul, akkor a leghalhatatlanabb kísérleteket fogjuk végezni. KAPITÁNY (a Doktorba kapaszkodik, aki hirtelen el akar sietni) Álljon meg, Doktor! Nem engedem! Koporsószögelő! Halálmadár! Négy héten belül? (Már teljesen kifulladva. ) Már puszta rémülettől is... (Elcsukló hanggal ) Doktor! (Köhög a felindulástól és a megerőltetéstől, egyre gyengébben) DOKTOR (megveregeti a Kapitány hátát, hogy megkönnyítse neki a köhögést) KAPITÁNY (meghatottan) Már látom az embereket, zsebkendővel a szemük előtt. De azt mondják majd: jó ember volt, jó ember... WOZZECK (elsiet mellettük, tiszteleg) DOKTOR (kínosan érzi magát és el akarja terelni a figyelmet, meglátja Wozzecket) Hé, Wozzeck! WOZZECK (megáll) DOKTOR Mit rohan úgy el mellettünk? WOZZECK (tiszteleg és menni akar, végül megáll és lassan visszajön) DOKTOR Maradjon, Wozzeck! KAPITÁNY (összeszedi magát, Wozzeckhez) Úgy rohangál át a világon, mint egy nyitott borotvakés, az ember megvágja magát rajta! (Közelebbről megvizsgálja Wozzecket, aki csöndben és komolyan álldogál, Aztán a Kapitány kicsit megszégyenülve a Doktorhoz fordul, annak szakállára célozva. ) Úgy rohan, mintha valamennyi egyetem szakállait meg kellene borotválnia és fölakasztanák, míg egy utolsó szőrszál... Igen, igen, a hosszú szakállak... Mit is akartam mondani? (Gondolkodik, közben fütyörészik. ) A hosszú szakállak... DOKTOR (idézetként) "Egy hosszú szakáll az áll alatt" hm... KAPITÁNY (a homlokára csap) DOKTOR Már Plinius is beszél arról (célozgatva), hogy le kell róla szoktatni a katonákat. KAPITÁNY Ha! Megvan! A hosszú szakállak! Mi van, Wozzeck? Nem talált a tányérjában egy szakállszőrt? DOKTOR (Vidáman hallgatja innen kezdve a Kapitányt és témáját, dudorássza, közben a sétapálcájával úgy veri hozzá a ritmust, mintha az egy tamburmajori pálca lenne.) KAPITÁNY Haha! Ugye, érti? Egy emberi szőrszálat, egy árkász szakállából vagy egy altisztéből, vagy egy tamburmajoréból, DOKTOR Hé, Wozzeck? Dehát rendes asszonya van magának? WOZZECK Mit akar ezzel mondani, Doktor úr, és ön, Kapitány úr? ! KAPITÁNY Micsoda arcot vág a fickó! Nos! Ha nem is éppen a levesben, de ha siet és körülszaglássza a házat, talán még egy ajkon is talál egyet! Mármint egy szőrszálat! Egyébként, egy ajakpáron! Ó! Egyszer én is voltam szerelmes! (Teljesen megváltozott hangon ) De fickó, hiszen krétafehér! WOZZECK Kapitány úr, szegény ördög vagyok! Nincs ezen kívül semmim a világon! Kapitány úr, ha tréfát űz.., KAPITÁNY (felcsattanva) Tréfát? Én? Hogy az... Tréfát? Fickó... WOZZECK Kapitány úr, a föld sok embernek pokoli forró, a pokol ezzel szemben hideg... DOKTOR A pulzusát, Wozzeck! (Megragadja Wozzeck pulzusát. ) KAPITÁNY Fickó, agyon akarja lőni magát? DOKTOR Alacsony... kemény... szabálytalan... (Vizsgálódva nézi Wozzecket. ) WOZZECK Kapitány... Kapitány úr... KAPITÁNY Keresztüldöf a szemével! Jót akarok magának, mert maga rendes ember, Wozzeck, rendes ember! WOZZECK (kitépi a kezét a Doktoréból, maga elé, de egyre hevesebben) Sok minden lehetséges... Az ember... Sok minden lehetséges... Isten az égben!... DOKTOR Az arcizmok merevek; feszültek, a szem meredt. WOZZECK Az ember kedvet kap, hogy fölakassza magát! Akkor tudnánk, hányadán állunk! (Köszönés nélkül elrohan. ) KAPITÁNY (meghökkenve néz Wozzeck után) Hogy rohan a fickó és az árnyéka utána! DOKTOR Ez egy jelenség, ez a Wozzeck! Egészen elszédülök tőle! És milyen kétségbeesett! KAPITÁNY Egészen elszédülök ettől az embertől! És mennyire kétségbeesett! Ezt nem szeretem! DOKTOR (Egy újabb érzelmi kitöréstől félve, a Kapitány szavai közben - mintha eszébe jutna a jelenet elejének sietése - útnak indul. ) KAPITÁNY Egy jó ember hálás istennek; egy jó embernek nincs kurázsija! (Wozzeckre utalva. ) Csak egy bitangnak van kurázsija! (Csatlakozik a Doktorhoz. ) Csak egy bitangnak ! (A színfalak mögül. ) Bitangnak... 3. Jelenet (Utca Marie ajtaja előtt, borús nap. ) MARIE (az ajtó előtt áll) WOZZECK (gyorsan jön Marie felé a járdán) MARIE Jónapot, Franz! WOZZECK (mereven ránéz, megrázza a fejét) Semmit nem látok, semmit nem látok. Ó, látni kéne, marokra kéne fogni! MARIE Mi bajod, Franz? WOZZECK Te vagy még az, Marie? Bűn, kövér, vastag, úgy bűzlik, hogy ki lehetne vele füstölni az angyalokat az égből. De a szád piros, piros, nincs rajta hólyag? MARIE Megőrültél, Franz, félek... WOZZECK Szép vagy, "mint a bűn". De lehet-e a halálos bűn ilyen szép, Marie? (Hirtelen az ajtó elé mutat egy pontra. ) Ott állt, (pózba vágja magát) így, így? MARIE Nem tilthatom el az emberektől az utcát... WOZZECK Az ördögbe! Ott állt? MARIE Míg a nap hosszú és a világ vén, sok ember állhat egy helyen, egyik a másik után. WOZZECK Láttam őt! MARIE Sokat láthat, akinek két szeme van és nem vak, és süt a nap. WOZZECK (egyre kevésbé tud uralkodni magán, most kitör) Nála voltál! MARIE (pimaszul) Na és! WOZZECK (fenyegetően Marie-hoz lép) Némber! MARIE Ne nyúlj hozzám ! WOZZECK (lassan leengedi fölemelt kezét) MARIE Inkább kést a testembe, minthogy kezet emelj rám. (Elmenőben a ház felé. ) Az apám sem mert hozzám érni, amikor tíz éves voltam... WOZZECK (utána bámul meredten) "Inkább kést..." (Félénken suttogva ) Minden ember szakadék, szédül, aki belenéz... (Elmenőben. ) Szédülök... 4. Jelenet (Vendéglő kertje, késő este. Legények, katonák, szolgálólányok, részben táncolnak, részben nézik a táncolókat. ) 1. MESTERLEGÉNY Van egy ingem, nem az enyém, 2. MESTERLEGÉNY (az elsőt utánozva) Nem az enyém... 1. MESTERLEGÉNY Lelkem pálinkától bűzlik. (A táncolók lassanként elhagyják a táncparkettet és csoportokat alkotnak, az egyik a két részeg mesterlegény köré gyűlik. ) 1. MESTERLEGÉNY A lelkem, a halhatatlan lelkem pálinkától bűzlik! Bűzlik és nem tudom, miért? Miért olyan szomorú a világ? Még a pénz is elrothad! 2. MESTERLEGÉNY Ne felejts el! Testvér! Barátság! (Átöleli az 1. mesterlegényt. ) Miért olyan szép a világ? Jó lenne, ha az orrunkból két butykos lenne és egymás nyakába önthetnénk. 1. MESTERLEGÉNY Az én lelkem, az én halhatatlan lelkem... 2. MESTERLEGÉNY Az egész világ rózsapiros! Pálinka, az az én életem! 1. MESTERLEGÉNY ...bűzlik, Ó ! Ez szomorú, szomorú, szomorú... (Újra megkezdődik a tánc, a táncolók közt megjelenik Marie a Tamburmajorral. ) szomorú, szo... (Elalszik. ) WOZZECK (hirtelen érkezik, meglátja Marie-t, aki a Tamburmajorral táncol) Ő! Ő! Az ördög! MARIE (tánc közben) Rajta! Rajta! WOZZECK "Rajta, rajta!" (Egy padra rogyik, a táncparkett közelében. ) Forogjatok! Keringjetek! Miért nem oltja ki isten a napot? Mindenki üzekedve kering egymással: férfi és asszony, ember és állat! (Megint a táncolókra néz. ) Asszony! Asszony! Forró az asszony! forró! forró! Hogy karolja a fickó! A derekán! És az még nevet hozzá! MARIE Rajta! Rajta! TAMBURMAJOR Rajta! Rajta! WOZZECK (Egyre izgatottabb lesz, végül nem bírja visszatartani magát és a táncparkettra akar rohanni, de mégsem teszi, mert közben véget ér a tánc, és a táncolók elhagyják a parkettet. Megint leül. ) MESTERLEGÉNYEK és KATONÁK KÓRUSA Egy vadász Pfalzból jött, S átlovagolt a zöld erdőn! Halli, Hallo, Halli, Hallo ! Vidám dolog a vadászat A zöld mezőkön! Halli, Hallo, Halli, Hallo ! ANDRES (gitárt ragadva dirigálja a kórust, s az utolsó akkordba belekapcsolódva kezdi énekét) Ó, lányom, kedves lányom, Hogyan is gondoltad, Hogy a kocsisra és hajtóra Ráakaszkodtál? Hallo! KÓRUS Vidám dolog a vadászat A zöld mezőkön! Halli, Hallo, Halli, Hallo ANDRES (visszaadja a gitárt a színpadi zenekarnak és Wozzeckhez fordul. ) WOZZECK Hány óra? ANDRES Tizenegy! WOZZECK Igen? Azt hittem, már későbbre jár! Hosszúnak tűnik az idő a szórakozásnál. ANDRES Mit ülsz így az ajtó előtt? WOZZECK Jól ülök itt. Sok ember ül közel az ajtóhoz és nem tudnak semmit, míg ki nem viszik őket lábbal előre! ANDRES Keményen ülsz. WOZZECK Jól ülök, s a hűvös sírban majd még jobban fekszem. ANDRES Berúgtál? WOZZECK Nem, sajnos, nem jön össze. ANDRES (unatkozva inkább a táncra gondol és elfordul.) 1. MESTERLEGÉNY (közben felébredt, felmászik egy asztalra és prédikálni kezd.) Mindazonáltal, ha egy vándor az idők folyama fölött könyököl, vagy pedig tudatára ébredve az isteni bölcsességnek azt kérdezi: Miért van az ember? (Pátosszal ) Bizony, kedves hallgatók, mondom nektek: Jól van ez így! Mert miből élne a paraszt, a kádár, a szabó, az orvos, ha isten nem teremtette volna meg az embert? Miből élne a szabó, ha nem ültette volna el az emberben a szeméremérzetet? Miből a katona és a kocsmáros, ha nem látta volna el az agyonlövetés és a nedvesség szükségletével? Ezért, kedveseim, ne kételkedjetek, mert minden kedves és finom... De minden, ami földi, hiábavaló, (fokozatosan ugyanazon a siránkozó hangon kezd beszélni, mint a jelenet elején) még a pénz is rothadásnak indul, és lelkem pálinkától bűzlik. KÓRUS Jó dolog a vadászat... Halli! ANDRES Ó lányom, kedves lányom... (Elmenőben. ) BOLOND (Hirtelen megjelenik, közeledik Wozzeckhez, aki jó ideje teljesen mozdulatlanul ül a padon. Egészen Wozzeck mellé érve. ) Vidám... vidám... WOZZECK (kezdetben nem figyel a Bolondra) BOLOND De szaglik... WOZZECK Mit akarsz, Bolond? BOLOND Vérszagot érzek! WOZZECK Vér? Vér; vér! Vörössé válik a világ előttem. Mintha mindnyájan egymás fölött hemperegnének... 5. Jelenet (Őrszoba a kaszárnyában. Éjszaka. Andres és Wozzeck közös priccsen fekszik és alszik. A katonák horkolnak. ) WOZZECK (álmában nyög) Ó, ó, Andres! Andres! (A katonák nyugtalankodni kezdenek, de tovább alszanak. ) WOZZECK Nem tudok aludni. Ha lehunyom a szememet, mindig magam előtt látom őt és hallom a hegedűket, csak tovább, csak tovább. És aztán valaki szól a falból. Nem hallod, Andres? Hogy hegedülnek és ugrálnak?! ANDRES (álmosan) Hadd táncoljanak... WOZZECK És közben mindig villan valami a szemem előtt, mint egy kés, mint egy széles kés! ANDRES Aludj, bolond ! WOZZECK Uram és Istenem, "és ne vigy minket a kísértésbe, amen!" TAMBURMAJOR (részeg vidámsággal bedobog) Férfi vagyok! Van egy nőstényem, megmondom neki, egy nőstényem! Tamburmajor-tenyészethez! Micsoda mellek és combok! És minden feszes! Szeme, mint az izzó szén. Röviden: egy nőstény, megmondom neki... ANDRES Hé, ki az? TAMBURMAJOR Kérdezze meg Wozzecket! (Előhúz egy pálinkásüveget a zsebéből, iszik belőle és odatartja Wozzecknek. ) Itt van, fickó, vedelj, bárcsak pálinkából lenne a világ, pálinkából, az embernek vedelnie kell! (Megint iszik. ) Vedelj, fickó, vedelj ! WOZZECK (másfelé néz és fütyül) TAMBURMAJOR (felfortyan) Fickó, kihúzzam a nyelvedet a gigádból és a derekad köré csavarjam? (Birokra kelnek Wozzeckkel, akit a padlóra kényszerít és fojtogatni kezd. ) Hagyjak még annyi szuszt benned, mint egy vénasszony fingja? (Wozzeck fölé hajol.) Hagyjak... (Elengedi, föláll, és előveszi a pálinkásüveget. ) WOZZECK (kimerülten lehanyatlik) TAMBURMAJOR Most fütyüljön a fickó! (Iszik. ) Sötétkéken fütyüljön! (Fütyül. Majd diadalmasan ) Micsoda férfi vagyok! (Kivágtat a szobából, és maga után becsapja az ajtót. ) WOZZECK (lassan fölkelt és a priccsre ült közben) EGY KATONA (Wozzeckre mutat) Megkapta a magáét! (Lefekszik és elalszik. ) ANDRES Vérzik. (Lefekszik és ugyancsak elalszik. ) WOZZECK Egyik a másik után! (Ülve marad, és maga elé mered.) (A birkózás közben fölébredt katonák a Tamburmajor távozása után visszafekszenek és elalszanak. ) III. FELVONÁS 1. Jelenet (Marie szobája, Éjszaka, gyertyafény. ) MARIE (egyedül ül az asztalnál, a Bibliát forgatja és olvas belőle) "És hazugság nem találtatott az ő szájában"... Uramisten, ne látogass meg! (Továbblapoz és olvas. ) "A farizeusok pedig akkor egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, Jézus pedig monda neki: Én nem kárhoztatlak, menj és többé ne vétkezzél." (Kezébe temeti arcát. ) Uramisten! (A gyermek anyjához simul. ) Ez a gyerek is, mintha a szívembe szúrnának. Menj innen! (Ellöki a gyereket. ) A napon pöffeszkedik! (Hirtelen szelídebben. ) Nem, gyere, gyere ide! (Magához vonja a gyereket. ) Gyere ide hozzám! "Volt egyszer egy szegény gyerek, nem volt se apja, se anyja, mindenkije meghalt, és senkije sem volt a világon, és a gyerek éhezett és sírt, éjjel-nappal. És mert senkije sem volt a világon... " A Franz nem jött, tegnap se, ma se... (Gyorsan lapozgatni kezd a Bibliában. ) Hol is áll az a Magdolnáról?... (Olvas. ) "És letérdelt az ő lábainál sírva és csókolgatni kezdé az ő lábait és könnyeivel öntözé őket és megkené illatos kenettel..." (Mellét verve. ) Üdvözítőm! Ha megkenném a lábadat kenettel - Üdvözítőm! Megkönyörültél rajta, könyörülj meg rajtam is! 2. Jelenet (Erdei út a tóparton. Sötétedik. ) MARIE (jön Wozzeckkel jobbról) Ott balra van a város. Még messze van. Gyere gyorsabban! WOZZECK Maradj még, Marie! Gyere, ülj le! MARIE De mennem kell. WOZZECK Gyere! (Leülnek. ) Messze mentél, Marie. Nem kell sebesre járnod a lábad. Itt csönd van! És olyan sötét. Tudod még, Marie, mióta ismerjük egymást? MARIE Pünkösdkor három éve. WOZZECK És mit gondolsz, meddig fog még tartani? MARIE (felugrik) Mennem kell. WOZZECK Félsz, Marie? És jámbor vagy? És jó! És hü! (Megint lehúzza őt a padra, komolyan hozzáhajol. ) Milyen édes ajkad van, Marie ! Odaadnám a mennyországot és az üdvösségemet, ha még gyakran így csókolhatnálak. De nem szabad! Mit reszketsz? MARIE Lehull az esti harmat. WOZZECK (maga elé suttog) Aki hideg, az nem fázik többet. A reggeli harmatnál nem fogsz fázni. MARIE Mit beszélsz? WOZZECK Semmit. (Hosszú hallgatás. Fölkel a hold. ) MARIE Milyen vörösen kel föl a hold ! WOZZECK Mint egy véres penge! (Előhúz egy kést. ) MARIE Mit remegsz? Mit akarsz? WOZZECK Én semmit, és más sem! (Megragadja és nyakába döfi a kést. ) MARIE Segítség! (Lehanyatlik. ) WOZZECK (Marie fölé hajol) Halott! (Félve fölegyenesedik és hangtalanul elrohan.) 3. Jelenet (Kocsma. Éjszaka, gyenge fény. A legények és a lányok - köztük Margret - egy vad gyorspolkát táncolnak. ) WOZZECK (az egyik asztalnál) Táncoljatok mind, csak táncoljatok, ugráljatok, izzadjatok és büdösödjetek, egyszer még úgyis elvisz titeket az ördög! (Lehajt egy pohár bort. ) Három lovas lovagol a Rajnánál, Egy kocsmárosnéhoz betértek. Borom jó, söröm világos, Lánykám ott fekszik a... A szentségit! (Felugrik. ) Gyere, Margret! (Táncol vele egy pár lépést, hirtelen állva marad. ) Gyere, ülj ide, Margret! (Odavezeti az asztalához és ölébe húzza. ) Margret, olyan forró vagy... (Elengedi. ) Várj csak, te is kihűlsz majd! Nem tudsz énekelni? MARGRET Svábországot nem szeretem, És hosszú ruhát sem hordok. Mert hosszú ruha, hegyes cipő Szolgálólánynak nem való. WOZZECK (fölfortyanva) Nem! Hagyd a cipőt, mezítláb is lehet a pokolba menni! Ma hancúrozni akarok, hancúrozni. MARGRET De mi van a kezeden? WOZZECK Nekem? Nekem? MARGRET Vörös! Vér! WOZZECK Vér? Vér? (Emberek csoportosulnak köréjük. ) MARGRET Persze, vér. WOZZECK Azt hiszem, megvágtam magam, ott, a jobb kezemen... MARGRET (Wozzecket parodizálva) Hogy került akkor a könyöködre? WOZZECK Odatöröltem. MARGRET Hu, hu, embervértől bűzlik! WOZZECK Mit akartok? Mi közötök hozzá? Gyilkos vagyok én? Vagy valaki az ördöghöz jut! (Elrohan. ) KÓRUS Jobb kézzel a jobb karját? Persze, embervértől bűzlik! Embervértől ! 4. Jelenet (Erdei út a tóparton. Holdfény, mint az előbb. ) WOZZECK (gyorsan, támolyogva jön, keresve valamit megáll.) A kés? Hol a kés? Itt hagytam, Közelebb, még közelebb, Ott mozdul valami. Csitt! Minden néma és halott, Gyilkos! Gyilkos! (Suttogva ) Hé! Ki az? Nem, csak én, (Megint támolyog egy pár lépést, és beleütközik a holttestbe. ) Marie! Marie! Micsoda vörös zsinór van a nyakadon? Megszolgáltad a vörös nyakláncot, ahogy a fülbevalót, a bűnöddel! Mit lóg olyan borzasan a fekete hajad? ! Gyilkos! Gyilkos! ! Keresni fognak. A kés elárul ! Ott, ott van ! (A tónál van. ) Úgy, ott lent ! (Bedobja a kést. ) Úgy merül el a sötét vízben, mint egy kő. (A hold vérvörösen bukkan elő a felhők mögül. ) De a hold elárul. - A hold véres, Az egész világ ki fogja fecsegni?! A kés, túl közel van, megtalálják, ha fürödni jönnek vagy ha kagylókat keresnek. (Bemegy a tóba. ) Nem találom. De meg kell mosakodnom. Véres vagyok. Ott egy folt és még egy, Jaj ! Jaj ! Vérrel mosakszom - a víz csupa vér... vér... (Megfullad. ) DOKTOR (jön) KAPITÁNY (a Doktort követve) Állj ! DOKTOR (megáll) Hallja? Ott! KAPITÁNY Jézus! Micsoda hang volt! (Ugyancsak állva marad.) DOKTOR (a tóra mutat) Igen, ott! KAPITÁNY Ez a víz a tóban. A víz hív. Már régóta nem fulladt meg senki. Jöjjön, Doktor! Nem jó ezt hallani. (Magával akarja húzni a Doktort. ) DOKTOR (állva marad és hallgatózik) Úgy nyög, mintha meghalna egy ember. Ott megfullad valaki! KAPITÁNY Rettenetes! A hold vörös és a köd szürke. Hallja? Most megint a nyöszörgés. DOKTOR Csöndesebb, most egészen csöndes. KAPITÁNY Jöjjön! (Magával húzza. ) Jöjjön gyorsan! DOKTOR (gyorsan követi a Kapitányt) 5. Jelenet (Marie ajtaja előtt. Fényes reggel, napsütés. ) MARIE KISFIA (egy vesszőparipán lovagol) GYEREKEK (játszanak és lármáznak) Gyűrű, gyűrű, rózsafüzér, körtánc! Gyűrű, gyűrű, rózsafüzér, kört... EGY GYEREK Te, Kathe ! A Marie... MÁSODIK GYEREK Mi van? EGY GYEREK Nem tudod? Már mind kimentek. HARMADIK GYEREK (Marie kisfiához) Te! Az anyád halott! MARIE KISFIA (még mindig lovagolva) Hopp, hopp! Hopp, hopp! MÁSODIK GYEREK Hol van? EGY GYEREK Kint fekszik, az úton, a tó mellett. HARMADIK GYEREK Gyertek megnézni! (A gyerekek elrohannak.) MARIE KISFIA Hopp, hopp! Hopp, hopp! (Egy kis habozás után a többiek után lovagol. ) Nyersfordítás: Gádor Ágnes